Mégse

Ludasi Róbert

Története

Ludasi Róbertnek a sors sokat adott, ugyanakkor legalább annyit el is vett tőle. 1965-ben kezdett kenuzni a Lágymányosi Spartacusban, ahol az ifjúsági válogatottságig vitte, majd 19 évesen két évre elvitték katonának. Miután leszerelt, tovább sportolt, ám a kihagyást többé nem sikerült bepótolnia. Felnőtt szinten már nem tudott jelentősebb eredményt elérni, ezért 1979-ben befejezte versenyzői pályafutását. Rögtön belevágott az edzősködésbe, 50-60 gyerekkel kezdett el foglalkozni a Sparinál.

Az 1989. esztendő nagy váltást hozott az életébe: január elsején Csepelen kezdte meg a munkát. A Hollandi úti vízitelepre tanítványai közül vele tartott Kolonics György, akinek 1987 őszétől irányította a munkáját, és követte a későbbi világ- és Európa-bajnok Szuszkó László is. A  folytatásban – az eredményeit látva – az ország több egyesületéből igazoltak át hozzá a versenyzők.

„Kivételes képességű fiú volt. Sokszor gondolkodom a sorson, hogy mit miért ad vagy éppen miért vesz el az életünkből. Egy biztos: nekünk találkoznunk kellett, és szerencsés vagyok, hogy nem mentem el a pillanat mellett – idézte fel a Kolonics Györggyel való kapcsolatának kezdetét Ludasi Róbert. – Huszonkét év alatt tökéletesen megismertük egymást, szavak nélkül is tudtunk kommunikálni, és ami a legfontosabb, emberileg és szakmailag is hitelesek voltunk egymás számára. Egy edző életében ez a fő feladat: mindig, minden körülmények között hitelesnek maradni.”

Kolonics Horváth Csabával alkotott párosa az évek során legendássá vált, – a két klasszis hosszú időn át verhetetlen egységet alkotott. Ludasi Róbert interjúiban rendre edzői pályafutása kiemelkedő éveként említi az 1995. esztendőt, amikor is a duisburgi világbajnokságon a Horváth, Kolonics kettős példa nélküli sikert ért el: öt számban – C–2 200, 500, 1000, valamint C–4 200 és 500 méteren – is győzött. 

A következő év az ötkarikás diadalt is elhozta a páros és mestere számára, a Horváth, Kolonics duó 1996-ban C–2 500 méteren olimpiai aranyérmet nyert, míg ezer méteren bronzérmet szerzett.

Az 1997-es évhez is kiemelkedő teljesítmény köti, ezúttal egy másik tanítványa, Belicza Béla alkotott maradandót, amikor három egyes számban is kiharcolta az indulást a dartmouth-i világbajnokságon, ráadásul mindháromban érmet szerzett. Máig Belicza az egyetlen magyar kenus, aki C–1 200 méteren világbajnoki címet tudott nyerni. 

Nem sokra rá, 1999-ben indult egy másik duójának a sikerkorszaka: a 17-szeres világbajnok Csabai Edvin Györe Attilával éveken át uralta a maratoni világversenyeket. A szakág világklasszisa, a hússzoros vb-győztes Csay Renáta akkoriban ugyancsak az ő irányításával készült.

Első számú versenyzője, Kolonics György 2000-től az egyes számokra koncentrált, a sydneyi olimpián C–1 500 méteren diadalmaskodott. Három évvel később új párostársra lelt Kozmann György személyében, akivel 2004-ben Athénban C–2 1000 méteren bronzérmet szerzett. 

Négy évvel később az olimpia esélyeseként készült a pekingi játékokra edzőjével a Kozmann, Kolonics páros, ám ezt az esélyt Kolonics György tragikus halála miatt nem válthatták újabb diadalra. Kozmann néhány hétnyi felkészülés után egy másik Ludasi-tanítvánnyal, Kiss Tamással heroikus küzdelemben nyert bronzérmet Pekingben.

Ludasi Róbert az olimpiai elsők mellett számos kenust juttatott el világ- és Európa-bajnoki címekig. 1995-ben az év edzőjének választották, négy évtizedes kiemelkedő munkáját A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével (1996), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével (2000), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével (2008) is elismerték; a szakember 2020-ban megkapta az MKKSZ legrangosabb elismerését, az Arany érdemérmet. Az edzősködéstől 2019-ben visszavonult, a munkáját a Csepeli Kajak-kenu Egyesület szakosztályvezetőjeként folytatta. 

Amikor arról kérdezték, mire a legbüszkébb az edzői pályafutásából, úgy nyilatkozott: „Arra, hogy a versenyzőim minden távon sikeresek voltak, minden korosztályt egybevéve mintegy 120 érmet szereztek a világeseményeken.”

Füzesséry Gyula

Füzesséry Gyula

Gelle Sándor

Gelle Sándor

Granek István

Granek István

Söptei Róbert

Söptei Róbert

Szabó Ferenc

Szabó Ferenc

Szabó Sándor

Szabó Sándor

Dr. Parti János

Dr. Parti János

Kolozsvári István

Kolozsvári István

Kulcsár János

Kulcsár János

Dr. Kemecsey Imre

Dr. Kemecsey Imre

Péhl József

Péhl József

Vén Lajos

Vén Lajos

Babella László

Babella László

Hajba Antal

Hajba Antal

Ürögi László

Ürögi László

Horváth Péter

Horváth Péter

Szántó Csaba

Szántó Csaba

Vajda Vilmos

Vajda Vilmos

Dávid Géza

Dávid Géza

Felkainé Gállos Éva

Felkainé Gállos Éva

Angyal Zoltán

Angyal Zoltán

Dunai István

Dunai István

Nagy György

Nagy György

Fábiánné Rozsnyói Katalin

Fábiánné Rozsnyói Katalin

Farkas Zoltán

Farkas Zoltán

Kluka József

Kluka József

Koléder Vilmos

Koléder Vilmos

Spang Ottó

Spang Ottó

Tóth Árpád

Tóth Árpád

Sóti István

Sóti István

Svidró József

Svidró József

Sztanity László

Sztanity László

Várkonyi Géza

Várkonyi Géza

Ludasi Róbert

Ludasi Róbert

Vaskuti István

Vaskuti István

Gyöngyösi János

Gyöngyösi János

Soltész Árpád

Soltész Árpád

Nagy László

Nagy László

Séra Miklós

Séra Miklós

Sziklenka László

Sziklenka László

Kása Ferenc

Kása Ferenc

Sári Nándor

Sári Nándor

Székffy Géza

Székffy Géza

Simon Miklós

Simon Miklós

Dr. Rausz-Szabó Attila

Dr. Rausz-Szabó Attila

Barina József

Barina József

Agócs Mihály

Agócs Mihály

Szilárdi Katalin

Szilárdi Katalin

Csernák Károly

Csernák Károly