Vén Lajos

Úgy lett sikeres kajakedző, hogy előtte versenyzőként nem lapátolt. 

Az 1960-as évek elején még a Testnevelési Főiskola hallgatója volt, amikor Granek István szövetségi kapitány felkérte, hogy segítse a válogatottak fizikai felkészítését, vezesse a kondicionáló edzéseket. Sok minden kuriózumnak számított, amit bevezetett, például az erőfejlesztésnek, a súlyzózásnak, a medicinlabda használatának még nem voltak hagyományai a sportágban. Ugyanilyen fontos volt a lazító-nyújtó gyakorlatok elvégzése, és új gimnasztikai elemeket vezettek be. 

A Testnevelési Főiskola elvégzése után 1962-ben Győrbe került azzal a feladattal, hogy rakja le a kajak-kenu alapjait. Egyéves előkészítő munka után az Öntöde Vállalaton belül működő ÖHV SK-ban alapította meg a szakosztályt. „Az általános iskolában, ahol dolgoztam, összeszedtem egy csomó gyereket, és 1964 márciusában elkezdtük a tornatermi edzéseket” – emlékezett a kezdetekre.   Hozzáértését bizonyítja, hogy tanítványai közül már 1971-ben ifjúsági kora ellenére felnőtt bajnokságot nyert Horváth Erzsébet és Fejes Irén. A későbbiekben Sztanity Zoltán (1976-ban) olimpiai ezüst-, Joós István (1980-ban) bronzérmes lett, a nőknél Horváth Erzsébet és Povázsán Katalin szerzett világbajnoki érmeket.

Neki köszönhetően épült meg annak idején az ország második kajak-kenu tanmedencéje is.

 A győri Bercsényi Gimnázium testnevelési igazgatóhelyettese volt, így összefonódott testnevelő tanári és edzői munkája. „Kiépítettem egy sportiskolai rendszert, ami azt jelenti, hogy a versenyzők nagy részével - például Povázsán Katival – nemcsak kora hajnalban meg a délutáni edzésen találkoztam, hanem napközben az iskolában is tanítottam őket. Így szabályozni tudtam a terhelésüket.” –árulta el a sikerek titkát. Tanulmányainak zöme összefügg tanári és edzői munkájával: A kajak-kenu sportiskolák tanterve, A testnevelés tantervű gimnáziumok szerepe a kajak-kenu sportban, Sportiskolai rendszer a kajak-kenu sportban.

1986-ban az amerikai női válogatott edzéseit vezette.

A győri kajak-kenu sport megteremtőjét 80. születésnapján felköszöntötték egykori tanítványai, és a legjobb edzőnek járó aranyérmet akasztottak a nyakába. 

A „Kajakpápa” érdemeiről így írt a helyi sajtó: Büszkék vagyunk arra is, hogy az 1964-ben, Vén Lajos alapításával elindult szakosztály évtizedről évtizedre olyan nagyságokat adott a sportágnak, akik ma már legendának számítanak: Sztanity Zoltán és Joós István olimpai ezüstérmeivel, Kadler Gusztáv és Ábrahám Csaba magyar bajnoki címeivel és későbbi sportvezetői tevékenységével írta be nevét a klub aranykönyvébe. A női kajakosoknál a hetvenes években Horváth Erzsébet, a nyolcvanas években Povázsán Katalin majd Czigány Kinga volt a klub élversenyzője, bár Kinga más klub színeiben érte el a legjobb eredményeit.”