Mégse

A maximumtól is több kell a kajakkirálynői címhez Szegeden

Egyike volt a nagy versenyeknek a 2018-as világbajnokságon, a 2019-es vébén azonban „a verseny” lesz – így harangozza be a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF) a női K1 500-as olimpiai számot, amelyben Kozák Danuta és Lisa Carrington nagy csatáját várják.

Hír

Kozák és Carrington – a két legnagyobb név a jelenlegi női kajakban. Mindketten többszörös olimpiai bajnokok, Szegeden pedig összecsapnak egymással K1 500 méteren, amely a nőknél gyakorlatilag ugyanaz a „király szám”, mint a férfiaknál a K1 1000 méter.

A 2012-es londoni olimpia óta dominálja ezt a távot Kozák Danuta, míg a 200 méter Carrington territóriuma volt. Kozák ugyan néha kacérkodott a rövidebb távval, de nem igazán akart áttérni, míg az új-zélandi versenyző egyértelművé tette, hogy szeretné elkobozni a koronát a magyar kajakostól 500 méteren. A riói olimpia óta a tavalyi világbajnokság volt az első komolyabb nemzetközi versenye a szülésből visszatért Kozáknak, aki mindjárt meg is nyerte az 500 egyest, emlékeztetve mindenkit arra, hogy ki a szám királynője.

Az idén azonban kiderült, hogy ő sem verhetetlen. Igaz, hogy betegség hátráltatta, de az Európa Játékokon kikapott a hazai pályán versenyző Volha Khudzenkától, aki Carringtont is legyőzte már a 2017-es világbajnokságon – Kozák távollétében. A fehérorosz kajakos tavaly Kozák és Carrington mögött harmadik lett a vébén, ő lehet még az, aki beleszól az aranyérem sorsába Szegeden.

Ha jó napot fog ki, a mindössze 23 éves Emma Jörgensen is odaérhet a dobogóra, ahogy tette a riói olimpián is, ahol Kozák mögött ezüstérmes lett, míg az idén az Európa Játékokon bronzérmet szerzett, a 200 métert pedig megnyerte.

Guszti bá’ itthagyott minket

Életének 65. évében elhunyt Kadler Gusztáv, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség alelnöke, a Graboplast Győr Kajak-Kenu szakosztályának elnöke, Győr díszpolgára, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja.

Hír

A lényeg, hogy a csapatodat mindig tartsd egyben – felelted gondolkodás nélkül; amikor a legfontosabb elvekről kérdeztünk. Évekkel később pedig, amikor magas rangú állami kitüntetésben részesültél, azt hangsúlyoztad: tisztában vagy vele, hogy egy ilyen elismerés csak jelképesen a tiéd; valójában annak a közegnek az érdeme, amelyben tevékenykedsz. Mi pedig tudtuk, hogy nem az álszerénység mondatja veled mindezt.

Mi nem egy vállalat vagyunk, hanem baráti társaság”- tetted hozzá az egyértelműség kedvéért. Lételemed volt a közösség, nem csak magánemberként, hanem sportvezetőként is. Aki ismert téged ebben a minőségben, annak arról sem lehetett kétsége, hogy Te erre a hivatásra születtél. Életre szólóan. Annak idején tíz évnyi munkát terveztél ugyan a győri szakosztálynál, mégpedig azzal az elszántsággal, hogy ennyi idő alatt megvalósítod a klub felemelkedését szolgáló célkitűzéseidet. Az elképzeléseidet valóra is váltottad. Egyet kivéve: hogy egy évtized után nem folytatod tovább. Ez a tény viszont valószínűleg Téged lepett meg legkevésbé. Hiszen már akkor pontosan tudtad, hogy „ezt egy életen át kell játszani”, újabb és újabb tervekkel, célkitűzésekkel, még magasabb szinten, még nagyobb felelősséggel. Évtizedeket töltöttél a sportág szolgálatában mint  általános, majd regionális működésért felelős alelnök. A mellkasodban persze mindvégig  sportolószív dobogott. Olyan, amelyiket a teljesítmény, a győzelem utáni vágy vezérel. Amelyikkel egyetlen érdemrend, egyetlen tisztikereszt sem feledteti az olimpiai szerepléstől való „megfosztottság” bánatát. És amelyik sosem adja fel…. Most sem ez történt, tudjuk jól. A legkiválóbbak kitartásával küzdötted végig a finist.

