Mégse

17 számban 20 magyar érem a maraton Eb-n

A maraton kajak-kenu Európa-bajnokság zárónapján még két arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet szereztek a magyarok, így összesen 20 éremmel zárták a horvátországi kontinenstornát – magasan a legtöbb dobogós hellyel a nemzetek közül.

Hír

A metkovici Európa-bajnokság zárónapján a párosok versenyét rendezték meg, és a három számból kettőt, a két kajakos versenyt magyar egység nyerte meg. A nőknél ráadásul kettős magyar siker született, hiszen a Kiszli Vanda, Mihalik Sára egység mögött a szombaton egyesben győztes Csay Renáta és párja, Bara Alexandra jött be másodikként.

A célbaérés 4 óra 23 perctől látható:

Az utolsó számban Boros Adrián és Solti László kajak párosa nagy versenyben, de végül magabiztosan, közel fél perc előnnyel győzött. Mészárosi Márton és Aranyosi Gábor a nyolcadik lett.

A célbaérés 2 óra 18 perctől látható:

A Laczó Dániel, Nagy Gergely kenu egység bronzérmet nyert úgy, hogy egy rossz bójakerülés miatt 15 másodperes büntetést kapott, ha az nincs, akkor másodikként zárt volna. Ugyanitt Szatmári Solt és Párkányi Marcell nyolcadikként ért célba.

A magyar küldöttség egészen fantasztikusan szerepelt az Európa-bajnokságon, a 17 számban 20 érmet szerzett, 9 aranyat, 5 ezüstöt és 6 bronzot, ezzel kiemelkedett a mezőnyből.

„Nincs hiányérzetem, teljesen elégedett vagyok, reális, hogy ennyi érmet szereztünk – kezdte az értékelést Weisz Róbert, a maraton válogatott vezetőedzője. – Külön öröm, hogy több olyan szám is volt, amelyben két egységünk is a dobogóra tudott állni. Ha mégis ki kell valakiket emelnem, akkor egyrészt az utolsó számban Boros Adrián és Solti László sikerét kell megemlítenem, nagyon nagy csatában, remekül használták ki a végén, hogy a franciák hibáztak, és el tudtak szakadni a hármas bolytól. Nagyon örülök annak is, hogy Csay Reni úgy gyűrte le a mezőnyt, mint korábban, nem tudtak vele mit kezdeni,

olyan volt, mint a régi Csay Reni.

Mögötte pedig ott a kiváló utánpótlás Vörös Zsófi személyében, aki az U23-as verseny megnyerése után második lett Reni mögött a felnőtteknél. A kenusoknál a Laczó, Nagy páros harmadik helye is kiemelendő, amely egyébként egy második hely lett volna, ha nem kapják a büntetést, de jogos volt a 15 másodperces büntetés, még akkor is, ha a szabálytalan bójakerüléssel nem nyertek időt. Itt hozzászoktunk a Kövér, Dóczé páros jó eredményeihez, de Marci sérülése miatt most a fiatalok is megmutatták, hogy van mögöttük utánpótlás. Nagyon elégedett vagyok a teljes magyar csapattal, az ifikkel és az U23-asokkal is.”

Világbajnokot vert K-1 1000 méteren Csipes Tamara

A tavalyi vb-n aranyérmet szerző Bodonyi Dóra szinte végig vezetett, de az utolsó 100 méteren nem bírt az olimpiai bajnokkal. A női ezer párosoknál is honvédos siker született, Medveczky Erika most Hagymási Rékával nyerte a válogatót.

Hír

K-1 1000 méteren sokáig hagyta vezetni Bodonyi Dórát Csipes Tamara. 800-850 méterig úgy tűnt, hogy a szám aktuális világbajnoka az első válogatót is behúzza, de a Honvéd olimpiai bajnoka remekült taktikázott, hatalmasat robbantott a finisben és nyert Bodonyi, valamint saját csapattársa, Pupp Noémi előtt.

Csipes Tamara összesen négy számban állt rajthoz a hétvégén. 3 ezüstérem után szerzett K-1 1000 méteren aranyat.

