Mégse

A „szarvasi viking” visszatért…

Nyerges Attila egykori tanítványát korosztályának egyik legígéretesebb versenyzőjeként tartották számon, aki már serdülőként kimagaslott az ifik mezőnyéből. Nem csupán termetével – ami miatt egy jól fejlett, atletikus „óriásbébi” benyomását keltette, ha kajakba ült – hanem kiváló technikájával is. Dombvári Bence a riói olimpia esélyeseként kényszerült arra, hogy eltiltása miatt másodszor is letegye a lapátot. Az idei szezonban az ezres „korona” visszaszerzéséért is hajóba száll…

Ezer egyesre készül
Hír

– Volt már az életedben hasonló súllyal bíró „ utolsó esély”?

Úgy mondanám, hogy utolsó utáni… mert tisztában voltam azzal, hogy már a korábbi is az utolsó volt. Viszont nem is választanám ketté a dolgot, mivel tudom, hogy a második eltiltáskor abszolút vétlen voltam, ezért úgy veszem, hogy ez a mostani még ugyanaz az esély.

– Mit gondolsz, mennyire hittek neked, amikor az ártatlanságodat igyekezted bizonyítani?

– A közvetlen környezetem száz százalékosan; még talán az ellenfeleim is. Ezen a körön kívül már nem biztos, de a sajtóban sokszor megírták a tényeket és esetleg akadtak, akik talán megváltoztatták az első ítéletüket.

– A média persze előszeretettel ismétel hangzatos jelzőket is, mint például „ a kokainos kajakos”. Lemosható ez a bélyeg?

– Nem tudom. Nyilván belekerültem egy skatulyába, de abból idővel még kikerülhetek, hiszen már most láthatják, hogy

nem olyan vagyok, mint régen.

Ez talán évek kérdése. Az első eltiltásnál nagyon harcoltam, hogy visszakerüljek és küzdöttem azért, hogy újra elismerjenek és bízzanak bennem. Mire ez épp sikerült, újra eltiltottak.

– Sokak szerint szükséged volt ezekre a pofonokra annak érdekében, hogy kellő felelősségtudattal tudd élni az életedet…

– Én azért nem így gondolom. A kokainos balhé miatt persze jogos volt a büntetés;

a drogozásnak nincs nyertese.

De az állítólagos doppinghasználat egész más ügy.

– Bevallom, én is találkoztam olyan poénnal, hogy vigyázzak a poharamra, ha veled készítek interjút…

– Hát arra inkább nekem kell vigyáznom. Már a fogkrémemet is dugdosom.

– Bizalmatlan lettél?

– Igen, minden szempontból. Nem mondom, hogy a csapattársaimmal szemben is, de az biztos, hogy nagyon odafigyelek.

– Kik voltak, akik végig melletted álltak?

– Nyilván a közeli hozzátartozók azok, akik tartják az emberben a lelket: a szülők, nagyszülők, barátnő. De sokat segített a szövetség és a klubom is.

– Korábban mi lett volna a célravezetőbb segítség: a szigorúság, a nagyobb kontroll vagy a megértő lelki patronálás?

– Szerintem a személyiségem akkor is ugyanolyan volt, amikor komoly kontroll alatt voltam, szóval nem sokat befolyásolt volna.

– Édesapád azért az átlagnál talán szigorúbbam fogott. Van, aki úgy gondolja, talán az onnan való felszabadulásod volt túlságosan intenzív.

– Az igaz, hogy szigorúan fogott, de éppen azért, mert én már előtte is mindig az ellentétét csináltam annak, ami helyes lett volna. Nehéz személyiség vagyok, ami nem túl jó ómen egy ilyen fegyelmezettséget kívánó sportágban, de általában az élsportban sem. Kisgyerekként ez nem volt ennyire meghatározó: alapból nagyobbak voltak a versenyzők közti különbségek. Most azonban, ahogy kiéleződnek a versenyszituációk, gyakorlatilag hátrányos helyzetből indítottam el magamat.

– Viszont el is jön az a pont, amikor az ember már felelősségteljes felnőttként tud szembenézni – és akár meg is birkózni – a maga gyengeségeivel…

– Az ember nagyon lassan tud csak megváltozni, főként, ha mélyről jön ez az öntörvényűség, ez a „minden ellen való akarás”.

Nehéz számomra kompatibilissé válni

valamivel hosszú távon.

