Mégse

Tóth Árpád

Története

1964-ben kezdett kenuzni a Bp. Honvédban, első edzője Kulcsár János volt. Sportolóként hétszer nyert országos bajnokságot csapathajóban, részt vett az 1969-es Európa-bajnokságon, ahol Buday Lászlóval kenu párosban hosszú távon negyedik helyen végzett. 1972-ben befejezte versenyzői pályafutását, 1973-ban kezdett edzősködni a VM Egyetértésben, még csak mellékállásban, majd ugyanott, az eredményekre való tekintettel 1974-ben már főállásban alkalmazták. 1975-ben az MTK-val fuzionáló új klubba, az MTK VM-be került, ahol folytatta gyerekcsoportjával a munkát. Tanítványai a magyar versenyeken sikert sikerre halmoztak, saját nevelésű versenyzője, Lipták Attila 1978-ban ifjúsági világbajnok lett, majd felnőttként több világbajnokságon is szerepelt, és 1985-ben vb-bronzérmet szerzett. 1979-ben csiszolatlan gyémántként került a keze alá Sarusi Kis János, akiből szintén többszörös világbajnok és érmes lett. 1981-ben a válogatottban csatlakozott az edzéseikhez Hajdú Gyula is, aki egy évvel később kenu párosban Sarusival világbajnoki aranyérmet szerzett.

1985-ben a Bp. Honvédtól keresték meg, ahol Hazsik Endre, a kajak-kenu sportág vezetője szerette volna ismét erőssé tenni a legyengült kenus szakágat. Azzal a feltétellel vállalta el az állást, hogy továbbra is edzheti két régi tanítványát, Lipták Attilát és Sarusi Kis Jánost, amire engedélyt is kapott. Ezáltal vált lehetővé, hogy a megörökölt versenyzők, előbb Buday Tamás, Kámán István, Szabó Attila, majd a visszatérő Vaskuti István, valamint a kifejezetten Tóth Árpád kérésére a klubhoz hozott fiatalok, Bohács Zsolt, Gyulai István, Pálizs Attila, Kolozsvári Gábor és Boldizsár Gáspár - akikből később mind világbajnok lett - az akkori idők legjobb magyarországi versenyzőivel edzhettek nap mint nap. Ezekben az években a válogatott edzőjeként több külföldi csapat versenyzőivel is foglalkozott, akik edzőtáborozni érkeztek Magyarországra. Közülük kiemelkednek a franciák, akik kenu egyesben világbajnoki aranyat, kenu kettesben pedig olimpiai bronzérmet szereztek, valamint a csehszlovák Peter Prohaska, aki világbajnoki ezüstérmes lett.

1989-ben személyes érdekellentétek miatt, az elért kimagasló eredmények ellenére, nem foglalkoztatták tovább a BHSE-ben. Ekkor korábbi kollégája, Hazsik Endre, aki immár Olaszországban dolgozott, ismét megkereste, mert az Olasz Kajak-Kenu Szövetség szerette volna az igen alacsony szintre került kenus szakágát fejleszteni. Így került Olaszországba, ahol a kenus szakág vezetőedzője lett. Feladatai közé tartozott a tehetségek felkutatása, a válogatott munkájának megszervezése és lebonyolítása, valamint a klubok részére szakmai előadások, továbbképzések megtartása. Egészen 1995-ig maradt Olaszországban, ez alatt az idő alatt ismét versenyképessé tudta tenni a kenu szakágat: versenyzői több világversenyen is döntőbe jutottak, érmesek lettek, és olimpiai kvótát tudtak szerezni, ami a korábbi években elérhetetlen volt számukra.

1995-től a szlovák válogatott munkáját segítette két éven keresztül, mely idő alatt 1996-ban Slavomir Knazoviczky olimpiai ezüst, az Orosz Csaba, Peter Páleš kenupáros pedig olimpiai hetedik és nyolcadik helyet szerzett.

A külföldön eltöltött évek után Magyarországon kirekesztő hangulatot talált, nem volt igény a szakmai tudására, ezért kajak és kenu hajók gyártásával és kereskedelmével kezdett foglalkozni, így továbbra is a sportág közelében maradt.

Amire sokéves edzői munkája után az eredmények mellett a legbüszkébb, hogy a versenyzőivel sikerült egy életre megszerettetnie a kajak-kenu sportot, és majdnem minden tanítványa, Magyarországon és külföldön, továbbra is aktívan részt vesz a kajak-kenu életben. 

Egy volt tanítványa hívására 2012-ben visszatért nagy szerelméhez, az edzői munkához, és ismét Olaszországban kezdett dolgozni, az egyik leghíresebb római klubban. 

Az itt eltöltött éveit is sikerek kísérték, fiatal csapatával a nemzeti bajnokságban, majd az U23-as vb-n is aranyakat tudott szerezni. Később egy szardíniai klubnál is felkérték, hogy edzőként segítse a munkát. Pár év alatt itt is sikerült a klubot 30 hellyel előrehozni az országos pontszerzési listán, méghozzá a hatodik helyre, a legnagyobb klubok csoportjába.

Edzői munkájához kapcsolódóan elkészített egy tanulmányt is, a “Gondolatok a kenuzásról” címmel, mely nagy szakmai vitát, pezsgést és több helyről is elismerést váltott ki.

Füzesséry Gyula

Füzesséry Gyula

Gelle Sándor

Gelle Sándor

Granek István

Granek István

Söptei Róbert

Söptei Róbert

Szabó Ferenc

Szabó Ferenc

Szabó Sándor

Szabó Sándor

Dr. Parti János

Dr. Parti János

Kolozsvári István

Kolozsvári István

Kulcsár János

Kulcsár János

Dr. Kemecsey Imre

Dr. Kemecsey Imre

Péhl József

Péhl József

Vén Lajos

Vén Lajos

Babella László

Babella László

Hajba Antal

Hajba Antal

Ürögi László

Ürögi László

Horváth Péter

Horváth Péter

Szántó Csaba

Szántó Csaba

Vajda Vilmos

Vajda Vilmos

Dávid Géza

Dávid Géza

Felkainé Gállos Éva

Felkainé Gállos Éva

Angyal Zoltán

Angyal Zoltán

Dunai István

Dunai István

Nagy György

Nagy György

Fábiánné Rozsnyói Katalin

Fábiánné Rozsnyói Katalin

Farkas Zoltán

Farkas Zoltán

Kluka József

Kluka József

Koléder Vilmos

Koléder Vilmos

Spang Ottó

Spang Ottó

Tóth Árpád

Tóth Árpád

Sóti István

Sóti István

Svidró József

Svidró József

Sztanity László

Sztanity László

Várkonyi Géza

Várkonyi Géza

Ludasi Róbert

Ludasi Róbert

Vaskuti István

Vaskuti István

Gyöngyösi János

Gyöngyösi János

Soltész Árpád

Soltész Árpád

Nagy László

Nagy László

Séra Miklós

Séra Miklós

Sziklenka László

Sziklenka László

Kása Ferenc

Kása Ferenc

Sári Nándor

Sári Nándor

Székffy Géza

Székffy Géza

Simon Miklós

Simon Miklós

Dr. Rausz-Szabó Attila

Dr. Rausz-Szabó Attila

Barina József

Barina József

Agócs Mihály

Agócs Mihály

Szilárdi Katalin

Szilárdi Katalin

Csernák Károly

Csernák Károly