Péhl József

A Jókaként, majd később Jóka bá’-ként ismert Péhl József a Csepeli Vasasban kezdett kajakozni 1950-ben, első edzője Palotás János volt. 1952-től a Bp. Honvédban, 1955-től az FTC-ben versenyzett. Már 1954-ben bekerült a válogatottba, melynek 1961-ig volt a tagja. Versenyzőként négy világbajnokságon vett részt, legjobb eredményét - egy vb-ezüstérmet – 1958-ban Prágában érte el a K-4 1000 méteres egység tagjaként. Az FTC-ben (akkor még Kinizsi) az időközben a válogatott élére kinevezett Granek Istvántól örökölte meg 1958-ban a vezetőedzői posztot, majd 1970-től segítette Graneket a válogatott felkészítésében is, sőt, Granek betegsége miatt már az 1971-es belgrádi világbajnokságra is ő készítette fel a válogatottat. Hivatalos szövetségi kapitányi kinevezését 1972-ben vette át, ám az 1976-ban lejárt szerződését a montreali olimpia után a Sporthivatal nem hosszabbította meg. Ennek oka az “Ahogy tőlünk telt” című, a kajak-kenu sport sikertörténetét feldolgozó könyvből derül ki: hiába voltak rendkívül sikeresek világbajnokságokon a magyar versenyzők, sem az 1972-es müncheni, sem az 1976-os montreali olimpián nem nyertek aranyérmet, ráadásul a montreali olimpia előtt viszály tört ki az edzők között. Péhl József irányítása alatt a magyar válogatott tagjai két olimpián 5 ezüst-és 7 bronzérmet szereztek, világbajnokságokon 18 arany-, 16 ezüst-és 15 bronzérem volt a mérleg – de ez kevés volt ebben a sportágban. A montreali olimpia után, 1977-ben visszatért Csepelre, ahol vezetőedzőként szinte a semmiből építette újjá a szakosztályt. Munkabírásáról, állóképességéről legendák keringtek, munkarendje szinte embertelen volt. Mindene volt a kajak-kenu. Újító szellemének köszönhető az a kimért pálya is, amit itt hozott létre, valamint az általa bevezetett programozott edzések, amiről szakdolgozatát írta. Nevéhez fűződik a csepeli hajóépítő műhely létrehozása is, ahová Valentin Istvánt nyerte meg mesternek.

Nyugdíjba vonulásáig a Csepel SC vezetőedzőjeként dolgozott, emellett tagja volt a magyar szövetség szakmai bizottságának, a nemzetközi szövetség technikai bizottságának, valamint nemzetközi versenybíróként is tevékenykedett. Ebben a minőségében négy olimpián volt a Nemzetközi Szövetség hivatalos delegáltja. Az 1980-as évek elején a juniorválogatott irányítását is rábízta a szövetség, az akkori tehetséges versenyzők közül többen edzőként folytatták, és vitték tovább Jóka bá’ elhivatottságát.

Önmagát csapatembernek nevezte, mert szerette a jó társaságot, és legjobb eredményeit is csapathajóban érte el. Büszke volt az újításaira, melyekkel színesítette az egyhangú edzésmunkát.

A Mesteredző fokozatig jutó Péhl József munkásságáért 2008-ban megkapta a Magyar Kajak-kenu Szövetség legrangosabb elismerését, az Arany érdemérmet.