- Dél-Amerika nagy szerelem lett?
- Úgy érzem, igen. Már a világbajnokság hangulata, a körülmények is magával ragadtak, életem egyik legjobb érzésű versenye lett ez a világbajnokság. És az is sokat jelent, hogy a világbajnokságot követően páran kint maradtunk egy hosszabb túrán Dél-Amerikában. Most éppen Patagóniából, El Chaltéból buszozunk visszafelé. Még pár napot töltök Argentínában, aztán átruccanunk Chilébe is Csépe Pannával és egy cseh versenyzővel, de jövő héten zárjuk ezt az álomnyaralást, 10-én érkezünk haza.
- Ha már a buszos zötykölődést említetted, mi élnénk egy kis hasonlattal. Idén ugyanis megesett, hogy az élet berántotta a kéziféket számodra vagy olykor úgy érezhetted magad, mint aki hullámvasúton ül.
- Tényleg olyan volt, mintha egy hullámvasúton ülnék. Az első válogató eredményeivel összességében elégedett lehettem. Májusban még csak pár hónapja voltam az Akadémián, de sikerült gyorsaságban, sebességben fejlődnöm, az edzéseken jó időket lapátoltam, és bár még nem állt össze teljesen a kép, nagy reményeket fogalmazhattam meg az U23-as síkvízi világversenyekkel kapcsolatosan. Májusban a maraton országos bajnokságon is jól teljesítettem, megnyertem a versenyt, de kapitányi javaslatra visszamondtam a maratoni indulást, mert úgy gondoltuk, labdába rúghatok majd a síkvízi versenyeken. Végül, bár a rangsorolón jól álltam, nem kerültem be a csapatba, ami lelkileg megviselt. Szerencsére az Akadémia támogatásával és a szövetség rugalmasságának köszönhetően rajthoz tudtam állni a maraton Európa-bajnokságon, s Pitestiben meg is nyertem az U23-as versenyt, Kisbán Zsófival pedig bronzérmesek lettünk felnőtt párosban. Utólag jól alakult minden, és bebizonyítottam magamnak, hogy úgyis tudok nyerni maratonin, hogy igazából nem voltam maratoni formában.
- Ha már a formát említed, edződ, Varga Dávid szerint az idény legjobb formáját sikerült összehoznotok a világbajnokságra. Ami azért is nagy szó, mert elég későn, október végén volt a verseny. Hogy lehet fizikailag és mentálisan is ilyen jól kitolni a szezont?
- Azt hiszem, az idény során megvoltak azok a versenyek és azok a sikerek is, amelyek kapaszkodót jelentettek. A maratoni Európa-bajnokság után jól szerepeltem az U23-as országos bajnokságon, három egyéni aranyat nyertem úgy, hogy előtte volt egy vállsérülésem, ami hátráltatta a felkészülésem. Ebből az élményből mentem a maratoni vb-válogatóra, ahol sajnos volt minden, amivel előzetesen nem számoltam. Kilyukadt a hajóm a rövid körös verseny során, mégis sikerült a második helyen célba érnem, majd másnap az extrém hőség miatt fel kellett adnom a versenyt, de nem fognám csak az időjárásra, mert szerintem ez a feladás több összetevős volt: állóképességi hiányosságaim is adódtak és a rövid körön kialakult helyzet miatt lelkileg sem voltam százszázalékos. Nagy pofon volt az a válogató, de örülök, hogy a vezetőedző bizalmat szavazott, és az Akadémia támogatásával ki is utazhattam a világbajnokságra. Előtte még ráhangolódásként volt egy szuper egyetemi világbajnokságom is Szegeden, amelyen több érmet is nyertem, közte az 5000 mix aranyát, ami a kedvenc versenyszámom, és jól sikerült a felnőtt országos bajnokság is, amelyen két arany mellett rengeteg tapasztalatot szereztem. A szolnoki verseny után Dávidtól kaptam egy hét pihenőt, amit nyugalomban, mégis aktívan töltöttem el otthon, majd beleálltam a világbajnokság előtti öthetes felkészülésbe. És igen, nagyon jól összeraktuk a munkát.
