Csapó Géza

Motorversenyzőnek indult, ám egy súlyos baleset miatt sportágat váltott. A Szolnoki MTE-ben Sipula József edző irányításával kezdett el kajakozni, később a SZEOL AK-ban Kemecsei Imre edzőnél folytatta a munkát. 

1969-ben még az ifjúsági Európa-bajnokágon indult, ám egy év múlva már a felnőtt világbajnokságon szerzett bronzérmet a 4×500 méteres váltó tagjaként. 1971-ben Belgrádban a váltó tagjaként lett először világbajnok. A legsikeresebb éve az 1973-as volt, hiszen a tamperei vb-n három számban is első lett (K–1 500 és 1000 méteren, valamint Bakó Zoltánnal K–2 10 000 méteren). Ebben az esztendőben őt választották meg az Év sportolójának Magyarországon. 

A következő években újabb egyéni győzelmeket aratott: 1974-ben K–1 1000 méteren, 1975-ben K–1 500 méteren már hatra növelte világbajnoki győzelmeinek számát. Nem véletlen, hogy ebben az időben világszerte „kajakkirályként” emlegették. 

Sajnos az olimpiákon korántsem ért el hasonló sikereket. 1972-ben Münchenben bronz-, majd 1976-ban Montrealban ezüstérmet nyert. Noha elvégezte a tanárképző főiskolát, nem távolodott el a vizek világától. A szegedi klubnál előbb módszertani csoportvezetőként, később vezetőedzőként is dolgozott. 

Egyesben és párosban összesen 13 alkalommal nyert országos felnőtt bajnokságot. Az aktív sportolást 1980-ban fejezte be. 2022. szeptember 14-én, 71 éves korában hunyt el. 

Szeptember 23-án a Szegedi vízitelepen egykori tanítványai és sporttársai vettek búcsút a Kajakkirálytól. Az eseményen Szeles Sándor és Petrovics Kálmán, az MVM Szeged VE klubigazgatója tett a vízre egy hungarocell kajakon a kajakkirály fényképével ellátott virágcsokrot. Szeles Sándor az, aki az elmúlt időszakban több időt töltött Csapó Gézával. Mindketten vadásztak, és sok alkalommal közösen főztek. 

Csapó Gézát szeptember 27-én szülővárosában, Szolnokon helyezték örök nyugalomra.