Mégse

„A legjobb versenyzőmet ajándékba kaptam”

Igazi unikum volt a sportágban – mesélik róla a kollégák. Tény, hogy rajta kívül nem termett a hazai vizeken olyan edzőnő, aki hasonló sikereket ért volna el a kenus szakágban. Hajdú Gyula egykori trénere, Maros Éva nyolcvanéves.

születésnap
Hír

– Olyan, mintha csak tegnap hagytam volna abba a versenyzést… – mondja nevetve a jellegzetes, rekedtes hangján. Az aktuális korlátozások különösebben nem zavarják; korosztályának egyik legaktívabb Facebook-felhasználójaként ma is napi szintű kapcsolatot tart a sportággal…            

– A lábam miatt most nehezen járok, amit azért is sajnálok, mert még mindig szívesen részt vennék a szövetség munkájában. Annak idején Sarlós Éva vette át tőlem a minősítési rendszer feladatait – sajnos már ő sincs, ahogy sokan mások… De azért hetente még háromszor-négyszer rámtelefonál valaki, és érdeklődik, hogy vagyok. Sok ismerőst gyűjtöttem: ’57 óta vagyok a sportágban…

– Meddig versenyzett aktívan?

– ’61-ig. Korábban úsztam is, de attól egészségügyi okokból eltanácsolt az orvos. Így kerültem a Sirály csónakházba. Mohácsi Ferenc volt az első edzőm, illetve Gelle Sándor. Az ő halála után hívott Cseh Lajos, hogy dolgozzam a szövetségnek. Elsősorban persze edző voltam, a minősítést mindig csak társadalmi munkában csináltam. Pesten, ahol Sziklenka Laci volt a kollégám, csak másodállásban dolgoztam edzőként. 

– Az igazi kihívást és lehetőséget viszont a vidék hozta. Milyen apropóból került Miskolcra?

– Urbán Gyula, az akkori vezetőedző – akivel együtt végeztünk a TF-en –  hívott azzal, hogy a Diósgyőr két csoportnak is edzőt keres. 

– Legnagyobb sikerét Hajdú Gyula révén érte el, az MVSC színeiben. Gondolom, nem ő volt az első kenus, akinek edzést tartott…

– A két edző nélkül maradt csoportban többen is kenuztak. Hajdú Gyula viszont azért volt különleges eset, mert vele valahogy nem jöttek ki az edzők. Az elnök, Kállai József mondta is: „ha már Éva sem bír vele, akkor nem tudom, mit fogunk csinálni”. Gyula elsősorban rövid távon ment jól és már junior korában sorra nyerte a versenyeket. Úgy kaptam őt, mint egy ajándékot. Valahogy rögtön közös nevezőre jutottunk.

– Olyan időszakban szerepeltek az élmezőnyben, amit a magyar kenusport egyik csúcsidőszakának tekinthetünk: jó néhány klasszis közt sikerült bizonyítaniuk. Mi volt a titok?

– Hogy össze tudtunk csiszolódni.

Csak ránéztünk egymásra és már tudtuk is, mi újság van.

Tanítani már nem nagyon kellett őt; persze, ha valamit nem tudtam, akkor megkérdeztem a kollégáimtól. Nagyon sokat segítettek, főként az edzőtáborokban. Szabó Ferenc, Dávid Géza, Tóth Árpi és még sokan mások.

– Elfogadták Önt a kenus edzőnői minőségében?

– Mindig elfogadtak. Sosem volt ezzel probléma. A segítségre viszont más értelemben is szükség volt: három hétre nem lehetett csak úgy letenni Dunavarsányban a fenekemet, és addig ott pihengetni. A szakosztályt addig rá kellett bíznom másra. Nagyon szerettem Miskolcon lenni. Egy butaságot viszont elkövettem ott: férjhez mentem…

– Hajdú Gyula Sarusi Kis Jánossal ’82-ben, Belgrádban szerzett világbajnoki címet. Ez volt a legnagyobb siker – és egyben a legszebb „pillanat” is?

– Voltak azért emlékezetes, szép pillanatok ezen kívül is. Például, amikor ’78-ban Gyula     C-1  500-on indult, szintén Belgrádban. Ott szurkoltam a kis képernyős tévé előtt, megnyeri-e …  A párossal szerencsénk volt. Kár, hogy utána Parti János szétszedte azt a párost, de hát a múltat fölösleges bolygatni. Így alakult. 