– No persze az is igaz, hogy a túlságosan könnyen kezelhető, szolid kezes bárányokból ritkábban lesz ütőképes harcos…

– Hát pedig nagyon szeretnék ilyen szolid lenni. Nekem ez a célom.

– Abban sokan egyetértenek, hogy kiváló képességeket kaptál a kajakozáshoz. Mikor szembesültél először igazán a tehetségeddel?

– Szegeden volt egy vébé, amikor a felnőttek közt 18 évesen két századdal csúsztam le a kvótaszerzésről.

Csalódott voltam, főként, hogy félretájékoztattak és azt mondták, a B-döntőben már nem szerezhetek kvótát és emiatt nem is koncentráltam annyira, viszont azt azért már megéreztem, hogy kisebb erőfeszítéssel is tudok úgy menni, mint a többiek. De csak ennyi fogalmazódott meg bennem és nem az, hogy én majd hatalmas olimpiai bajnok leszek.

– Volt egy korábbi nyilatkozatod, amiben azt mondtad, valójában nem is szeretsz kajakozni. Ezzel most mi a helyzet? Igaz egyáltalán?

– Azóta sajnos még kevésbé szeretek, mert még egyszer eltiltottak.

– Mi az, amit nagyon szeretsz?

– Wakeboardozni, meg snowboardozni.

– Miért nem leszel wakeboard-bajnok?

– Mert annyira nem vagyok tehetséges benne. Megélni biztosan nem tudnék belőle. Viszont, ha valamiben tehetséges az ember, akkor azt erőltetni kell.

– Mi az, ami „testhezállóbb” számodra ezekben a sportokban?

– Több adrenalin van bennük, nem kell annyit szenvedni edzéseken, meg nem is annyira teljesítmény centrikusak. Nehezen viselem, hogy adott esetben három és fél percen múlik egy teljes év, hogy bármi közbejöhet. Még akkor is, ha sikeresen megbirkózom a folyamatos terheléssel, ha jól megyek. Kezdetben a kajakozás is bulinak tűnt és az elején még tetszett, de szeretni már akkor sem szerettem annyira. Az után a bizonyos nyilatkozat után mindenki azt mondta, hogy biztos feldúlt voltam az eltiltás miatt és azért állítottam ilyet. De valójában engem soha nem kérdezett senki, hogy szeretek-e kajakozni. Ha wakeboardban tehetséges lennék, az álmaimat élném.

– Mit éreztél akkor, amikor az a spanyol Marcus Walz nyerte az 1000 méteres távot Rióban, aki az olimpia előtt harmadik volt mögötted?

– Fura érzés volt. Bekövetett instagramon… Talán ezzel köszönte meg, hogy kvótát kapott helyettem.

– Megviselt?

– Akkor már nekem nem a kajakozáson járt az eszem, hanem azon, hogy hogyan tudok helytállni az új közegben. Nem vagyok az a leragadós típus. A támogatóim révén elkezdtem dolgozni egy sportbárban a Dohány utcában, ami tulajdonképpen nagyon komoly feladatot jelentett számomra, hiszen az első munkahelyem volt. Valahol el kell kezdeni – gondoltam magamban.

– A vendéglátás, mint irány, mennyire tűnt hozzád illőnek?

– Nagyon stimmelt. Csak a hajnali lefekvések viseltek meg, ami miatt egy év alatt mintha hármat öregedne az ember. Persze, lehet, hogy hozzá lehet szokni idővel. De megfogalmazódott bennem, hogy ennél még a kajakozás is jobb.

– Egyszóval: átértékelődött sok minden…

– Így van. Közben kaptam lelki támogatást, hogy visszatérhessek a kajakozáshoz, később pedig anyagi segítséget is.

– Van benned valamiféle dac, hogy most bizonyíts valakinek? Akár annak, akiről úgy gondolod, hogy szándékosan ártott neked?

– Legfeljebb saját magam felé, meg azoknak, akik segítettek nekem és bíztak bennem. Akinek a második eltiltásomat köszönhetem, az csupán egyetlen ember. Nagyon jól tudom, ki az, de én vele azóta sem foglalkozom.

– Az imént lelki támogatást említettél és azt a „hátországot”, ami nélkül talán most még mindig pincérkedhetnél… Kicsi voltál még, amikor a szüleid elváltak. Befolyásolhatott ez téged a későbbiekben valamilyen módon?

