Wieland Károly 1934. május 1-jén született Soroksáron. Gyerekkorában több sportágat is kipróbált, majd 16 évesen a csepeli kajak-kenu telepen ismerkedett meg szeretett sportágával. Már kezdetben is kenu kettesben gyakorolt és versenyzett, Halmay Józseffel pedig kiváló párost alkottak az 1950-es évek elején. Közös pályafutásuk csúcsa az 1954-es maconi világbajnokság volt, ahol 10 000 méteren elsőként szelték át a célvonalat. Sajnálatos módon Halmay nem utazott el Melbourne-be, így az 1956-os nyári játékokon már Mohácsi Ferenc társaként szerzett bronzérmet 1000 méteren.
Az október 23-án kirobbanó forradalom utóhatásai komolyan rányomták a bélyegüket az akkori magyar sportra.
“Négy hétig nem edzettünk, az utazásunk felért egy rémálommal”
– emlékezett vissza később. Az ausztráliai világversenyt követően sportolóink egy része disszidált, Weiland Károly viszont azon kisebbséghez tartozott, akik hazatértek. 1962-ben vonult vissza.
Az 1960-as években a Csepel Művek munkatársa volt, közben pedig Egyiptomban, Pakisztánban és Cipruson is dolgozott. Elhelyezkedését segítette általános mérnöki diplomája, melyet 1960-ban szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1972-ben családjával Németországba költözött. Itt mérnök-közgazdászként tevékenykedett, majd 1999-es nyugdíjba vonulását követően is Weinheimben maradt.
Máig büszke arra, hogy magyarnak mondhatja magát: az országgal főleg családi szálain keresztül tartja a kapcsolatot, több ízben is hazalátogatott már Magyarországra.
Rendkívül aktív maradt: rendszeresen sportol, valamint a hazai és a nemzetközi sporteseményeket is lankadatlan érdeklődéssel figyeli. „Élem a mindennapjaimat, nem foglalkozom vele, hány éves vagyok” – vallja a korábbi olimpikon. Mi pedig nem tehetünk mást, minthogy további sok boldog születésnapot kívánjunk neki!
(forrás: Olimpia.hu)
