Mégse

Akit most is a belső hang vezet – Születésnapi beszélgetés Géczi Erikával

Kajakosként ő volt „a csaj, aki gitározik is”. A Bojtorján, a Kormorán vagy az Örökség együttes tagjaként „ a zenész, aki olimpiai ezüstérmes”. A napokban pedig ő volt az ünnepelt, akiről tudni lehet, hány éves, csak éppen elhinni nehéz…

Ketten egy hajóban
Hír

Hogyan érint téged ez a kerek dátum?

Nem titkolom az életkoromat, nem kényes pont számomra és amúgy is bárki láthatja a wikipédián. Hatvanéves múltam márciusban és kész. ( nevet )

– Az emlékek sem rohannak meg?

Igazából nem szoktam visszatekintgetni. Bizonyos helyzetekben persze előfordul és eszembe jutnak dolgok a múltból, olyanok is, hogy valami „hű de jó volt”; de azt már megtanultam, hogy a jelen pillanat az igazi, és ha valaki folyamatosan a múltba tekint, akkor nem tudja átélni a jelent. Igaz, most a kerek születésnapom kapcsán egy, az életem állomásait felelevenítő koncertre készülökősszel, ami óhatatlanul egyfajta összegzéssel is jár. A születésnapomon pedig nagyon meghatódtam, mert Barcsik Valéria barátnőm, aki egy elismert zeneszerző, írt nekem egy dalt, ami rólam szól és ennek köszönhetően mégiscsak végiggondoltam, hogy honnan jutottam el oda, ahol most vagyok.

– A mostban élés tudománya a versenysportban kimondottam hasznos lehet, például amikor odaáll a rajthoz az ember. Akkoriban is ment már?

Igen, valahogy már akkor is tudtam, amikor versenyeztem. A futam előtt mindig azt volt a legjobb, hogy nem gondoltam semmire, nem tartottam a fejemben semmilyen gondolatot, csak úgy voltam…

Az imént említetted azokat az emlékeket, amik a „hű de jó volt” kategóriába tartoznak. Mondanál egy ilyet?

Ami a legszebb, az a montreáli vb-győzelem. Akkor volt egy nagyon erős női csapat. Mondhatnánk, hogy szerencsénk is volt, mert kizárták a németeket az előfutamban, ráadásul Birgit Fischer abban az évben épp nem is indult. De azt gondolom, hogy ha a németek ott lettek volna, mi akkor is győzünk, mert akkor annyira össze voltunk hangolódva. Ugyanaz a négy lány alkotta azt a csapatot, mint az olimpián, de Montreál előtt sokkal nyugodtabban tudtunk készülni. Az olimpia előtt viszont kérdéses volt, hogy Gyulay Kati vagy én indulok-e.

– Mi alapján született végül döntés? Van, aki úgy emlékszik, hogy az akkori kapitány téged támogatott jobban.

Azt mondták, lesz majd egy szétlövés kint az olimpián; de végül nem lett, hanem az történt, hogy Parti János lejött egy edzésre és feladatokat adott nekünk. Annyira éreztem, hogy ez valójában egy pszichológiai teszt és úgy is álltam neki. A feladat úgy szólt, hogy lesz négy darab egy perc, amit nyolcvan százalékosan kell teljesíteni és négy darab egy perc, amit száz százalékkal. Az volt a lényeg, hogy a nyolcvan százalékosat tényleg annyival csináljuk, de szerintem a Kati megnyomta azt is teljes erőből és elvert engem. A száz százalékosakban meg én őt. Ez alapján kerültem én a négyesbe. Sokan talán nem is tudják, hogy ez történt.

– Gondolkodtál már azon, hogy az a négy lány sok mindenben hasonlít egymásra habitusban is?

Igen, most hogy mondod, egyik sem az a típus, aki csupán tartozék szeretne lenni egy gépezetben. Ritával sokat voltam egy szobában és lelkiekben tényleg nagyon hasonlók vagyunk, például az első jógakönyvet tőle kaptam kölcsön az olimpia előtt. Akkor az nagyon sokat segített nekem, hogy nyugodt tudjak maradni abban a vitás szituációban.

– Ti tudatosan kerestétek akkoriban a különféle alternatív, mentális módszereket?

