Vajda Attila

Tízévesen ismerkedett meg a kenuzással, és már igen fiatalon, 1997-ben nemzetközi viadalokon indult. Első jelentős utánpótlássikerét 2000-ben, a franciaországi junior Európa-bajnokságon aratta: 1000 méteren klubtársával, Joób Mártonnal C–2-ben aranyérmesek lettek. Egy évvel később az ifjúsági világbajnokságon egyesben próbálta ki magát a leghosszabb távon, és a dobogó harmadik fokára állhatott. 

A felnőttek mezőnyébe 2004-ben, az olimpia évében robbant be, a hazai válogatót megnyerve kvalifikálta magát Athénba, ahol C–1 1000 méteren a harmadik helyet szerezte meg.

Egy kevésbé sikeres esztendő után elszántan készült a 2006-os szegedi világbajnokságra. A verseny előtt azonban súlyosan megsérült, kérdésessé vált a szereplése is, ám végül rengeteg küzdés és munka után ott lehetett a viadalon, ahol a 3. helyen végezett. A 2007. év ismét nagy sikereket hozott: megnyerte a pontevedrai Európa-bajnokságot és a duisburgi világbajnokságot is. Az egyik fő esélyesként állt rajthoz 1000 méteren a pekingi olimpián, amelyen fantasztikus diadalt aratott. 

„Az élsportolók mind függők, azért a pillanatért élnek, amelyet a célvonalon győztesként áthaladva megélnek. 2008-ig tizenöt éve készültem az olimpiai győzelemre. Négy évvel korábban ez még csak egy bronzra volt elég, de Pekingben beérett a munkám, összejött az arany” – osztotta meg gondolatait a győzelemről Vajda Attila.  

2009-ben a brandenburgi Európa-bajnokságon folytatta a menetelését: C–1 1000 méteren első lett, ám a dartmouthi világbajnokságon csak a nyolcadik hely jutott neki ebben a számban (ugyanitt tagja volt az ezüstérmes váltónak), majd 2010-ben betegségek, sérülések hátráltatták felkészülését. Az Európa-bajnokságon nem is indult, a poznani világbajnokságon óriási hajrával a második helyet tudta megszerezni. 

A 2011-es esztendő újabb nagy sikert hozott: a szegedi világbajnokságon, hazai közönség előtt nyerte meg pályafutása második világbajnoki aranyérmét C–1 1000 méteren. 

A 2012-es londoni olimpián a hatodik helyet szerezte meg, majd egy esztendővel később a duisburgi világbajnokságon újabb győzelmet ünnepelhetett, ezzel az 1000 egyes versenyszám háromszoros vb-aranyérmese lett. 

A 2014-es moszkvai világbajnokságon bronzérmes volt, egy évvel később Milánóban pedig olimpiai indulói jogosultságot szerzett a nemzetnek a hetedik helyével. A riói olimpiára azonban  nem jutott ki, szétlövésben maradt alul Vasbányai Henrikkel szemben. Ekkor úgy döntött, noha pályafutását nem fejezi be, az 1000 métertől elköszön, és 5000 méteren próbál majd szerencsét a  következő idényben. 

A 2016 és 2018 közötti időszakot végül külföldi tapasztalatszerzésnek szentelte: előbb Tajvanon sárkányhajósokkal, kajakosokkal és kenusokkal foglalkozott, majd Japánban egy egyetemen volt edző. Hazatérése után a Dunaferr SE kenusainak társedzőjeként folytatta pályafutását a 2020-as szezon végéig. Ezt követően maga mögött hagyta a dunaújvárosi éveket, novemberben utánpótlás-nevelő klubot alapított; a Vajda SE a Csepel-sziget legdélebbi csücskén, Makádon működik. Emellett a Délkelet-magyarországi Regionális Akadémia névadó nagykövete – az akadémia az Alsó-Tisza és a Körösök vidékének egyesületeit összefogva 19 tagszervezet utánpótlás-neveléséért felel.