Horváth Csaba
Kenus
| Születési hely | Budapest |
|---|---|
| Születési idő | 1971. április 7. |
| Egyesületei | KSI (1981–1983), Bp. Honvéd (1984–1990), Csepel SC (1991–2000) |
| Edzői | Parti Zoltán, Ludasi Róbert |
| Legjobb eredményei | olimpiai bajnok (C-2 500 m, 1996)
|
Története
Horváth Csaba alig tízévesen kezdett el kenuzni a Központi Sport Iskolában, majd 1984-től a Honvéd szakosztályában folytatta pályafutását. Alacsony termete miatt a kötelező katonai szolgálatának lejárta után azonban eltanácsolták a Honvédból. Így került Csepelre, Ludasi Róbert felügyelete alá. Edzője jó szemmel Kolonics Györggyel térdeltette egy hajóba 1992-ben.
„Reménykedett benne, hogy egyszer összekerülhet Kolóval, de fizikailag nagy volt a különbség kettejük között – idézte fel Ludasi Róbert a kezdeteket. – Ő azonban nem adta fel, és az 1992-es junior bajnokságon a pontverseny érdekében ki is próbáltam őket. Már az első edzés megmutatta, milyen jól összeillenek. A versenyen mindkét számot megnyerték.”
A folytatásban már a felnőtt mezőnyben sem leltek legyőzőre, kiléphettek a nemzetközi színtérre, ahol a duó 1993-tól egyedülálló sorozatot kezdett meg a kenusport történetében: 1998-ig összesen 12 világbajnoki címet lapátolt össze. Horváth Csaba – aki időközben technikailag klasszis szintre hozta fel magát és egyedülálló módon tudta sztrókolni a csapathajókat – Kolonics Györggyel párosban hatszor diadalmaskodott, míg a különböző távú négyesek tagjaként hétszer lett világbajnok.
A csepeli csodapáros pályafutásának csúcspontja az 1996-os olimpia volt, amelyen ezer méteren szerzett bronzéremmel „melegítettek be” a C–2 500 méteres viadalra. A kettős hatalmas elánnal kezdte az atlantai döntőt, kétszáz méternél fél hajóval vezetett. A rivális moldáv egység azonban kitartó és hosszú hajrába kezdett, és a két hajó végül szinte együtt ért be a célba – a Horváth, Kolonics duó 28 századdal nyert.
Horváth Csaba legsikeresebb világversenye az 1995-ös duisburgi vb volt, amelyen öt világbajnoki aranyérmet ünnepelhetett. 1999-ben C–4 1000 méteren harmadik lett a világbajnokságon, Kolonics Györggyel a 2000-es szegedi világkupán lapátolt utoljára, ezt követően befejezte pályafutását.
Sportmenedzseri diplomát szerzett, egykori társa váratlan halála után pedig egyike volt a Kolonics György Alapítvány életre hívóinak és tagja a szervezet kuratóriumának.