1992-ben végeztem el az agykontroll tanfolyamot, de ’83-ban a tamperei világbajnokságon már csináltam a vizualizációt, amit Parti Jánostól tanultam. Vele nagyon sokat beszélgettem és elmondta, hogy ő a nagy versenyei előtt mindig végigjárta a pályát és próbálta a gondolatában, a képzeletében a legjobban végigcsinálni azt az ötszáz vagy ezer métert. Ez nagyon bennem maradt. Tamperében, amikor egy nagyon rossz rajt után kiestünk az előfutamból Povázsán Katival , eszembe jutott, amit János mesélt. A reményfutamból könnyedén továbbjutottunk, aztán a középfutam előtt lefeküdtem az ágyraés gondolatban végigcsináltam a rajtot, ahányszor csak tudtam, de legalább százszor. Elképzeltem, ahogy hallom az indító lélegzetét, aztán durr, és már indulok is. Ezután bejutottunk a döntőbe, ahol másodikak lettünk, úgy, hogy megvertük a mellettük induló svédeket, akik előtte kivertek minket az előfutamból. Ez egy nagyon szép tapasztalat volt arra nézve, hogy ezek a dolgok működnek.

Egyszer valahol azt nyilatkoztad, hogy „véletlen úgy hozta, hogy edző lettem”… Feltételezve, hogy a véletlenekben nem igazán hiszel, mennyire jelentett ez a lépés számodra akkor egyértelmű lehetségességet?

Ez egyfajta szinkronicitás, vagyis véletlen egybeesés volt az életemben. Még épp a BSE-ben kajakoztam, ahol kaptam egy levezető évet. Egyik délután láttam, hogy ott ácsorog vagy harminc gyerek és megkérdeztem, mit csináltak. Mondták, hogy várnak az edzőjükre. Na, akkor addig futás a hídig meg vissza – javasoltam nekik. Aztán ez egy másik alkalommal is megismétlődött és akkor az edzőjük, Rasztotzky János, aki a privát munkája miatt épp le akarta adni a csapatot, megkérdezte, hogy „Erika, nem akarsz edzősködni?”. Én pedig nagyon nyitott voltam erre, hiszen éppen azon gondolkodtam, mivel fogok pénzt keresni. Abban persze akkor is biztos voltam, hogy zenélni mindenképp szeretnék.

– Azért egy ideig megfért egymás mellett a kettő, sőt, a KSI-ben is folytattad a tréneri munkát. Milyen típusú edző voltál?

A fegyelmezéssel hadilábon álltam, nem volt bennem elég szigorúság, meg keménység. Az elején még rendszeresen voltak „rémálmaim”, például, az egyikben a gyerekek tortát dobálnak edzésen… Viszont nagyon szerettek és nagyon közel álltak hozzám. Amolyan tyúkanyó típusú edző voltam, úgy tekintettem rájuk, mint a saját gyermekeimre. Arra törekedtem, hogy a fizikai edzés mellett a lelkükkel is foglalkozzam.Ebben, és még sok minden másban is nagy segítségemre volt Agócs Misi, aki mellettem kezdett el edzősködni. Azt hiszem, hogy a viszonylagos „lágyszívűségem” azért nem ment a teljesítmény rovására, mert jó eredmények születtek. A saját versenyzői tapasztalataimból merítettem leginkább, de azért később elvégeztem a TF kajak-szakedzőit.

– Apropó tapasztalatok: abba a generációba tartozol, akik átélték a Los Angeles-i olimpia bojkottját. Benned mennyire okozott törést?

– Az biztos, hogy mélyen érintett, hiszen a pályám csúcsán voltam éppen; két számban indultam volna: párosban Kőbán Ritával, és négyesben.Annyira megrázó élmény volt, amikor lejöttek Dunavarsányba és bejelentették, hogy sokáig nem is tudtam beszélni róla anélkül, hogy a könnyeim ne potyogtak volna.

– Hogy érzed: tudtál valamit profitálni ebből a csalódásból?

Azt mindenképp, hogy utána volt bennem egy erős indíttatás, a „csakazértis indulni egy olimpián” érzése. Ez tudott segíteni abban, hogy szöulig még folytassam. Szerettem is csinálni, de nagyon húzott már a zene. Akkoriban már a Bojtorján együttessel jártam fellépni vendégként, szóval ott volt a kettősség. Valójában nem volt túl hosszú a sportpályafutásom: tíz évnyi válogatottság.

– Mennyire követed figyelemmel manapság a sportág történéseit?

