Söptei Róbert

A VTSK, majd később az FTC kenus edzőjét, Söptei Róbertet édesapja vitte el a vízi cserkészek közé 1936-ban, mert nagyon rossz gyerek volt. A MOM tanoncaként, katonai előképzős fiatalként (leventeként) a gyár leventekiképzése keretében 1941-ben ismerkedett meg a kajak-kenuval. A leventék csónakháza Budafokon volt, amikor a MOM megalakította kajak szakosztályát, annak tagja lett. 1945-ben Hábl Károly (Charlie bácsi) a Közalkalmazottak szakosztályába (KASE, a mai BSE jogelődje) összegyűjtötte a tehetségesebb kajakosokat, de főleg kenusokat, ott nyert Söptei 1946-ban és 1949-ben tízes kenuban országos bajnokságot. A következő évben, 1950-ben Laczkó József párjaként 1000 méteren lett első. 

Söptei Róbert 1949-től - a versenyzés mellett -ingyen edzői tevékenységet is végzett a VTSK-ban. Akkor még nem volt tudományos megalapozottságú edzéselmélete, de már voltak elképzelései az eredményes kajakozás és kenuzás célszerű technikájáról. 

Fivérével, Ernővel együtt a legjobb magyar egységként részt vehettek az 1952-es helsinki olimpián, és hetedik helyen végeztek 10 000 méteren. Ezen az olimpián már indult az 1950-ben a VTSK-ba igazolt Parti János is, aki nemzetközi versenytapasztalat nélkül ezüstérmes lett ezer méteren. Ezt követően Söptei edzősködni kezdett, az 1954-es maconi világbajnokságon tanítványai közül C-2 10 000 méteren Wieland Károly, Halmai József győzött, míg C-1 1000 méteren Parti János lett aranyérmes. 

A világ egyik legerősebb kenu szakágát nevelte fel, az említettek mellett az 1959-ben Európa-bajnok  Dömötör Gyula, Hunics József páros, továbbá Cselényi József, Hideg István, Major Ferenc és Kaiser Miklós volt a tanítványa. Az 1956-os olimpián Parti ezüstérmes, Hunics József pedig Farkas Imrével C-2 10 000 méteren bronzérmes lett. 

1957-ben Söptei a kenusok vezetőedzője lett, a VTSK kenus váltói pedig 1957-58-59-60-61-ben és 1964-ben sorra nyerték a magyar bajnokságokat.

1960-ban Parti végre olimpiai bajnok lett C-1 1000 méteren, és Rómába edzőként Söptei kísérte el, aki – bár Parti akkoriban már saját magát edzette – szakmai észrevételekkel részt vett egykori tanítványa felkészítésében. Parti így nyilatkozott később: „Sokat köszönhettem az edzőmnek, Söptei Róbertnek, aki ugyan csak nyolc évvel volt idősebb nálam, én tréfásan mégis Robi bácsinak szólítottam. Különösen a technikám csiszolásában és karbantartásában segített sokat. Az a fajta edző volt, aki csak rápillantott a sportolóra, és már látta a hibát a mozdulatokban. Sőt, ki is tudta javítani azt. Manapság már kevés ilyen szakember dolgozik.”

Söptei a klubban később még egy nagy generációt nevelt fel, amelynek tagja volt a világbajnok Frey Oszkár és két fivére, akik szintén a válogatottságig vitték, valamint Szántó Csaba is.  

Söptei és Parti között időközben a viszony megromlott, ezért a Mester az FTC-ben dolgozott tovább. Utolsó, legeredményesebb versenyzői Árva Gábor és Povázsay Péter világbajnokok lettek. A krónikák szerint Söptei Róbert soha nem volt főállású, függetlenített edző. Utolsó munkahelyéről 1982-ben ment nyugdíjba. Nyugdíjba vonulásakor Vaszari Zoltántól egy túrakenut kapott, melyben a Dunára sokszor járt kenuzni felesége és leánya társaságában, és több olyan túrán is részt vett, melyet az „Öregfiúk” szerveztek valamelyik folyón.

2016. novemberében, 90. születésnapja után hunyt el.