– Egészen biztos, hogy nem. Normális családban nőttem fel, volt nevelőanyukám. Nyilván egyfajta hiány is, de az én habitusom sokkal mélyebbről fakad.

– Emlékszel rá, mi volt a jeled óvodában? Van egy egészen komolytalan, de felettébb szórakoztató elmélet, ami szerint jól jellemzi az adott ember későbbi jellemét, élethelyzeteit…

– A kalapács… ( nevet )

– Serdülőként, ifiként látványosan kiemelkedtél a mezőnyből. Hogyan élted ezt meg?

– A „hú de király vagyok” érzés megvolt, de már minikajakos koromban elhalt. Már akkor figyelmeztettek ugyanis, hogy jó lenne, ha visszavennék az arcomból. Először nem is értettem, mire gondolnak, de aztán elmagyarázták, hogy le kéne ülnöm egy alacsonyabb lóra. A jó eredmények mellett könnyen el tud szállni az ember és én nagyon el voltam szállva.

– Most milyen lovon ülsz?

– Most? Pónilovon!

– Nevezhetjük ezt alázatnak?

– Talán még csak próbálok alázatos lenni, de nagyon rajta vagyok.

– Hogyan érintett az edzőváltás?

– Két edzőm volt eddig, mindkettőnél tíz-tíz évet töltöttem. Ez az utóbbi váltás engem érintett a legrosszabbul, pontosabban, még mindig nem vagyok rajta túl. Nem az én választásomról van szó, a csapatomnak romlott meg a viszonya Vidivel (Kiss István), emiatt fejeződött be a közös munkánk.

Szóval mintha semmi nem rajtam múlna mostanában. Megkérdeztem, volna-e mód arra, hogy egyénileg továbbra is foglalkozhasson velem, de ez már nem lehetséges. Kulesz (Kulcsár Gábor) nagyon szimpatikus ember, már edzettünk együtt Szolnokon, viszont teljesen más módszerekkel dolgozik, mint amiket én eddig ezresként megfelelőnek tartottam.

– Mennyire érzed most magadban az erőt, a bizonyosságot, hogy meg tudod csinálni, amire készülsz?

– Előre nem szoktam megérezni…

– Akkor másképp kérdezem: mennyire hiszel most magadban?

– Azért nem egyszerű a válasz, mert ez most abszolút pengeél; ahogyan az is, hogy mi jó és mi nem. Ami számomra elfogadható, az egy nagyon komoly eredmény, ugyanakkor az ahhoz szükséges fizikai teljesítmény lényegesen nem különbözik attól, ami adott esetben csak a legrosszabb eredményre elég. Bármi előfordulhat, az élsport az sajnos ilyen. Az első félszezonban, amiben tavaly versenyeztem, nem ment olyan jól, mint amire számítottam. Életem első rossz félévét jelentette a két év kihagyás.

– Hogyan fogadták a terveidet, miszerint elsősorban az egyes 1000 méterre készülsz?

– Annyira nem érdekel senkit, hogy ki mire készül. Mindenki mondhat bármit…

– Mire lenne most legnagyobb szükséged ahhoz, hogy ezt a célodat elérd?

– Türelemre… hogy ne akarjam siettetni a dolgokat.

Ellepték Dél-Afrikát a magyar kajak-kenusok

A magyar kajak-kenu válogatottnál szóba jöhető versenyzők túlnyomó többsége több hétre Dél-Afrikába vonult melegvízi edzőtáborba, ahol kifogástalan körülmények között készülhetnek fel a szegedi, olimpiai kvalifikációs világbajnokság miatt rendkívül fontos idényre.

Hír

Hüvös Viktor csoportja érkezett ki legkorábban Pretoriába: Tótka Sándor, Nádas Bence, Birkás Balázs, Kuli István, Dudás Miklós és Szendy Márk február 24-től március 25-ig edzőtáborozik ott. A többiek március harmadikán utaztak ki Dél-Afrikába, 25-ig van kint Medveczky Erika, Csipes Tamara, Hagymási Réka, Pupp Noémi, Nagy Flóra, Gamsjager Lisa-Maria, Lakatos Zsanett és Mike Róbert, 29-én utazik haza Ceiner Benjámin, Noé Bálint, Hufnágel Tibor, Balaska Márk, Dombvári Bence, Ilyés Róbert, Koleszár Mátyás, Németh Viktor, Szabó Ágnes, Racskó Fruzsina, Gazsó Dorka, Bakó Olga, Biben Karina, Kőhalmi Emese, Szendy Lilla és Sólyom Dóra.