Sok mindenre nincs ugyan időm, de azért nem szakadtam el teljesen a sportágtól, hiszen mindmáig – közel harminc éve gyártjuk a hullámkötényeket a kajakosoknak ERA márkanévvel, illetve még néhány hasznos védőfelszerelést. Annak idején még a tanítványaimnak kezdtem el varrni őket.

– Emlékszem, annak idején játszottál egy bizonyos Tengsz-Lengsz nevű zenekarban is. Volt olyan időszak az életedben, amikor csak úgy „tengtél-lengtél”?

Olyan nem nagyon. Nyilván fiatal korában az ember kevésbé tudatos, de bennem mindig volt egy belső iránytű, mindig megéreztem, mikor merre kell mennem. Hála Istennek, olyan szüleim voltak, akik nem erőltettek rám kötelező irányokat. A sporthoz való vonzódásom adott volt: először atletizálni szerettem volna, mert abban az iskolai versenyeken mindig jól szerepeltem, aztán elmentem teniszezni, de ott túlkorosnak számítottam és nem foglalkozott velem senki. Így terelt az élet a kajakozáshoz, ami nem lett ugyan életre szóló hivatásom, viszont most segítségemre van abban is, hogy az életjáradéknak köszönhetően felszabadultabban tudok a művészettel foglalkozni.

– Sportberkekben, annak idején, gondolom,  külön izgalmas színfoltot jelentett „a gitáros kajakos lány”… A zene felé is az a bizonyos belső iránytű vitt?

– Anyukám – aki korábban bendzsón játszott – hazahozott egyszer egy gitárt, ami egy darabig ott állt a sarokban. Én azt sem tudtam akkor még, mi fán terem ez a hangszer. Ócska orosz gitár volt, nehezen lefogható húrokkal. De valamiért vonzani kezdett, hogy megtanuljak játszani rajta. Az egyesületben volt lenn egy fiú – Csirkének hívták –, ő mutatott meg pár akkordot az elején. Mindez akkor történt, amikor kajakozni kezdtem, szóval tényleg párhuzamosan futott a két történet már a kezdetektől.

– Jó néhány meghatározó váltás-újrakezdés történt már az életedben. Ezeket jellemzően a körülmények generálták inkább vagy a te döntéseid?

Többnyire az én döntésem volt, ha már nem éreztem jól magam egy helyzetben. Az emberek változnak egy csapaton, egy zenekaron belül is, ugyanúgy, mint a házasságokban, és ha emiatt nem sikerül a harmóniát megtartani, sokkal jobb külön utakra menni. Nem is haragszom senkire, szerintem, teljesen normális dolog, ha az ember néha irányt vált. Ez az, amitől fejlődünk. Arról nem is beszélve, hogy én afféle művészlélek vagyok és időnként szükséges a megújulás.

– …és persze csodák is mindig vannak… legalábbis egy korábbi nyilatkozatod szerint..

– Ezt én mondtam volna?

– Igen… Említenél  egyet?

– Akkor most kicsit bajban vagyok.

– Mert annyi sok volt?

Nem, csak az jutott eszembe, hogy a csodák nem önmaguktól lesznek, hanem belőlünk fakadnak. A hozzáállásunk teremti meg őket, tehát nem pottyannak csak úgy az ember ölébe.

– Ilyen „csodának” tekinthető például, hogy elénekelhetted a „Honfoglalás” film főcímdalát, vagy hogy a sikerről való meglátásaid tananyaggá váltak?

Igen, mindkettő egy folyamat eredménye. Ami az utóbbit illeti: rengeteget olvastam, mégpedig azért, mert elsősorban a saját lelkemet akartam rendbe rakni és nagyobb tudatosságot hozni az életembe. A KSI-ben voltam épp edző, amikor felkeresett valaki, hogy egyetemistaként velem szeretne interjút készíteni a szakdolgozatához. A beszélgetés nyomán elkezdett motoszkálni bennem valami, amit leírtam és aztán egy szakképzési intézetben, kísérletképpen tanítottam is két évig. Ebből az anyagból készült aztán egy egyetemi jegyzet, amit Debrecenben, a közelmúltban indított sportközgazdász szakon oktatnak. Vendégelőadóként, egy-egy alkalom erejéig magam is közreműködöm a tanításban.

Hogyan foglalnád össze az általad megalkotott „Sikerlélektan” lényegét?