Az én helyzetemben most nem egyszerű kategória távolabbi tervekről beszélni” – mondtad egy évvel ezelőtt. De ez korántsem jelentette azt, hogy ne lett volna a tarsolyodban néhány újabb álom. Többek közt például egy nemzetközi szintű győri versenypályáról. Tudod, mi úgy tekintünk ezekre az álmokra, mint a nekünk hagyott örökségedre. Amelyből a példádhoz és az emlékedhez méltóan újabb eredményeket lehet majd teremteni. Közös erővel. Úgy, ahogy Te vallottad.

Hiányozni fogsz a csapatból…

Ugye, drukkolsz majd nekünk odaátról?…

Túl a tapasztalatszerzésen

A gyorsasági csapat 3 arany, és 2 bronzérmet szerzett a tokiói előolimpián, ezzel a legeredményesebb nemzet lett a tesztversenyen. Hüttner Csaba az eredményeket elégedetten értékelte, de hozzátette, hogy ennél sokkal fontosabbnak tartja a Japánban begyűjtött tapasztalatokat.

Hír

– Rég szerveztek olyan nemzetközi versenyt, ahol mindkét K-1-es olimpiai számot Magyarország nyerte meg, ezt kivitelezhető lehet jövőre is Tokióban?

– Nagyon remélem, hogy kivitelezhető, de nem szeretnék még ennyire előre szaladni. Kopasz Bálint esete persze egyértelmű, ő idén bebizonyította, hogy a világ egyik legjobb versenyzője K-1 1000 méteren, neki egészen biztosan erre a számra kell koncentrálnia. Arra is számítottam, hogy Tótka Sándor és Birkás Balázs gyors lesz 200 méteren, többször elmondtam a világbajnokság előtt is, hogy az egyes teljesítmények alapján a mi négyesünk a legerősebb, kár, hogy ez idén nem jött ki K-4-ben Szegeden.

– A négyes ugyanakkor teljesítette a küldetését, és megszerezte a kvótát a hazai rendezésű vb-n, ezek után érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni a 200 egyesre?

– Ezt most még nem lehet megmondani. A válogatókon, a Világkupákon, valamint az Európa-bajnokságon elért eredmények alapján majd eldöntjük, hogy milyen számokra érdemes fókuszálni a K-1 1000 méteren kívül az olimpián. 500 négyesben biztos, hogy el kell indulnunk, mert abban a számban kvótát szereztünk, nem kizárt, hogy a négyes egyik tagja mehet majd 200 egyest. Ez a kérdés attól is függ, hogy összejön-e tavasszal a hatodik férfi kajakos kvóta.

– Két hetet töltött a csapat Japánban, milyen tapasztalatokat gyűjtöttek?

Mind az edzőtáborban, mind itt Tokióban megszereztük azokat a tapasztalatokat, amikre szükségünk lesz jövőre. Kipróbáltuk a szállodát, a helyi közlekedést és természetesen a pályát is, valamint azt, hogy mennyire gyorsan tudnak a versenyzők alkalmazkodni az időeltolódáshoz és a körülményekhez. Egyedül az zavar, hogy az elmúlt napokban a szokásosnál hűvösebb volt az idő Tokióban, jó lett volna közel olyan klímában versenyezni, mint amilyen várható az olimpián.

Milyen következtetéseket lehet levonni a tapasztaltak alapján?

Jövőre Budapestről egyenesen a jól bevált takamacui helyszínre érkezik majd a csapat, ott nyugodt körülmények között lehet akklimatizálódni, és elvégezni a verseny előtti finomhangolást. Miután senkinek sem volt komoly gondja az átállással, így nem kell olyan hamar kiutaznunk Japánba, mint korábban terveztük. Elég, ha a versenyzők lépcsőzetesen, 5 nappal a saját számuk előtt jönnek majd Japánba. Nem szeretném, ha az olimpiai előtt túl sok időt töltetnének az itteni augusztusi forróságban.