Április 5-ig lesz az edzőtáborban Fekete Ádám, Korisánszky Dávid, Mike Róbert, Bodonyi András, Kiss Tamás és Dóri Bence, valamint április 14-ig készül kint Kárász Anna, Takács Tamara és Kopasz Bálint.

Lapozható galéria:

 
 
 
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
 
 

Hello Afrika 😎😍 jó végre vízen…. ❤️ • #southafrica #sixweeks #trainingcamp #lovethisplace #truebeauty #nature #goodforsoul #iloveit

Anna Karasz (@anna__karasz) által megosztott bejegyzés,

Általában mindenkinek napi két vízi edzése van, gyakran kiegészítve egy kondival. Tótka Sándort kértük arra, hogy számoljon be az eddigi tapasztalatokról. A világ- és Európa-bajnok kajakos már harmadik alkalommal edzőtáborozik a helyszínen.

„Fantasztikus időnk van, végig 30 fok körül mozog a hőmérséklet.

Párszor esett az eső, de egyetlen edzésünk sem maradt el. Néha fúj a szél, de nem baj, ha nincs mindig tükörvíz, mert legalább ilyen körülmények között is készülünk” – mondta Tótka Sándor, aki szerint a szállásuk tökéletes, és az elmúlt évhez képest az ételek mennyisége és minősége is jelentősen javult.

„Az első héten, amikor csak a mi csapatunk volt itt, akkor egészen szuperek voltak az ételek. Felismerték ugyanis a helyiek, hogy korábban nem tudtak megfelelő mennyiségű és minőségű ételt készíteni, ezért az idén elkezdték máshonnan rendelni. Mióta kijött a többi magyar versenyző is, azóta kicsit egyhangúbb lett a választék, szószokkal próbáljuk feldobni, de még így is sokkal jobb, mint tavaly volt.”

A sok edzés mellett a kikapcsolódásra is jut idő a versenyzőknek. „Mi tavaly például oroszlánokkal sétáltunk, és meg is simogathattuk őket, az életem egyik legnagyobb élménye volt. Most főleg PlayStationözöm, sorozatot nézek és olvasok a szabadidőmben, ezek azért is töltenek fel, mert otthon az olvasáson kívül másra nincs időm. De elmentünk a hétvégén a csapattal moziba is, megnéztük a Marvel kapitányt. Érdekes itt a mozi, mert kapsz egy natúr popcornt, és te ízesítheted meg, sóval, vajjal vagy édesen is eheted. Otthon gyakran vadászni kell az olyan helyeket, ahol nem szinkronosan adják a filmeket, itt pedig végre eredeti nyelven nézhettük. Kellenek az ilyen kikapcsolódások az edzések között.”

Jóga, Japán, YouTube – így készülnek a Jövő Reménységei

Jelenleg a világ több pontján szétszóródva készülnek a Kolonics Alapítvány Jövő Reménységei programjának 2019-es nyertesei. Merre járnak, hol tartanak a felkészülésben, miből merítenek motivációt és miben segítette őket eddig az elnyert támogatás?

Hír

A Kolonics Alapítvány számára kiemelt fontossággal bír a tehetséggondozás, legyen szó az élsport befejezése után következő időszak megalapozásáról vagy a sportkarrier alatti támogatások megszerzéséről és kiosztásáról. Ez utóbbiról szól a Jövő Reménységei Program, amelyben feltörekvő fiatal kajak-kenusoknak nyújt támogatást az alapítvány, az eredményesség mellett figyelembe véve a sportolók szociális hátterét is. A megnövekedett magánadományozói hajlandóságnak köszönhetően idén először emelhettünk a létszámon, így 2019-ben már nyolc tehetség részesült az ösztöndíjban. Most őket szólaltatta meg a Kolonics Alapítvány honlapja a téli felkészülés sikerességéről és a kitűzött céljaikról, bepillantva a dolgos mindennapokba.

Kőhalmi Emese, KSI:
„Az alapozás kemény munkával telt: hajnali úszások, kondi, sík és nagy-hideg-hegyi futások, jóga, sok nyújtás és az elmaradhatatlan gyógytorna tette változatossá a téli programomat. Az időszak másik fontos eseménye az a komplex dietetikai program, amit a Kolonics Alapítvány támogatásának is köszönhetek.