– Az edzői hivatás és a vele párhuzamosan végzett versenybírói-minősítési munka mellett jutott ideje, energiája a sporton kívül egyébre is?

– Semmi mással nem foglalkoztam,

az én életem csak a kajak-kenuról szólt.

Reggel korán kezdtem, este pedig előfordult, hogy kilenckor értem haza. A hétvégeken versenybíráskodtam, közben pedig, amikor tudtam, rohantam föl Pestre, meglátogatni az anyámat. 

– Születésnapi kívánságon gondolkodott már?

– Egyedül élek, rokonságom nincsen, de nagyon sok baráttal tartom a kapcsolatot. Ez jó érzés, ahogy például az is, hogy olyan edző követte a példámat Miskolcon, aki annak idején az én csapatomban kenuzott.  Elégedett vagyok az életemmel, kívánságom sincsen, legfeljebb annyi, hogy minél előbb le tudjak menni a harmadik emeletről anélkül, hogy meg kelljen állnom…

VASKUTI ISTVÁN

„Éva néni egy valóságos intézmény volt. Olyan szinten képviselte és tartotta fejben az egész minősítési rendszert, hogy az hihetetlen. Jobban tudta, ki hol, mikor indult és hogyan szerepelt, mint maguk a versenyzők. Ha próbálkozott is valaki csibészségből, esélye sem volt átverni őt. Nagy elismeréssel tekintek rá a minősítő-bírói és az edzői teljesítménye miatt is.”

Helycserék után is papírforma

Csak egy embert cserélt le a négyesben Hüvös Viktor edző, ennek ellenére a hajóban senki nem ott ül, ahol tavaly. A Kuli István, Nádas Bence, Molnár Péter, Tótka Sándor összeállítású egység az új felállásban is gyors volt, és mindkét futamot megnyerte a szolnoki edzésversenyen, K-4 500 méteren. Balla Virág, és Devecseriné Takács Kincső pedig simán győzött NC-2 500 méteren, kétszer is.

Hír

Férfi kajak négyesben tavaly kvótát szerzett Magyarország, miután a Nádas Bence, Tótka Sándor, Birkás Balázs, Kuli István-egység ötödik lett a szegedi olimpiai kvalifikációs világbajnokságon. Hüvös Viktor csapatához azóta visszatért Molnár Péter, aki idén tavasszal Birkás Balázst váltotta, de a hajóban nem ez volt az egyetlen változás.

Kuli István leghátulról legelőre ült, Nádas Bence került a második lyukba, Molnár Péter evez harmadiknak, Tótka Sándor pedig a második helyről az utolsóba ült át. A húzás bejött, az egység ma mindkét futamot megnyerte 500 méteren. 

“Kívülről úgy tűnhet, hogy össze-vissza variáljuk a beülési sorrendet, de ez nem így van, a változtatásokat biomecianikai mérések, és más fontos szakmai szempontok befolyásolják” – mondta a hajó legrutinosabb tagja, Molnár Péter, aki tavalyi műtétje után tért vissza a négyesbe.

“Jó érzés, hogy hosszú kihagyás után újra versenyszituációba kerülhettem, sok energiámat elvitte, hogy mentálisan összerakjam magam, amiben rengeteget segítettek a társaim is. Két győzelemmel térhettem vissza, ami fantasztikus érzés, annak ellenére, hogy

az első pályánk végére én kiszálltam a buliból,

mert az utolsó 100-150 méter érzése egy év szünet után még idegen volt nekem. A második futamban már tudtam, hogy mire számíthatok” – tette hozzá Molnár Péter. 

Az első 500 méteren kiválóan rajtolt a főleg sprinterekből álló Birkás Balázs, Balaska Márk, Dombvári Bence, Csizmadia Kolos összeállítású négyes, Kuliék csak 100 méter után érték őket utol, a táv második felében viszont alaposan elhúztak a kihívóktól, és simán nyertek 1,21.73-as idővel. Az U23-as világbajnokságon tavaly bronzérmet szerző Béke Kornél, Németh Viktor, Varga Ádám, Koleszár Mátyás összeállítású négyes harmadik lett. 

A második futamban egy ideig úgy nézett ki, hogy meglepetés születhet, vezettek Balaskáék (Márk egyébként helyet is cserélt Birkás Balázzsal), a rutinosabb négyes csak az utolsó 100 méteren került az élre, és győzött 1,25.16-os idővel. 

