Mégse

Akinek duplán kellett megfelelni

Gazdag edzői pályafutása alatt dolgozott az Elektromosban, a Fradinál, a Csepelben és az MTK-nál is, de karrierjének talán a legfontosabb állomása a KSI, ahol 10 éven át volt vezetőedző. A legnagyobbaktól tanulta a szakmát, rendkívül sikeres versenyzők, és edzők kerültek ki a kezei közül. Nagy László február 11-én 70 éves lett.

Hír

– Gondolom Ön sem vezetőedzőként kezdte a kajakozást, hogy ismerkedett meg a sportággal?

– Érdekes módon a kapcsolatom a kajakozással egybeesik a KSI 1963-as megalakulásával, a tesnevelő tanárom a gimnáziumban elkezdte gyűjteni a kajakosokat a szakosztálynak, de én mégsem oda mentem, hanem a Ferencvárosba kezdtem, mert Fradi-szurkolóként ez tűnt logikusnak. 1964-ben a későbbi szövetségi kapitány, Péhl József vett fel az FTC-be. Azért akartam kajakozni, mert 1956-ban paralizist kaptam, ami miatt sosem tudtam rendesen használni a lábam, gondoltam nekem való lesz, mert a hajóban csak ülni kell. Persze hamar kiderült, hogy rosszul gondoltam, hiszen nem nem tudtam a többiekkel futni menni, és a hajóban is labilisabb voltam.

– Nem kicsit kellett ahhoz eltökéltnek lenni, hogy mégis ottragadt a Fradinál….

– Ezt egy ott dolgozó utánpótlásedzőnek, Endreffy Lórántnak köszönhetem, aki sokszor megkért, hogy segítsek neki. Tanítgattuk, illetve együtt vittük túrázni a kicsiket, így elkezdtem az edzői pálya felé irányulni. Első állásomat mégsem a Fradinak köszönhetem, 1971 nyarán az Elektromosból a szezon közepén távozott az edző, odavettek egy hónapra, mert addigra már volt segédedzői papírom. Az egy hónapból végül majdnem három év lett, szép eredményeket értem el, például magyar bajnoki címet nyert nálam Pallovits Angyal – aki később Kovács Katalain nevelőedzője lett – ami azért volt nagy dolog, mert az Elektromos előtte évekig nem nyert aranyérmet a bajnokságon.

– Így hát visszahívták a Fradiba….

– Pontosan, és elkezdtem együtt dolgozni a szakma akkori krémjével. Abban az időben Péhl Jóka volt a szövetségi kapitány, mellette követhettem többek között Parti János, Granek István, Szabó Ferenc és Hajba Antal tevékenységét is, és rengeteget tanultam tőlük. A Fradiból hamar belekerültem a körforgásba, 1976-ban már előfordult, hogy amíg Jóka a válogatott mellett dolgozott, addig én vezettem Rajnai Klári edzéseit, aki a korszak legjobb női kajakosa volt. Aztán a 76-os olimpiai után Péhl József nem maradhatott kapitány, lekerült Csepelre, ahova mi is követtük Klárival, onnantól kezdve már hivatalosan is az edzője voltam. Fontos hozzátenni, hogy a váltással akkor is hatalmas szerencsém volt, mert ott is kiváló kollégák közé kerültem, mint például a Vass Pista, akit Séra Miklós mellett minden idők egyik legnagyobb edzőjének tartok.

– Éppen a napokban láttam egy korabeli fotót, a 70-es évek végén készült egy válogatott edzőtáborban, ahol fiatal trénerként már ön is ott áll. Milyen érzés volt még a harmincadik születésnapja előtt ilyen lehetőséghez jutni?

Hihetetlen élmény volt. Gondolja el, 6 éves korom óta tulajdonképpen mozgássérült vagyok, mégis volt olyan tornatermi edzése a válogatottnak, amit Parti János megbízásából én tarthattam meg. Tudtam, hogy ott lesz az egész felnőtt keret, előtte egész éjjel nem aludtam. Aztán másnap ott billegtem a rossz lábammal Csapó Géza, Bakó Zoltán, Wichmann Tamás, vagy éppen Foltán László és Vaskuti István mellett, de elfogadtak, pedig az összes gyakorlatot el sem tudtam volna végezni. Az élet más területein sokszor éreztem azt, hogy az állapotom miatt duplán kell megfelelnem, de a sportban szerencsére nem. Elfogadtak, és ez nekem nagyon sokat jelentett.