A dietetikai vizsgálatok, a kitűnő minőségű bioélelmiszerek, a vitaminok és ásványi anyagok beszerzése elengedhetetlen és sok kiadást jelent.

Jelen pillanatban igen nyárias körülmények között gyűjtjük a kilométereket Pretóriában. Nagyon hálás vagyok az egyesületemnek és az MKKSZ-nek is, hogy a válogatott csapattal tarthattam Dél-Afrikába. Összeségében úgy érzem, a felkészülésem nagyon jó úton halad. A mért eredmények folyamatosan javuló tendenciát mutatnak, majdnem minden területen sikerült fejlődnöm. A motivációt elsősorban a kajakozás szeretete és az elmúlt évek sikerei adják. Bár néha azért érzem ennek a terhét is, nem könnyű a tavalyinál sikeresebb szezont zárni, így nem leszek elkeseredve, ha „csak” a szinten tartásra futja.”

Máró Anna, Tiszaújvárosi Kajak-Kenu és Sárkányhajó Egyesület:
„Összességében jól sikerült a felkészülés, de akadtak nehézségek is bőven:

eltört a kisujjam, begyulladt a csonthártyám, de ezeken már túl vagyok.

Szerencsére edzőm, Betlenfalvi István kitalált olyan gyakorlatokat, hogy a fejlődésem töretlen maradjon, így ezek az akadályok még jobban megerősítettek mentálisan. Sikerült növelni az izomtömegemet is, és kilométerben sincs hiány, hiszen február végen már vízre szálltunk Tiszaújvárosban, és most ért véget a horvátországi edzőtábor, ahol 12 nap alatt 320 kilométert eveztünk a társaimmal. Az alapítványtól kapott ösztöndíjamat erre a táborra költöttem, ami nagyon nagy segítség, egyrészt mert a családom nem tudta volna finanszírozni, másrészt az itteni kora tavaszi időjárás és a környezetváltozás hosszú időre feltöltött energiával. Az idei cél az, hogy túlszárnyaljam a tavalyi eredményeket: bekerüljek az ifjúsági világbajnokságon induló négyes hajóba – de mindig a következő megmérettetésre koncentrálok. Ehhez a csapattársaim, edzőim, szüleim és a körülöttem álló szakemberek adnak nap mint nap motivációt, ők inspirálnak, ösztönöznek a mindennapok során.”

Csorba Zsófia, NKM Szeged VE:
“A felkészülés jól sikerült, bár egy komolyabb betegség hátráltatott a téli munkában. Szerencsére már túl vagyok rajta, utolértem magam, és úgy érzem, előrébb is tudtam lépni. A tervek szerint az év első edzőtábora az áprilisi válogatott összetartás lesz, de az NKM Szeged VE női kenus csapatával február óta folyamatosan vízen vagyunk, ha esik, ha fúj, mi akkor is evezünk a Tiszán, gyűjtjük a kilométereket. Idén is szeretnék több világversenyre kijutni, elsődleges célom az ifjúsági Európa-bajnokság, az Olimpiai Reménységek Versenye és az ifjúsági maratoni világbajnokság. A hazai és a nemzetközi mezőnyben is szeretném megmutatni, hogy sokat fejlődtem. Engem az év elején leginkább az motivál, hogy nem tudom, ki mennyit fejlődött a téli munka során, így nem tudom, mire számíthatok az első versenyeken. A Jövő Reménységei ösztöndíjból tudtam magamnak vásárolni egy nagyon profi pulzust mérő órát, ami a pulzuskontrollos edzéseknél nagyon sokat segít, ezt szeretném ezúton is megköszönni. Egyelőre itt tartok, és

hajtok tovább, mint egy gőzmozdony.”

Gönczöl Laura, PACS-PACS SE:
„A téli felkészülés, érzéseim szerint, egész jól sikerült, mert a fizikai felmérőn a negyedik helyen végeztem, ami a kenus lányok között az első helyet jelenti. Mi jelenleg itthon készülünk, a jó idő miatt úgy gondoltuk, nem szükséges elutaznunk, hiszen nagyjából négy hete vagyunk vízen. Majd áprilisban, akkor lesz a válogatott edzőtábor. Idén szeretnénk megcélozni a nemzetközi versenyeket, hogy pontosan melyiket, az majd az év során derül ki. Tavaly kijutottunk az ifi Eb-re, ez az idén is a célok között szerepel az ORV mellett, és ha ezen kívül más is sikerül, annak nagyon örülnénk. A legnagyobb motivációmat az jelenti, hogy minél jobban tudjak teljesíteni, ebben segít az apukám, aki az edzőm is egyben. Ő maximálisan motivál mindenben, főleg azzal, hogy minden edzésen próbál vízre vinni minket, ami a téli kihagyás után nagyon nagy boldogságot és rengeteg erőt ad.