Minden ember születetten hoz magával képességeket, adottságokat, ami által kiemelkedhet. Ezeket mindenkinek magában kell felfedeznie, aztán kibontakoztatnia. Mindenki érez valamire erős késztetéseket, de sokan nem hallgatnak a belső hangra, nem merik felvállalni. Ennek több oka is lehet, kezdve az észérvektől és attól, hogy nem bíznak elégé magukban. Bennem is erős késztetés volt, amikor elkezdtem kajakozni és nem gondolkodtam azon, keresek-e majd ezzel pénzt, csak az számított, hogy nagyon tetszik és jól érzem magam benne. Az egyik legfontosabb dolog, hogy érdemes elindulni azon az úton, amire hívást érzünk. Persze, sokszor megkapom azt, hogy „könnyű neked, te azt csinálod, amit szeretsz”. De hát mindenki csinálhatná azt, amit szeret! A sikernek egyébként több összetevője van – és egyáltalán nem a sztársággal azonosítom ezt a fogalmat – de az elengedhetetlen, hogy legyenek céljaink, amiket a belső késztetéseink alapján tűztünk ki, és amiért érdemes dolgozni.

– Említetted, hogy van egy dal, ami a te életutadról szól, ami annyira te vagy… Idéznél  belőle?

„Annyi minden megtörtént már, de mégse látom az út végét

hogy sorsom hol ér véget egyszer, ki tudja – talán csak az ég

Annyi mindent megtanultam, játszva élni az életet

annyi múltba visszanyúló, rossz emlékez töröltem el

Mi a cél, hol a fény, ami átjár engem végleg,

mi az a vágy, ami hajt, hogy újra önmagamra leljek –

Te tudod talán legjobban, hogy néha jönnek rossz idők,

de van egy hang, ami súgja halkan, hogy hogyan legyek nyerő.

Csak állok majd a szélben, még ha tombol is a vihar,

olyan végtelen nyugalom éltet, ami a végső célhoz hajt…

Hát éld át velem a mindenséget, a végtelen időt!

Hát éld át velem a mindenséget, azt a végtelen erőt! „

Az ICF minden eshetőségre felkészül az olimpia kapcsán

Vészhelyzeti forgatókönyvet készít a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF) arra az esetre, ha az idei olimpiai és paralimpiai játékokat elhalasztják - áll a szervezet mai közleményében.

Hír

Az ICF követi a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tanácsait és útmutatásait, amely a 2020-as tokiói olimpia szervezőivel folyamatos megbeszéléseket folytat az olimpiai és paralimpiai játékok megrendezéséről.

Az ICF legfontosabbnak a sportolók és más csapattagok egészségét tartja, ezt figyelembe véve fog javaslatokat tenni a szakágak nemzetközi versenyei-, valamint a felzárkóztató táborok megrendezésével kapcsolatban.

“Példátlan nehézségekkel néz most szembe az egész világ,

amelynek a kajak-kenu sport csak egy kis része” – mondta Jose Perurena, az ICF elnöke.

„Az olimpia elhalasztását természetesen egyikünk sem akarja. De felelőtlenség lenne a részünkről, a sportág nemzetközi irányító szervezetétől, ha nem készülnénk fel vészhelyzeti tervekkel az összes lehetséges forgatókönyv kezelésére.”

„Biztosítani szeretnénk minden sportolónkat, edzőnket, tisztviselőnket, a szervezőket és a velük együttműködő önkénteseket, hogy a sportág érdekeit is szem előtt tartva, ezek a vészhelyzeti tervek elsősorban az ő érdekeiket veszik figyelembe. Széles körű egyeztetéseket tartunk, és mindenkit tájékoztatni fogunk, amint új információkkal rendelkezünk.”

„Az ICF állandó kapcsolatban áll a NOB-al, és az általuk meghozott döntésekhez alkalmazkodik, valamint tájékoztatjuk őket a sportolóinkkal kapcsolatos helyzetről, beleértve a versenyek elmaradását, az edzéslehetőségeket korlátozó tényezőket, valamint az olimpiai kvalifikációs rendszerünket érintő körülményeket.” 

Az ICF múlt héten szerdán jelentette be, hogy május végéig számos versenyt töröl, illetve elhalaszt, és folyamatosan figyeli a koronavírus terjedésének globális helyzetét.