– És közben persze egyre keresettebb edző lett. Hogyan került végül a Csepelből az akkor még kizárólag utánpótlásneveléssel foglalkozó KSI-be?

– Füzesséry Gyula hívott át 1984-ben, mert egy kolléga kilépett a szakosztálytól, és Simi (Simon Miklós) ott maradt legalább 60 gyerekkel egyedül. Egy évvel később vezetőedző lettem, nagyon jó csapatot építettünk, kenus edzőnek áthívtam a Csepelből Koletics Mikit, és alaptvetően akkor alakult ki a feladásos rendszer a klubnál, 13-14 éves korig Simi foglalkozott a kajakos gyerekkel, aztán átkerültek hozzám. Akkoriban vettem oda az ificsapat mellé segédedzőnek Schmidt Gábort, a szövetség mai elnökét, rajta már akkor látszott, hogy nagyon sokra hívatott, tele volt akarattal és elhivatottsággal.

– 10 éven át volt vezetőedző, gyorsan jöttek a jó eredmények?

– 1987-re már volt ifi válogatott versenyzőnk, később a Magyar Olimpiai Bizottság jelenlegi főtitkára, Vékássy Bálint révén világbajnokunk is. Volt több kiváló versenyzőnk akkoriban, például Ács Tamás, Bauer Márton, Kovács Ákos, és csatlakoztak hozzánk a Storcz-fivérek is az UTE-ból, szóval egy tényleg nagyon erős csapat jött össze. 1995-ig dolgoztam a KSI-ben, ahol akkoriban még csak utánpótlásképzés zajlott, ugyanakkor a tehetséges versenyzőim már kinőtték az ifit, ezért az egész csoporttal együtt átigazoltunk az MTK-ba.

– Ahol minden idők egyik legerősebb csapata jött össze, hogy fértek meg egymás mellett a fiatal tehetségek, és a nagy nevek?

– Valóban, ott annyira erős csapatom lett, hogy az 1996-os atlantai olimpia előtt egy-két kivételtől eltekintve az egész felnőtt férfi kajakos válogatott nálam készült. Szerintem jól megvoltunk, nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan kaliberű versenyzőkkel dolgozhattam akkor, mint például Gyulay Zsolt és Ábrahám Attila. Aztán az 1996-os olimpia nem úgy jött össze nekünk, ahogy terveztük, elképzelhető, hogy én is hibáztam, illetve akklimatizációs gondok adódtak, amikor megérkeztünk az USA-ba. Atlanta után a csoport feloszlott, én pedig a következő évben már újra Csepelen vezettem egy 30 fős fiatal lányokból álló csapatot. Nagyon jó szívvel emlékszem arra az időszakra is, mert rengeteget kaptam a társaságtól. Nem értünk el nagy eredményeket, de a lányok imádtak lejárni kajakozni, tőlük kaptam pályafutásom legszebb ajándékát, egy 30 fős versenykajak-makettet, amit a magyar válogatott egyik főszurkolója, Ladunga Károly gyártott le, a versenyzőim pedig gyurmából beleformázták saját magukat a hajóba. Ez a relikvia a mai napig kint van otthon az ebédlőben.

– Egész pályafutása alatt jellemző volt, hogy a felnőttekkel való munka után állandóan visszatért az utánpótlásneveléshez, ezt sosem érezte tehernek?

– Talán közhely, de mindkét területen ugyanolyan szívesen és lelkesen dolgoztam. Tényleg hatalmas élmény Gyulay Zsolttal kimenni a vízre, és neki vezetni edzést a motorcsónakból, de ugyanúgy imádtam a kicsikkel is foglalkozni. Az újabb csepeli kitérő után visszatértem az MTK-hoz, ahol többek között az akkor nagyon fiatal Vad Ninettával foglalkoztam, majd újra hívott a KSI a legkisebbekhez. Akkor megmondtam Ninának, hogy tartson velem, ha akar, a KSI-ben edzősködik az egykori tanítványom, Mórocz István, vele folytathatja a munkát, mert én csak a legkisebbekkel szeretnék foglalkozni. Aztán kettőjük kapcsolatának több felnőtt világbajnoki cím lett az eredménye. Közben mi – újra a KSI-ben – Szigeti Viktóriával elindítottunk egy programot a legkisebbeknek, ebből a hat éves munkából olyan nevek jöttek ki, mint Gazsó Dorka, Bakó Olga, Racskó Fruzsina, vagy éppen Varga Ádám. Nekem pedig legalább akkora öröm volt 20-30 kisgyereket három nap alatt a nulláról megtanítani kajakozni, mint korábban Gyuzsóval dolgozni. De hasonlóan szívesen foglalkoztam 2005 és 2008 között Angyal Zoltán kapitánysága idején az U23-as válogatottal vezetőedzőként, hiszen abba a csapatba tartozott akkoriban például Kozák Danuta, Dombi Rudolf, Sík Márton, és az MKKSZ mostani szakmai igazgatója, Boros Gergely is.

