Horváth Péter

Óbudán, a Tímár utcában született Horváth Péter, akinek saját elmondása szerint – kortársaihoz hasonlóan – mi sem volt logikusabb, mint ellátogatni az utca végén lévő csónakházba. A vizitből máig is tartó, aktív, örök szerelem lett. „A Dózsa olyan típusú klub volt, amely befogadott mindenkit, a kövérkésebb gyereket ugyanúgy, mint a hozzám hasonló vékony, gyenge alkatút” – idézte fel a demokratikus, szeretetteljes légkört. 

A mai napig él benne az érzés, hogy az olimpiai bajnok Fábián László, Öcsi tanította rajtolni. Aztán hamar maga lépett a tanítói pályára, hiszen érzékelte, versenyzőként nem lenne keresnivalója, és meg is sérült. 1963-ban kapta az első edzői feladatot, amikor társai a jajcei világbajnokságra utaztak szurkolni, ő pedig az otthon maradókkal foglalkozott két hétig. Pályafutását egyébként egy évvel későbbtől datálja, amikor kezei alatt kezdett kajakozni Rechnitzer Zoltán. Mint mondja, spontán jött neki az edzőség, barátai még versenyeztek, ő pedig szerette volna megtalálni a módját, hogy még velük legyen, majd azt, miként tudnak még gyorsabban kajakozni.

Három-négy évig stégedzőként dolgozott, ki- és beszállni tanította a gyermekeket, majd elvégezte a képzéseket, 1982-től mesteredző. Szerencsésnek tartja magát, hiszen a nemzetközi porondon is elérte, amit lehetett, tanítványa, Zakariás Mária Rakusz Évával bronzérmet szerzett az 1980-as moszkvai olimpia K–2 500 méteres versenyszámában. Baranyai Andrea Erdődi Ágnessel a magyar kajak-kenu első női maratoni világbajnoki címét nyerte 1990-ben, továbbá nyolc évig edzette a később háromszoros olimpiai bajnok Storcz Botondot. 

Horváth Pétert foglalkoztatta, miként kell felkészíteni a szülés után visszatérő sportolókat, 1983-ban A kajakos versenyzőnők sajátosságai gyermekük születése után címmel írta meg záródolgozatát a TF-en. 

„Nem volt olyan területe a sportágnak, amelyben ne dolgoztam volna” – utalt arra, hogy négy évig még hajóépítő műhelyben is tevékenykedett, versenyzőinek gyártotta a hajókat. 1976-tól volt a szövetség elnökségének a tagja, később alelnöke lett, ő alapította meg a szakmai bizottságot. Az MKKSZ jelenlegi elnökével, Schmidt Gáborral közösen szerkesztett könyve, az Ahogy tőlünk telt 2015-ben jelent meg.

Egyik legnagyobb teljesítménye, hogy 1987-ben megalapította az ország első önálló kajak-kenu szakosztályát, a Multi SE-t, amelyben azóta is aktívan dolgozik a sportágért. 

A 75. születésnapján a szövetségi honlapnak adott interjújában kihalófélben lévő állatfajként határozta meg önmagát. Visszagondolva úgy látja, talán mindig megérezte a gyerekekben, mi az értékes nekik, miért válik számukra fontossá a kajakozás – több mint négyezer embert, köztük több száz felnőttet ismertetett meg a sportág alapjaival.

„Nekem mindig az volt az alapállásom, hogy nem az a lényeg, ki áll a dobogón és melyik fokán, hanem hogy önmagához, tehetségéhez képest mennyit tudott fejlődni. