Sok szép érmet nyert meg pályafutása során, most nem csak sportolóként, hanem vezetőként vehetett át elismerést. Mit jelent önnek a Sipos Márton-díj?
Sok mindent, ahogyan a kajak-kenu sport is rengeteget jelent számomra. Ettől a sporttól kaptam az életem alapjait: élményeket, családot, hiszen a feleségem is kajakozott, és egzisztenciát is – mondta Jámbor Attila.
És jövőt, hiszen Szekszárdon az ön nevéhez köthető a kajak-kenu sport.
Hét esztendővel ezelőtt döntöttem úgy, hogy egyesületet alapítok Szekszárdon, és hét év leforgása alatt sikerült egy nagy álmot megvalósítani. A semmiből indultunk útnak, tíz-tizenöt gyerekkel vágtunk neki a munkának. Ma már közel nyolcvan fiatal edz nálunk, akik közül többen is indultak, s érmet is nyertek már korosztályos világversenyeken.
Mi kell ahhoz, hogy valaki hét év leforgása alatt erre a szinte érkezzen el?
Elsőként szerencse. Az, hogy több szempontból is szerencsés időben fogtunk hozzá a klub megalapításához. Aztán kellett lelkesedés, odaadás, no és az, hogy összetett személyiségű ember legyek.
Mit ért ez alatt?
Ma már nem elég csak edzősködni, nem elég csak menedzselni, nem elég, ha csak szakmai tudásodat teszed bele, az előrejutáshoz, a fejlődéshez sokrétűnek kell lenni. De szerencsére nem voltunk egyedül ebben az utazásban, az egyéni szponzoraim, akik a sportpályafutásom alatt támogattak, első szóra a klub mellé álltak, s a mai napig segítenek bennünket. Ahogyan a város vagy éppen a szövetség is. És itt nem elsősorban csak az anyagi támogatásokra gondolok, hanem azokra a gesztusokra, amelyek megkönnyítik, gördülékenyebbé teszik a mindennapjainkat. Az előbb azt mondtam, szerencsés időben alakultunk. Tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt álmodni sem lehetett olyan háttérről, amelyet ma a magyar sport megkap.
Nyilván a gyerekek vagy éppen a szülők esetében fontos az is, hogy egy korábbi világbajnok sportoló nyújt szakmai hátteret. Ismerik a tanítványai az ön múltját?
Ismerik, de nem tőlem. A mai digitális világban semmi sem marad titokban. Az, hogy háromszoros világbajnok vagyok csak az első, kezdeti lépéseknél fontos, a többi már tapasztalás, hiszen nem biztos, hogy, aki jó sportoló volt, jó edző, jó szakember egyben. Egy biztos: én rengeteget merítek a múltamból. Példának okáért abból is, hogy egy mostohább körülmények között élő szakágból, a maratonisták közül jöttem. Mi nem éltünk annyira burokban, mint az olimpikonok, s ez a szívósság most jól jön edzőként és sportvezetőként is, hiszen nem akadok fenn a problémákon, s képes vagyok akár huszonnégy órát is dolgozni, ha éppen arról van szó.
A hétvégén Dél-Afrikában rendezik meg a maratoni világbajnokságot. Ön az egyik világbajnoki aranyérmét éppen ott szerezte 1998-ban. Milyen tanácsokkal indította útnak azt a négy ifjúsági versenyzőjét, aki jogot szerzett a vb-részvételre?
Annak idején azt mondtam nekik: ez egy hosszú projekt lesz. Két-három éve tudjuk, hogy Dél-Afrikában rendezik a világbajnokságot, és amikor először beszéltünk erről, azt mondtam, nyitott kapukat döngetnek, gyerünk, próbálják meg. A hosszú projektet teljesítették, bekerültek a csapatba, s ami a legszebb, éremeséllyel tudtak útnak indulni. Lányaink, vagyis Korsós Zsófia és Nagy Viktória Fruzsina már több világversenyen bizonyítottak, voltak már világ- és Európa-bajnokok is. Most egy erős magyar páros lesz a fő ellenfelük, akikkel tudom, hogy nagy meccset vívnak majd. A fiaink, vagyis Bodnár Balázs és Horváth Ádám párosa esélyes a dobogóra, de az ő esetükben megjósolhatatlan, hogy melyik fokára állnak fel.
Az elmúlt években már megszoktuk, hogy az ön versenyzői is részesei a világon egyedülálló magyar maratoni sikereknek. Harminc év tapasztalata alapján mit mond, miben rejlik ennek a szakágnak az ereje?
Ugyanabban, mint a gyorsasági szakágnak. Hogy rengetegen kajakoznak az országban, van merítési lehetőség, vannak klubok, ahol magas szintű szakmai munka folyik. Amikor befejeztem a pályafutásomat, a cseh, spanyol riválisok arról faggattak, mihez kezdek a jövőben? Mondtam nekik, hogy alapítok egy klubot. Azt felelték: könnyű neked, hiszen az országodban sok a víz. Addig ebbe bele sem gondoltam, de valóban olyan természeti adottságokkal rendelkezünk, ami meghatározhatja az értékeinket, a jövőnket. A magyar kajak-kenu az elmúlt évek során rengeteget fejlődött, és ami még kiemelendő: színesek vagyunk. A kétszáz métertől a maratonig ugyanis mindenki meg tudja találni a helyét, nem vesznek el a tehetségek, mindenkinek lehetőséget tudunk adni az adottságaiknak megfelelően. És ez a legfontosabb.