– Aztán 2013-ban, több mint 40 év után befejezte az edzősködést, miért?

– Mindig is azt gondoltam,  hogy edzőként addig tudok hiteles maradni, amíg egészséges vagyok, és megvan az energiám ahhoz, hogy átadjam a tapasztalataimat, ez az állapot nálam 63 éves koromig tartott. De azóta sem ülök állandóan otthon, van egy telkem Nagymaroson, szemben a fellegvárral, kora tavasztól késő őszig gyakorlatilag ott élek. A “birtokot” életem egyik fő művének tartom, főzőcskézek a kertben, és barátokkal csodálom a panorámát. Az edzői pályafutásomra pedig szívesen gondolok vissza, sokkal több jót kaptam a sportágtól, mint nehézséget. Volt szerencsém kiváló kollégákkal, és versenyzőkkel együtt dolgozni, és nagyon meg tudok attól hatódni, amikor meghallom, hogy a korábbi tanítványok milyen szép emlékeket őriznek az együtt töltött évekről. Természetesen nem lehetett minden versenyzőmből olimpiai-, vagy világbajnok, de rengetegen lettek sikeres emberek az élet más területein, és ha erre gondolok, akkor nagyon elégedettnek érzem magam.

Néhány aranyéremmel kevesebb

Ketten együtt valósággal letarolták a nemzetközi versenyeket, mindketten nyertek világbajnoki aranyérmet egyesben, párosban, négyesben, valamint a maratoni szakágban is. Rendessy Eszter 2018 őszén ifjúsági olimpiai bajnok lett, Kőhalmi Emese pedig tavaly mindhárom 500 méteres számban uralkodott az év legfontosabb utánpótlás versenyén. Ők ketten egymás legnagyobb riválisai itthon, párosban és négyesben pedig elválaszthatatlanok, ám utolsó éves ifiként idén nem gyarapíthatják tovább érmeik számát a világbajnokságon, mert a verseny a koronavírus-járvány miatt elmarad.

Hír

Az első szombati 5000 méteres felmérőt Rendessy Eszter nyerte Kőhalmi Emese előtt, a második egyéni indításos futamban pedig helyet cserélt a két versenyző. Lényeg, hogy mindketten jelezték, hogy idén is kiváló formában vannak.

“Mindig jó összemérni magunkat egymással,

de ezek az idők még nem számítanak igazán, majd a a tétversenyeken dől el minden” – kommentálta az eredményeket Kőhalmi Emese.

Nem esett túl jól a két 5000 méter, de túl vagyok rajta, és ennek örülök – mondta a felmérő végén Rendessy Eszter. – Idén egyébként még nem volt gyorsításunk, szinte csak hosszúkat evezünk, több időm lesz a felkészülésre, és így gyorsabb lehetek.”

“Tényleg lehet ez kedvező – veszi vissza a szót Emese. – Több időnk van most a technikát csiszolni, van néhány plusz hónapunk a felkészülésre.”

Az ORV-vel kapcsolatban, ahol idén az utolsó éves ifik is elindulhatnak, Rendessy Eszter azt mondta, hogy szívesen rajthoz áll majd Szegeden, a szeptemberi versenyen. Erre a lányoknak nemcsak K-1-ben, hanem párosban is lehetőségük lehet, hiszen idén tovább csiszolgatják a tavalyi világbajnok egységet.

“Emesével helyet cseréltünk a párosban, most én ülök elől, és

így is jónak tűnik”

folytatta az UTE versenyzője. Kőhalmi Emese pedig a párossal kapcsolatban arról beszélt, hogy nagyon szeretnének idén is együtt indulni nemzetközi versenyen, ő ugyanakkor nagyon bánja, hogy elmarad az ideje utánpótlás világbajnokság.

“Ez az utolsó ifi évünk

– sajnálkozott a május 31-én 18. születésnapját ünneplő KSI-s sportoló. – jó lett volna kijutni az ifjúsági vébére, reménykedtem benne, hogy idén is sikerül” – tette hozzá Kőhalmi Emese.