- Minek köszönhető, hogy ennyire gördülékeny lett minden?
- Ez is több összetevős. Egyrészt Dáviddal kialakult egyfajta kölcsönös bizalom, ami nélkül nem tudna ilyen sikeresen működni a közös munka. Olyan felkészülést dolgozott ki, ami nem csak a vízi edzésekre korlátozódott, a világbajnokság közeledtével arra is hangsúlyt fektettünk például, hogy az időeltolódás miatt mikor feküdjek le aludni vagy éppen mit egyek. Nagyon jó érzés, hogy számára is ilyen fontos a sikerünk, nem csak az én fejem jár azon, hogy mivel lehetnék jobb, a legapróbb részletekig jelen van ő is ebben a közös utazásban. Sokat segített csapattársam, a kajakos Jeszkel Panna is, aki végigkísérte ezt az öt hetet, nem kellett egyedül végeznem a napi edzéseket, hálás vagyok érte. Sok állóképességi munkát végeztünk, hosszabb résztávokat csináltunk, sokat gyakoroltuk a futószakaszokat és legnagyobb meglepetésemre az utolsó héten sokkal gyorsabb is voltam, mint a nyár során.
- A világbajnokságon a rossz időjárási körülmények miatt a rövid körös versenyt csütörtökről péntekre kellett halasztani, vagyis arra a napra, amikor az U23-as mezőnyben is rajthoz állt. Két indulás, két győzelem – mentálisan egy ilyen helyzet mennyire megterhelő?
- Annyira jó állapotban érkeztem Argentínába, annyira összeállt minden, hogy egyáltalán nem foglalkoztam ezzel a helyzettel. Ahogy az előbb is mondtam, életem legjobb hangulatú versenye volt ez, vitt magával ez az érzés. Az volt bennem, ha kell ma is, holnap is, holnapután is rajthoz állok és küzdök az aranyért.
- November második hetében térsz haza Argentínából. Egyből fejest ugrasz a munkába?
- Nem tehetek mást, mert már így is az ősz közepében járunk. Ez a dél-amerikai túra meglehetősen aktív volt, sokat kirándultunk, mozogtunk, szóval nem a nulláról kell majd építkeznem. Dáviddal már összeállítottuk a téli programot, és őszintén mondom, alig várom, hogy elkezdjük. A sífutó ergométert leszámítva semmi bajom a téli munkával, szeretem a szenvedős, fárasztó edzéseket és jól esik nem evezni, frissít az is, hogy ilyenkor nem kell vízre szállni. Majd tél végén. Viszont akkor már nagyon fogom várni a vízre szállást.
- Milyen célokat fogalmaztatok meg a 2027-es idényre? Síkvíz vagy maraton?
- Ahogyan idén is, szeretném kombinálni mindkét szakágat, és ami nagyon fontos számomra, szeretnék ötszáz egyesben tovább fejlődni, gyorsulni.
- A szegedi felnőtt világbajnokság célkeresztbe kerülhet?
- Még nem voltam síkvízi felnőtt világbajnokságon, nyilván ez nagy álom, de én elsősorban a válogatókra koncentrálok, lépésről lépésre szeretnék haladni, és hiszem, hogy jövőre újabb szinteket fogunk megugrani Dáviddal.
- Idén Te szerezted az Akadémia egyetlen felnőtt világbajnoki címét. Ahogy hallottuk, az elnökasszony, Kovács Katalin kiemelt figyelemmel kíséri a pályafutásod. Mit jelent számodra az ő támogatása?
- Mindig is sokat jelent egy olyan ember elismerése, aki maga is benne volt a sportágban, tudja, hiszen belülről megélte, hogy mit jelent a befektetett munka, értékeli az ember erőfeszítéseit. Kati Argentína előtt is biztatott, és örülök, hogy nem okoztam csalódást az eredményemmel.
