Korábban tanított iskolában is, viszont úgy tudom ma már nyugdíjas. Hogy van?
Igen, tavaly nyáron hagytam ott a tanári pályát. Jól vagyok köszönöm szépen, átestem a koronavíruson is, épp április 17-én szabadultam a karanténból. Komolyabb tünetem nem volt, egyedül a bezártság viselt meg. A magamfajta örökmozgónak ez az igazi büntetés. Most már több időm van foglalkozni a gyerekekkel is itt a tiszaújvárosi egyesületnél, jól érzem magam velük.
Milyen korosztállyal foglalkozik?
Nagyon kedves kollégámmal, Bardóczi Krisztiánnal van közösen egy csoportunk. Szeretem, mert én is tanulok tőle. Például most a maraton magyar bajnokságon is lett bajnokunk úgy, hogy ezek a gyerekek pár hete eddzenek még csak, heti három négy alkalommal. Nem hajtjuk agyon őket, játékos edzéseket tartunk nekik. Azt viszont sajnálom, hogy egyre inkább beszippantja őket a profi világ, és már fiatalon is komoly nyomás alá kerülnek, míg a mi korunkban ilyenről szó sem volt. Emlékszem a moszkvai olimpia után 50 ezer forintot kaptam a bronzéremért, és vettem egy Trabant kombit úgy, hogy bele kellett még pótolnom 25 ezret. Manapság viszont sokkal nagyobb a tét.
Ha már Moszkvát említette. 19 évesen vett részt élete első olimpiáján 1980-ban. Milyen volt az odáig vezető út?
Az iskolában akkoriban gyakran kivittek minket a Tisza-partra bemutatókra. Anyukám egyedül nevelt minket a bátyámmal. Sokat voltunk a játszótéren focizni, és a kajakosok minden nap mellettünk mentek edzésre. Egyik alkalommal szóltak, hogy nincs-e kedvünk kimenni. Végül ott is ragadtunk. Kiss Laci bácsi az alapító, illetve Balázs Katalin edzett minket. Az első versenyemen Tokajban, még eszkimóban harmadik lettem, a rákövetkezőn második, a harmadikon pedig győztem. 1975-ben jött át Farkas Zoltán Miskolcról, és onnantól az ő kezei alatt dolgoztam. Az ifi válogatottban nem értünk el komolyabb eredményt, pedig akkor is keményen dolgoztunk. Amikor viszont 19 évesen felkerültem felnőttbe, jöttek a sikerek.
Mindjárt az olimpián, ahol K-2 500 méteren bronzérmesek lettek Zakariás Máriával. Hogyan emlékszik vissza erre?
Nagy dolog volt kijutni akkor Moszkvába. Zakariás Mari 10 évvel öregebb volt, az edzőink révén kerültünk össze. Nagyon sokat tanultam tőle, ő volt az ész, én pedig az erő. Mai napig jó barátságban vagyunk. Emlékszem a rajtnál nagyon beragadtunk, én nem is tudom mit csináltunk ott. Aztán viszont alánk jött a víz, és ennek köszönhettük a harmadik helyet. Meglepetés volt, senki nem számított ilyen eredményre.
Sokak szerint négy évvel később egyesben aranyra is reális esélye volt…
Előtte még 1983-ban Tamperében volt a világbajnokság ahol nagyon fújt a szél a szélső pályákon, ahol én is mentem. Utána viszont Parti János kivitt az előolimpiára, pedig úgy volt, hogy csak a vb-érmeseket viszi ki, de velem kivételt tett, mert szerinte nagyon jól dolgoztam. Los Angelesben
én voltam az első, aki megverte Birgit Fischert.
Pont Dunavarsányban voltunk edzőtáborban, amikor megtudtuk, hogy nem megyünk az olimpiára. Ott nagyon sokan összetörtek, mert valakinek az volt az utolsó lehetősége, de én úgy voltam, hogy folytatom még tovább. Jó döntés volt, mert 1986-ban világbajnok lettem, majd Szöulban egy nagyon jó négyessel (Géczi Erika Kőbán Rita, Mészáros Erika, Rakusz Éva – a szerk.) nyertünk ezüstérmet. Közel álltunk a győzelemhez, és én akkor mondtam is, hogy a következőnek már aranynak kell lennie. Ez végül be is jött, mert 1992-ben nyert a négyes, csak akkor én már nem tudtam ott lenni, mert egy vastagbélfekély miatt abba kellett hagynom az élsportot 1989-ben.
Ennek ellenére továbbra is feltűnik masters versenyeken, illetve a Sárkányanyák oszlopos tagja is. Mennyit edz manapság?
A sárkányhajózást most hanyagoltuk egy ideje, a lányok is csak most kezdenek el óvatosan edzeni. A kajakozás viszont megy, mivel én a kicsikkel evezni járok. Beülök velük a mini kajak párosba hátra mögéjük, mindig elmondom nekik a szabályokat, hogy mit kell tenni például, ha beborulunk, vagy, hogy hol szoktunk menni a Tiszán. Amíg bírom, addig ez így is lesz, meg amíg beférek a hajóba, de ezzel szerencsére nincs baj.
És mit csinál a szabadidejében? Úgy hallottam időnként még most is rúgja a bőrt, illetve két keréken is sokat lehet látni…
Focizni már csak a gyerekekkel szoktam, de annak idején az edzőtáborban Gyulay Zsoltékhoz is mindig beálltam játszani.
Nézni annyira nem szeretem. Tiszaújvárosban egy öreglány csapat tagja voltam, velük játszottam régen, de már azt se. A motorozás az viszont gyerekkorom óta szenvedélyem, azzal járok edzésre is. Régebben egy 50 köbcentis Piaggio Libertim volt. Aztán a bátyám mondta, hogy próbáljam ki az övét, ami egy 1100 köbcentis Yamaha Dragstar Chopper. Később én is vettem egy 650-es, de az elég is. Megcsináltam a vizsgát, bár féltem rendesen, hogy milyen égő lesz, ha megbukok. De meglett, csak vigyázni kell, mert ez mégiscsak kétkerék. Voltunk már a bátyámmal Alsóörsön, motoros találkozón 4-5 évvel ezelőtt, de szoktunk túrázgatni Debrecenbe, Lillafüredre, Egerbe, illetve Povázsán Katihoz is azzal járok.
Hogyan ünnepli a 60. születésnapját?
Nem lesz semmilyen buli, csak 23-án ünnepeljük majd a családdal, mert a keresztfiam is májusi, és összevonjuk. Ha visszagondolok, semmit se csinálnék másképp. Azt gondolom, hogy ez az élet nekem tökéletes volt, mindent megcsináltam, amit akartam.