A lányok jövő héten szombaton 2000 méteren versenyeznek egymással hasonló időmérésen, július közepén pedig már a klasszikus gyorsasági számokkal folytatódik a korosztály edzésverseny-sorozata.

Duplázás mindkét számban

Szolnokon kettős győzelemmel kezdte a szezont férfi kajakpárosban 1000 méteren a Noé Zsombor, Dombvári Bence duó, a kenusoknál pedig hibátlan teljesítmény nyújtott Adolf Balázs Fejes Dániellel. Hüttner Csaba szövetségi kapitány szerint már az első edzésverseny sok kérdést megválaszolt.

Hír

A “zártkapus” szolnoki tesztversenyen nézők természetesen nem, újságírók viszont annál többen jelentek meg, a célban legalább három-négy fotós, valamint hat-hét tévéstáb várta, hogy elinduljon minden idők legfurcsább kajak-kenu szezonja, amelyben az első tétversenyeket a koronavírus járvány miatt augusztus végén bonyolítják le.

Férfi kajak párosban ezen a viadalon versenyzett először Kammerer Zoltán Varga Ádámmal. A háromszoros olimpiai bajnok az első tesztversenyen tavalyi párjával, Gál Péterrel ült volna össze, de a szolnoki kajakos balesete miatt nem állt rajthoz, így Varga Ádám debütált a legrutinosabb magyar versenyző mögött.

Ígéretesen is kezdett a friss páros, de féltávnál robbantott a Noé Zsombor, Dombvári Bence kettős, szereztek egy hajó előnyt, amiből néhány centit a célig meg tudtak tartani, így megnyerték az első fordulót Kammererék előtt. A második futamon a cél előtt 200 méterrel még több mint egy hajónyival vezetett a Kammerer, Varga duó, Dombváriék pedig a harmadik-negyedik helyről óriásit hajrázva nyertek, ismét néhány centivel.

“Ezekkel a tesztversenyekkel fent tudjuk tartani a normális ütemet, annak ellenére, hogy egyelőre nincs túl nagy tétje a dolognak. Két taktikát is kipróbáltunk ma Zsomborral, folytatjuk a munkát” – mondta Dombvári Bence.

“Még jobb lett volna, ha többet készülünk együtt Zolival, összesen három közös edzésünk volt eddig” – mondta Varga Ádám, aki Kammerer Zoltánnal együtt hisz abban, hogy ennek az egységnek van jövője.

C-2 1000 méteren a rutinosabb egységek legnagyobb kihívója Adolf Balázs és Fejes Dániel volt. A két fiatal kenus tudatosan készült az elmúlt hónapokban a párosra annak ellenére, hogy mindketten a jobb oldalon eveznek, így kevesen hittek bennük. Ma az első és a második futamban is simán győztek a Sáfrán, Bakó duó előtt, az első 1000 méteren a rutinos Korisánszky Dávid, Mike Róbert páros lett a harmadik, a másodikon pedig a tavaly válogatót nyerő Kiss Balázs, Dóri Bence futott be a harmadik helyen.

“Edzéseken is próbálgattuk a balos szelet, mert számítottunk arra, hogy ez várhat ránk – mondta a tavalyi világbajnokságon ezüstérmet szerző Adolf Balázs. – Megoldottuk, igyekeztem segíteni Daninak a kormányzásban. Ha együtt maradhatunk, és továbbra is lelkiismeretesen dolgozunk, akkor bízom abban, hogy

a sors majd megjutalmaz bennünket

egy jobbos hátszéllel. Olyan viszonyok között még gyorsabbak is lehetünk, mint a klasszikus párosok.”

“A kenusoknál ez

a fiatal duó kivívta az elismerésem,

szépen versenyeztek, kimagaslottak a mezőnyből, a második 500 méteren esélyt sem adtak a többi egységnek. Férfi kajakban két hajó lógott ki a mezőnyből felfelé. Nem mindig jó jel, ha két egyforma párosunk van, de a következő hónapokban még variáljuk az összeállításokat. Terveim szerint Dombvári Bencét legközelebb összeültettem mással, a Kammerer, Varga duót elindítom ugyanígy, hogy meglegyen a viszonyítási alap, aztán a harmadik próbán megnézzük a Kammerer, Dombvári egységet.”

A tesztversenyek Szolnokon egy hét múlva női C-1 200, C-2 500, valamint férfi K-4 500 méteren folytatódnak.