Női 1000 méteres párosban összesen két egység állt rajthoz, de két nem akármilyen. Hagymási Réka és Medveczky Erika a 200 méter után szerzett ezüstérem után a leghosszabb távon is odaállt. Medveczky 2 éve Farkasdi Ramónával nyert vb-aranyérmet ebben a számban, tavaly pedig Csipes Tamarával, a másik egység, Bakó Olga és Biben Karina Klaudia pedig korosztályos világbajnok.

A nagy csata ennek ellenére elmaradt, végig vezetve nyert a rutinosabb duó, vagyis a Hagymási, Medveczky páros.

“Ez a táv fizikailag is hosszú és fejben is, több mint három percig koncentrálni kell, de jó motor volt mögöttem, ez levette rólam a terhet egy kicsit – mondta a K-2 200 méteren világbajnok Hagymási Réka. – Nagy szerencsém van, hogy két olyan klasszissal készülhetek egy csoportban, mint Csipes Tamara és Medveczky Erika, és az edzőm, Csipes Ferenc nekem is lehetőséget ad arra, hogy kijussak világversenyre. Remélem, hogy a második válogatón is nyerünk ebben a számban és a 200-at sem adjuk fel, mert abban is van potencia.”

Az I. válogató vasárnap délután az 500 méteres férfi kajakos és női C-1-es, valamint a férfi C-11000 méteres döntőkkel folytatódik.

Rokonlelkek, lapát nélkül

Ha valahol, hát a Latorca utcában gyakran megesik, hogy feltűnik egy-egy „legenda”: hajdani bajnokok, akik nagyságán és egyediségén nem fog az idő. Arra viszont már ritkábban adódik alkalom, hogy két olyan sportember látogasson el együtt az MKKSZ székházába, akik különböző nemzet csúcsversenyzőjeként küzdöttek egymással a világelsőségért, évtizedeken át. Wichmann Tamás és Ivan Patzaichin kettőse mindemellett mégsem az örökös versengésről szól, hanem a barátságról…

Hír

Az újságírók már helyet foglaltak, a vendégek a teraszon kapaszkodnak össze egy kihagyhatatlan fotó kedvéért – stílszerű dunai látvánnyal a hátuk mögött. Ivan – a maga hetven évével és az elmaradhatatlan hosszú copfjával – továbbra is egy éles szemű, fürge indián benyomását kelti, Tamás pedig a sokat tapasztalt emberek jellegzetes tekintetével és tekintélyével hitelesen alakítja mellette a törzs bölcsét. Néhány perccel később hangsúlyozza is: – „tartalmas életút van mögöttünk”… 

A házigazda szerepét betöltő Vaskuti István személyes emlékekkel indítja a beszélgetést, hiszen tizenéves kenusként kortársaival egyetemben – ahogyan ő maga fogalmaz – „szent áhítattal„ nézett fel a két ikonra. A mindössze egy év korkülönbséggel bíró példaképek akkoriban már javában vívták világraszóló csatáikat, melyeknek következményeképpen idővel nemcsak közismertté, hanem kiemelten közkedveltté is váltak a hazájukban.  Ivan-t beválasztották a többek közt művészeket, tudósokat, pop-sztárokat is felvonultató „minden idők 100 legnagyobb román személyisége” közé, Wichmannt pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által 1991-ben kezdeményezett szavazáson sorolták a legnépszerűbb magyar sportolók közé.  A minden idők legeredményesebb kenusaként tisztelt román Patzaichin versenyzőként öt olimpián vett részt, melyekről összesen négy arannyal és három ezüsttel tért haza. Wichmann Tamás két olimpiai ezüst-, egy bronz-, valamint kilenc világbajnoki aranyérem és nem utolsósorban egy UNESCO Fair Play-díj birtokosaként vált igazi legendává.

Hogy mi a titka a legendaságnak? Részben természetesen az elért eredmények, ez kétségtelen. De nem csupán azok. Ahhoz, hogy valaki valódi, őszinte közszeretetnek örvendhessen, a nagy dobás nem elegendő. Több kell annál. Valami, ami minden bizonnyal az adott sportoló személyiségével áll összefüggésben, sokszor meg sem magyarázható, csak érzékelhető módon.

– Érdekes kérdés, hogy ki lesz népszerű – fejtegeti Tamás is, aki nem titkolja, számára fontos, hogy szeressék. – Manapság sokan dolgoznak azon, hogy bizonyos emberek népszerűségét növelni tudják. Ivan nem foglalkozott ezzel, csak célokat tűzött ki maga elé és azt csinálta, amit fontosnak tartott. Nekem pedig a sport mellett egy-egy tévészereplés illetve a szakácstudományom is hozzájárulhatott ahhoz, hogy valamilyen szinten belophattam magam a közönség szívébe.