Az eddigi támogatásból sportruhákat és étrendkiegészítőt vettem,

mert a sok edzés mellett a táplálkozásomra is próbálok egyre nagyobb figyelmet fordítani.”

Erdélyi Tamás, Győri Vízisport Egyesület:
„A téli felkészülésem hibátlanul sikerült, mindent elvégeztünk, amit az edzőmmel, Németh Balázzsal elterveztünk. Szerencsére sem betegség, sem sérülés nem nehezítette a napi munkámat. A változatos edzéseknek és helyszíneknek köszönhetően végig motivált voltam, a februári bakonyi futótábor is sokat dobott az egész csapat munkakedvén. Győrben nagyon jó és erős csapatban dolgozunk, ez is motivál a napi edzések közben. A korai jó idő beköszöntével már három hete vízre szálltunk, március 17-én indultunk Horvátországba a kéthetes alapozó edzőtáborban. tavalyhoz hasonlóan társammal, Őry Zsomborral idén is szeretnénk megismételni a síkvízi világbajnokságon való részvételt, ahol szeretnénk dobogóra állni, egyesben pedig a hazai megmérettetéseken szeretnék a mezőny elején végezni.

A támogatásból beszereztem életem első komolyabb GPS-es sportóráját,

rengeteg adatot képes mérni, amit rendszeresen ki is elemzünk az edzőmmel. Az, hogy bekerültem a Kolonics Alapítvány díjazottjai közé, valamint a Hody Sport hajó támogatása plusz motivációt adott az edzések során.”

Besenyei Ádám, Merkapt Mekler ITSE:
„A téli felkészülés nagyon jól sikerült, sokat erősödtem és betegség sem hátráltatott. A legnagyobb ellenfelem a monoton munka volt, így nagyon örülök, hogy már három hete vízen vagyunk, a hétvégén pedig Portugáliában kezdődött a kéthetes melegvízi edzőtábor. Idén elsősorban a válogatókra koncentrálok, a páros számokat a tavalyi évhez hasonlóan szeretnénk Horváth Benedekkel elvinni, és ha ez megvan, a nemzetközi versenyeken javítani a tavalyi eredményünkön, de egyéni számokban is fogok indulni. Motivációt több helyről merítek.

Az elmúlt hetekben például egy YouTube csatorna segített az edzések és az iskola terén a problémákhoz való hozzáállásomon,

de járok sportpszichológushoz is, aki nagy segítségemre van a mentális felkészülésben. Természetesen edzőim, Németh Szabolcs és Bánszky Imre lelkesítő beszédei is fontosak számomra, és persze a szüleim is részesei a felkészülésemnek. Ők nemcsak tapasztalataikkal, hanem szeretetükkel is segítenek és motiválnak. A támogatásomból én főként edzőruhákat, vitaminokat és étrendkiegészítőket vettem.”

Csanki Márk, NKM Szeged VE:
“A téli felkészülésem nem volt zökkenőmentes egy korábbi sérülés miatt, ezért az edzések mellett rendszeresen járok gyógytornára. A kedvező időjárásnak köszönhetően azonban viszonylag korán vízre szálltunk, így elkezdhettük a kilométerek gyűjtését. Öt szegedi csapattársammal együtt most is edzőtáborozunk, méghozzá egy nagyon különleges helyen, Japánban. Az NKM Szeged VE korábbi világbajnok kajakosa, Gyökös Lajos az ázsiai országban edzősködik, az ő segítségével lehetünk itt két hétig.

Nagyszerű körülmények között készülhetünk, miközben még világot is látunk.

A Kolonics Alapítványtól kapott ösztöndíjat erre az edzőtáborra használom fel. Biztosan nagyon motiváltan megyünk majd haza Japánból, és feltöltődve folytatjuk a hazai edzéseket. 2019-ben az a célom, hogy országos bajnokságot nyerjek.”