Mégse

Várkonyi Géza

Története

A kajak-kenu sportág szolnoki megalapítója, a szakosztály edzője. Mivel gimnáziumi testnevelő tanára, Timár István a Szolnoki MÁV SE atlétikai szakosztályának edzője volt, ezért atletizálni kezdett a jó mozgású fiú, majd 18 éves koráig labdarúgó volt. A szegedi Pedagógiai Főiskolára jelentkezett, ám időközben a Szolnoki Dózsánál a BM rendőrtiszti főiskolára kerestek jó képességű sportolókat.  A főiskola befejezése után Szolnokra került, és egy véletlen alakította további életét. Találkozott édesapja hajdani ismerősével, Vasadi Jánossal, a Vízügy igazgatójával, és 1959-től a Vízügyi Igazgatóságon folytathatta munkáját.  

Bár korábban a MÁV igazolt labdarúgója volt, a szabadidejét a Tiszán töltötte, és egy kollégájával, Pálhidi Csabával túrahajóval kezdett el evezni. A Vízügy igazgatója nagyon szerette a sportot, és elvárta dolgozóitól, hogy valamit sportoljanak. “Pálhidi Csabával a kajakot választottuk, amihez rövidesen két darab cseh gyártmányú kétüléses kajakot kaptunk az igazgató úrtól, akinél mindig a teljesítmény számított.  Rájöttünk, versenyezni kell, hogy meg tudjuk mutatni magunkat. Csabával több minősítő versenyt nyertünk, és az Igazgatóság dolgozóiból is sokakkal megszerettettük a kajakozást, majd kezdeményezésünkre 1961-ben megalakult a Vízügy Medosz kajak-kenu szakosztálya. Pálhidi Csaba rövidesen a klub elnöke, én a szakosztály edzője lettem.” – emlékezett vissza Várkonyi Géza, aki ezt követően a sportág megismertetésén és szolnoki megteremtésén dolgozott. 1963-ban segédedzői vizsgát tett, majd 1965-ben edzői, 1972-ben szakedzői minősítést szerzett. Eredményes nemzetközi munkásságát 1993-ban mesteredző-díjjal ismerték el.

Büszke rá, hogy 1961-1962-ben már sok országos versenyen szerepeltek sportolóik, és 1964-ben sikeres vidékbajnokságot szerveztek az élő Tiszán. 

Az 1970-es évek első éveiben jelentős változások történtek a sportág életében: 1973-ban újjászervezett formában megalakult a sportiskola, és a kajak-kenu szakosztály vezetőedzőjének kérték fel, irányításával 150-nél is többen kezdtek el ismerkedni a sportággal. A mindennapok azonban sok gondot is hoztak, a támogatás akadozott, ezért Várkonyi Géza egyszerre volt az iskola intézője és a sportegyesület akkor közel 50 fős csapatának az edzője. Az MKKSZ-től kapott segítséggel áthidalták a nehézségeket, és a biztosabb jövő érdekében Boros Béla szakosztályvezetővel keresték a lehetőségeket. A szövetség engedélyével Mezőtúron és Tiszafüreden létrehozták az egyesület területi csoportjait, és ezzel megoldódott az ifjúsági korosztályú versenyzők pótlása. 1963-ban megalakult a Szolnok megyei kajak-kenu szövetség, melynek megszűnéséig a főtitkára volt. Ebben az időben ismerte meg Gonda Béla, Karnok Csaba és sokak nevét az ország, Mezőtúron és Tiszafüreden életképes szakosztályok működtek.

1985-ben jelentkezett a Szolnoki MÁV MTE által meghirdetett módszertani csoportvezetői állásra, majd 1991 és 1994 között az MKKSZ szakfelügyelői feladatait látta el. 1994-ben a szövetség felkérésére japán delegációt vezetett az országban, a vendégek bejárták a kiemelt szakosztályokat, tanulmányozták az itteni körülményeket és az edzési lehetőségeket. 1994-ben nyugdíjba vonult, ám ősszel kérés érkezett Japánból, hogy Magyarország segítsen a japán kajaksport fejlesztésében. “A feladatra engem kértek fel, így 1994 és 2000 között hét alkalommal több hónapot töltöttem japán egyesületeknél, 1996-1997-ben egy évet Tokióban voltam. Meghívóimtól több erkölcsi elismerést kaptam, amit most is büszkén őrzök. Volt japán tanítványaimmal a mai napig tartom a kapcsolatot, egyikük a Testnevelési Főiskolán elvégezte a sportág mesterképzési szakát. Tevékenységemet több kitüntetéssel ismerték el: a Magyar Kajak-Kenu Szövetség köszöntött a 85. születésnapomon, és Japánból, volt tanítványaimtól is kaptam üdvözletet, több alkalommal meg is látogattak. A sportág meghonosításáért 2007-ben megkaptam a “Szolnok város sportjáért” díjat.”

Füzesséry Gyula

Füzesséry Gyula

Gelle Sándor

Gelle Sándor

Granek István

Granek István

Söptei Róbert

Söptei Róbert

Szabó Ferenc

Szabó Ferenc

Szabó Sándor

Szabó Sándor

Dr. Parti János

Dr. Parti János

Kolozsvári István

Kolozsvári István

Kulcsár János

Kulcsár János

Dr. Kemecsey Imre

Dr. Kemecsey Imre

Péhl József

Péhl József

Vén Lajos

Vén Lajos

Babella László

Babella László

Hajba Antal

Hajba Antal

Ürögi László

Ürögi László

Horváth Péter

Horváth Péter

Szántó Csaba

Szántó Csaba

Vajda Vilmos

Vajda Vilmos

Dávid Géza

Dávid Géza

Felkainé Gállos Éva

Felkainé Gállos Éva

Angyal Zoltán

Angyal Zoltán

Dunai István

Dunai István

Nagy György

Nagy György

Fábiánné Rozsnyói Katalin

Fábiánné Rozsnyói Katalin

Farkas Zoltán

Farkas Zoltán

Kluka József

Kluka József

Koléder Vilmos

Koléder Vilmos

Spang Ottó

Spang Ottó

Tóth Árpád

Tóth Árpád

Sóti István

Sóti István

Svidró József

Svidró József

Sztanity László

Sztanity László

Várkonyi Géza

Várkonyi Géza

Ludasi Róbert

Ludasi Róbert

Vaskuti István

Vaskuti István

Gyöngyösi János

Gyöngyösi János

Soltész Árpád

Soltész Árpád

Nagy László

Nagy László

Séra Miklós

Séra Miklós

Sziklenka László

Sziklenka László

Kása Ferenc

Kása Ferenc

Sári Nándor

Sári Nándor

Székffy Géza

Székffy Géza

Simon Miklós

Simon Miklós

Dr. Rausz-Szabó Attila

Dr. Rausz-Szabó Attila

Barina József

Barina József

Agócs Mihály

Agócs Mihály

Szilárdi Katalin

Szilárdi Katalin

Csernák Károly

Csernák Károly