Ivan szerint az olyan nyilvános elismerés, mint egy nemzet száz „legnagyobbja” közt lenni, óriási megtiszteltetés ugyan, de hatalmas felelősség is. – Egyébként én igazából sosem szerettem magamról beszélni. Mindig mások beszéltek rólam – teszi hozzá nevetve.                                                                                                               

Ezúttal viszont szerencsére nem marad szűkszavú. Közvetlen hangon mesél, ha nem is annyira önmagáról, inkább az egykori élményekről.  Arról, hogy az első edzője milyen sokat emlegette a magyar csapatot, hangsúlyozva, hogy a magyaroknak csapatuk van! De megtudjuk azt is, hogy a hetvenes években nagy valószínűséggel az az ezüstszínű, vörös kárpitos Ford Taunus volt a leggyönyörűbb autó Bukarestben (de az ő számára egészen biztosan), amit az akkori viszonyok közt kalandos úton, a nagy német rivális, Detlef Lewe közreműködésével tudott megvásárolni. Természetesen, a vízen való legemlékezetesebb összecsapások felelevenítése sem maradt ki a délután programjából. Patzaichin – akiről úgy tartják, hogy előbb tudott kenuzni, mint járni – a müncheni olimpián való szereplést idézi fel, ahol az előfutamban az első csapások után eltört a lapátja. Mivel a jelzése ellenére nem fújták vissza a rajtot, jobb híján a lapátcsonkkal teljesítette végig a távot.  – Amikor beért, a többiek már lezuhanyoztak – kommentálja a történteket Tamás, aki akkor rövid ideig úgy érezhette, a fináléban már csak a német favorit legyőzésére kell koncentrálnia. A döntőben azonban a reményfutamból továbbjutva újra ott volt mellette Ivan, aki ráadásul hasonló taktikát tartogatott a táv második felére.

– Úgy gondoltam, 500-nál megindítom a hajót és hajtok, mint az őrült… de arra nem számítottam, hogy ő is akkor indul el. Az ő hajója akkor sokkal gyorsabb volt, mint az enyém, és végül az ő nyakába akasztották az aranyérmet, nekem pedig be kellett érnem a második hellyel. Lewe lett a harmadik – meséli Wichmann. 

Amikor a sportág jelenlegi történései felé fordul a diskurzus, Ivan gratulációját fejezi ki az augusztusi, kvalifikációs világbajnokság rendezési jogának megszerzéséért. Mint mondja, ez a legegyértelműbb elismerése a magyar szövetség munkájának.  Meggyőződése, hogy különleges Vb-t fognak szervezni a szegedi pályán, ahol a versenyek hangulata is mindig nagyszerű.

A nemzetközi színtéren való küzdelmek ideje számukra ugyan lejárt, a két kenus kapcsolata viszont nem ért véget. Sőt. Az utóbbi években a vendéglátásban jeleskedő egykori bajnok és a divatszakmában tevékenykedő hajdani ellenfele egyre gyakrabban kereste egymás társaságát.  A tisztelet egymás iránt mindig is megvolt, mondják, annak idején sem ellenségként, hanem kollégaként tekintettek egymásra, de a sporttársi viszony az idő múlásával valódi barátsággá formálódott.  A kérdésre, hogy a kenuzáson kívül mi is a közös kettőjükben, Tamás már a hivatalos program után válaszol: – nézd meg a tekintetünket…van benne némi rokonság… Természetesen, arra is kíváncsi vagyok, vajon megtanított-e legalább egy, igazi, autentikus magyar kenus nótát a román kajak-kenu hősének. No és persze, mi volt Ivan reakciója? – Hát persze hogy daloltam neki… Jókat nevetett a szövegen…-hangzik a válasz.

A mostani látogatásnak egyébként még egy sajátos apropója is van: a Wichmann Tamás életéről készülő film forgatása, amelyben kihagyhatatlanul feltűnik Patzaichin is.  Dokumentumfilm lévén ezúttal mindketten önmagukat alakítják: a legeredményesebb, illetve a legnagyobb szívű kenust…