Kolonics György

Kolonics György a Budapesti Spartacusban kezdett kenuzni Nótárius Józsefnél, ám még fiatalon a Csepel SC-hez igazolt, és korai haláláig ennél a klubnál maradt. 

Először az 1991-es párizsi világbajnokságon képviselte Magyarországot, a négyesek versenyében 500 méteren ötödik, ezer méteren hatodik helyezést ért el. Pályafutása első olimpiáján, az 1992. évi barcelonai játékokon C–2 1000 méteren ötödik, C–2 500 méteren hetedik lett Pálizs Attilával. 

Az 1992-es olimpia után Horváth Csabával alkottak párost, a kettős évekig uralta a páros számokban a nemzetközi viadalokat. Az 1993-as vb-n szerezték meg első aranyérmüket; 1993 és 1998 között mindössze két olyan nagy nemzetközi verseny volt, ahol kenu kettesben 500 méteren le tudták győzni őket. 

Az 1995-ös világbajnokságon Duisburgban rekordnak számító 5 aranyérmet nyertek, rá egy évre, az 1996-os atlantai olimpián pedig megkoronázták pályafutásukat: a C–2 500 méteres számban diadalmaskodtak, míg 1000 méteren bronzérmesek lettek. 

Horváth Csaba visszavonulása után Kolonics az egyéni számokra koncentrált, és a 2000-es sydneyi olimpián kenu egyesben 500 méteren szerzett aranyérmet, amelyet egy esztendővel később egy Európa-bajnoki győzelemmel is kiegészített. 

„Sydneyben nagy kő esett le a szívemről. Egyéni sportág a miénk, a többiek is máshogy néznek rád egy egyesbeli siker után. Az egyesmenők az igazi királyok. Pedig lehet, hogy a pároshoz sokkal nagyobb technikai tudás kell” – mondta az egyik interjújában a 2000-es egyéni diadala kapcsán Kolonics György. 

Ezután visszatért a páros számokhoz, a nála fiatalabb Kozmann György oldalán. A 2003-as gainesville-i világbajnokságon már bronzérmesek voltak, egy évre rá, a poznani Európa-bajnokságon egy tökéletes 500 méterrel lettek Európa-bajnokok, míg az athéni olimpián a bronzérmes helyen zártak C–2 1000 méteren. 

Ezt követően a 2006-os szegedi világbajnokságon 1000, majd a 2007-es olimpiai kvalifikációs duisburgi világbajnokságon 500 méteren lettek világbajnokok. Kolonics nagy lelkesedéssel készült élete ötödik olimpiájára, ám 24 nappal a pekingi játékok kezdete előtt (amelyen Kozmannal aranyeséllyel rajtolhattak volna) egy edzésen szívelégtelenségben elhunyt. Temetése 2008. július 25-én volt Budapesten a Farkasréti temetőben.

Kolonics György titka a személyiségében rejlett, amellyel rendkívüli módon tudta inspirálni a környezetét. A társakat, akik együtt edzettek vele, és nap mint nap tanúi voltak elszántságának, és azokat a fiatal kenusokat is, akik utána következtek. Monotóniatűrése és fanatizmusa példátlan volt,  a kenuzás nem csak edzést és versenyzést jelentett számára, hanem mindent kitöltő életvitelt.

Emlékét a halála után létrehozott Kolonics György Alapítvány őrzi; a szervezet küldetése a kenus legenda által képviselt értékek továbbörökítése az újabb és újabb nemzedékekre. A 2009-ben alapított Kolonics-díjat az év legjobb utánpótláskorú kenusának ítélik oda. 2008 óta nevét viseli az a budafoki általános iskola, ahol tanult, 2013 óta ő a csepeli Gubacsi Szabadidős Vízi Turisztikai Központ névadója is.

2014 decemberében mutatták be a pályafutásáról szóló – a Kolonics György Alapítvány, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség, a sportállamtitkárság és a csepeli önkormányzat támogatásával, valamint az MTVA közreműködésével készült –, az „...És az ég a vízre ráhajolt” című dokumentumfilmet. Halála napján minden évben fáklyás evezést rendeznek Csepelen a kajak-kenu család tagjai, valamint sportbarátok részvételével. Emellett a nevét viselő alapítvány szervezésében minden év október 23-án futással is tiszteleghetnek a sportolni vágyók az emléke előtt.

Dunakeszin utcát neveztek el róla, és 2017 óta Kolonics György nevét viseli a csepeli Kis-Duna-parti sétány. 2022 júniusában, a születésének 50. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen róla nevezték el a gödi Duna-parti sétányt is. Két településen szoborral tisztelegnek az emléke előtt: 2013-ban Velencén, 2017-ben a fővárosban, Csepelen avatták fel a világklasszis kenust megformázó alkotást.