Kluka József
Története
„Nagyapám hajóépítő volt, apámat Varga Ferenc, „Feró bácsi” vitte le kajakozni, a családban mindenki kapcsolatban volt a vízzel, és én is jól éreztem magam a Dunán. Apám ismerte Granek Istvánt, és elvitt hozzá a Fradiba” – eleveníti fel a múltat Kluka József.
Az FTC-ben 1967 telén Endreffy Loránd tanította meg kajakozni, neki köszönheti, hogy megszerette a sportágat. Bekerült az ifjúsági válogatottba, juniorbajnokságokon dobogós volt, ám 1974-ben befejezte versenyzői pályafutását, mert felmérte, hogy hiába szorgalmas és edz rengeteget, nem lesz világklasszis belőle. „Akkoriban nagyon erős volt itthon a férfi kajak, döntőbe bekerülni is nagy szó volt, nem lehetett volna megélni nyolc-kilencedik helyekből”. Szakmájában, ötvösművesként dolgozott, megnősült, és elkezdett edzősködni anyaegyesületében, előbb mellékállásban, majd amikor a segédedzői képesítés után az edzőit is megszerezte, főállásban. A női szakággal foglalkozott, nevelőedzője volt a későbbi olimpiai bajnok Kőbán Ritának.
A világklasszis mellet felnőtt Polgár Anna, Horváth Erika, Makrai Ágnes, Lakatos Katalin, akik síkvízi, és maratoni távokon számos alkalommal eredményesen képviselték a magyar színeket.
A későbbiekben Gyulay Katalinnal, Laky Évával, Tábori Klárával, Révész Erikával és Tóth Máriával dolgozott együtt. Ezek a versenyzők már ifjúsági korukban győzelmeket értek el a hazai és nemzetközi felnőtt mezőnyben is. „Erős női csapatunk volt, elsőként mi győztük le az NDK-sokat minden számban az Ifjúsági Barátság Versenyen.”
Felesége is kajakos volt, együtt is edzősködtek. Vezetőedző lett a Fradiban, majd korán, 1990-ben befejezte edzői pályáját: „feleségemmel együtt elmentünk pénzt keresni”.
Feleségét később az Előrébe hívta az olimpiai bajnok Tatai Tibor, majd ő is visszatért az edzői pályára. Az Előrében 17 évet töltött el, vezetőedző és szakosztályvezető volt. „Maratoni kajakosokat készítettem föl, Kiszli Vandát és Mihalik Sárát, akik többszörös világ- és Európa-bajnokok lettek, vagyis a csúcson tudtam abbahagyni.”
„Feleségem mindig gyerekekkel foglalkozott, én ifikkel és felnőttekkel is, olimpiai világ-, és Európa-bajnok tanítványom is volt. Ám az a legfontosabb, hogy akit elvittünk a vízre, vissza is hoztuk. A vízről mentünk nyugdíjba.”
A kajak mellett 1984 óta foglalkozik harcművészettel, két stílusból van „sihan” fokozata - mint mondja, ez olyan, mint a kajakban elért Mesteredző cím.
„Esténként két helyen tanítok, hétvégeken túrakenuzok, íjászkodom és lovagolok, így a testedzés változatlanul a mindennapjaim része. A kajakozás révén sok ismerősre, barátra találtam és számtalan élménnyel lettem gazdagabb.”