Azon dolgoznak, hogy a még ki nem osztott olimpiai kvóták sorsáról a lehető legigazságosabb kvalifikációs program döntsön – zárul az ICF hírlevele.

forrás: canoeicf.com

Mindenki negatív

Kedden lezajlottak a első koronavírus-tesztek, mintavételre a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) egészségügyi központjában, a Life-Like-ban jelentek meg a múlt hétvégén melegvízi edzőtáborokból hazatérők. A laboreredmények alapján szerencsére senki sem fertőzött, így a vizsgáltak beköltözhetnek az edzőtáborokba, ahol vesztegzár alá kerülnek.

Hír

Az MKKSZ Latorca utcai székházában a kialakult járványügyi helyzet miatt hétfő óta csak ügyeleti rendben zajlik a munka, a szövetség dolgozóinak nagy része feladatait otthonról végzi. 

Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke kialakított egy kis operatív csapatot, amelynek rajta kívül tagja Kubina Ádám főtitkár, Boros Gergely szakmai igazgató, Hüttner Csaba felnőtt szövetségi kapitány, valamint Sütő András fejlesztési és vagyongazdálkodási igazgató. Ez a csapat minden reggel megbeszélést tart, döntéseket hoz a napi aktualitásokról, valamint éjjel-nappal elérhető telefonon. 

A legfontosabb feladat a külföldön edzőtáborozó versenyzők hazatérésének megszervezése volt. Az utolsó csoportok ma délután, illetve holnap hajnalban érkeznek meg Dél-Afrikából. 

A versenyzők hazaútjának szervezése mellett folyamatosan zajlott az itthoni edzéslehetőségek kialakítása az egészségügyi kockázatok minimalizálásával. A múlt hétvégén külföldről érkezők kedden mindannyian részt vettek azon a koronavírus-teszten, amelyet a felkért labor munkatársai az MKKSZ Latorca utcai egészségügyi központjában végeztek el. Az eddig vizsgáltak közül szerencsére mindenki egészséges, így a válogatott versenyzők karantén alá helyezett edzőtáborokban folytathatják a felkészülést.

“Az MKKSZ operatív csoportja a héten kiürítette a csepeli Kolonics György Vízisport Központot, majd az egész létesítményt fertőtlenítettük – mondta Schmidt Gábor, a szövetség elnöke. – Itt 10 felnőtt válogatott kerettag edzőtáborozhat, külön szobákban elhelyezve. A központ fitness-termébe kizárólag a versenyzők és edzőik mehetnek be, és az is megoldott, hogy a csapat tagjai az étteremben se találkozzanak olyanokkal, akikre nem vonatkozik vesztegzár.

A vízitelepre kizárólag az léphet be, akinek van negatív koronavírus-tesztje.”

Hasonló intézkedéseket vezetnek be a dunavarsányi, szegedi, valamint szolnoki központokban is, így minden feltétel adott ahhoz, hogy a melegvízi edzőtáborokból hazatért sportolók zavartalan körülmények között folytassák a munkát. 

“Folyamatosan zajlanak további koronavírus-tesztek is

– mondta Hüttner Csaba, felnőtt szövetségi kapitány – Napokon belül megvizsgáltatjuk azokat a versenyzőket és edzőket, akik a héten érkeztek, illetve érkeznek haza, természetesen ők is csak az első negatív lelet után mehetnek edzőtáborba. Később a válogatott keret minden tagjánál csináltatunk második vizsgálatot is, mert két negatív eredmény alapján szinte teljesen kizárható a fertőzöttség.” 

Csütörtökön döntés született arról is, hogy az MKKSZ a válogatóversenyek kivételével az összes eseményét törölte május 31-ig. Ezzel eldőlt, hogy felnőtt, utánpótlás és parakenu felkészülési programok, valamint a válogatók  menetrendje változni fog. A szövetségi kapitányok megkezdik az egyeztetést az érintett edzőkkel, és a versenysport bizottság vezetőjével a tervezett módosításokról.

“A Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF) szerdán jelentette be, hogy a koronavírus-járvány miatt változtat a nemzetközi versenynaptáron, így változik az olimpiai kvalifikáció menete is. Jelenleg az Európai Kajak-Kenu Szövetség (ECA) álláspontját várjuk a kontinentális versenyekre vonatkozóan. Ha megkapjuk, akkor már pontos terveket tudunk kidolgozni a hazai válogatókkal kapcsolatban – tette hozzá Hüttner Csaba.