Női kenu párosban 500 méteren Balla Virág és Devecseriné Takács Kincső a várakozásoknak megfelelően simán nyert (1,58.97 és 2,05.61-os idővel). A tavalyi vb-n ezüstérmes egység mindkét futamban több hajóval verte a Bragato Giada, Kisbán Zsófia-duót.

“Idén még nem láttam komplett bójasort,

izgalmas volt újra versenyezni, de az izmaim kicsit elfáradtak a negyedik pálya végére – mondta Balla Virág, aki kedden C-1 200 méteren is rajthoz állt. – Párosban próbáltunk megszökni minél hamarabb a másik egységtől, és a végén indítani még egyet, sikerült jó időket eveznünk.”

Délelőtt a komplett magyar felnőtt női kenus mezőny is versenyzett C-1 200 méteren. Az első futamban Balla Virág nyert saját párja, Devecseriné Takács Kincső előtt, a második futamban pedig helyet cseréltek a győri kenusok. 

A felnőtt válogatott edzésverseny-sorozata jövő héten a férfi kenusok számaival folytatódik C-1 1000 méteren, Szolnokon. 

A nemzetközi mezőny versenyezni szeretne

Közvéleménykutatást készített a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF). A megkérdezett versenyzők közel 50 százaléka úgy gondolja, hogy a koronavírus miatt nem tudna megfelelően felkészülni az idei világbajnokságra, ennek ellenére többségük támogatja az idei versenyek megrendezését, és 64 százalékuk szívesen vár június végéig a 2020-as versenynaptárral kapcsolatos döntésekre.

Hír

Az ICF Sportolói Bizottságának kutatásából az is kiderült, hogy a válaszoló sportolók 14 százaléka egyáltalán nem tudott edzeni a koronavírus-járvány okozta korlátozások miatt. Ennek ellenére közel 90 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy sikerrel tudtak alkalmazkodni a kialakult helyzethez. 

A közvéleménykutatásban 65 ország több, mint 1100 sportolója vett részt, a kajak-kenu összes szakágát képviselve. A megkérdezett versenyzők több, mint 60 százaléka férfi, 41 százalékuk 18-23 éves, 25 százalékuk 23-30 év közötti, míg a maradék 34 százalék a harminc felettieket képviselte. 

A sportolók kicsivel több mint fele úgy gondolja, hogy pályafutásuk finanszírozására hatással lehet a koronavírus.

„Egy dolog biztosnak tűnik: ha lesz verseny,

a sportolók örömmel rajthoz állnak,

de csak akkor, ha a rendezők garantálni tudják az esemény biztonságát, és a mindenki számára egyenlő esélyeket biztosító lebonyolítást” – mondta Tim Lodge, az ICF Sportolói Bizottságának elnöke. 

„Ezt azok a sportolók is úgy gondolják, akik várhatóan idén nem versenyezhetnek majd az őket érintő korlátozások miatt. Tisztán látszik, hogy mindenki azt szeretné, ha a lehető leghamarabb újraindulnának a versenyek, még akkor is, ha egyelőre nem lehet teljes a mezőny.”

„Tisztáznunk kell, hogy kik vehetnek és kik nem vehetnek részt a versenyeken az utazási korlátozások miatt, és ez alapján tudjuk majd csak a versenyek rangját és rendszerét meghatározni” – tette hozzá Tim Lodge.

A sportolói közvéleménykutatás eredményeit az ICF Elnöksége is megkapta, a nemzetközi szervezet az év második felében további közvéleménykutatásokat tervez.

Bryn Price, a brit maratoni válogatott csapatvezetője is kutatást készített, amiből kiderül, hogy 5-7 százalékkal csökkent azoknak a sportolóknak a sebessége, akik 80 napig karanténban voltak.

Price minden korosztályt érintő vizsgálatában több mint 40 sportoló teljesítményét hasonlította össze, és megállapította a sebességcsökkenés okát. A versenyzők teljesítményét az rontotta le, hogy evezni nem tudtak, és csak otthon tréningezhettek.

Price a következő hetekben azt vizsgálja majd, hogy a sportolók mennyi idő alatt tudják visszaszerezni a járványhelyzet előtti gyorsaságukat, és fizikai állapotukat.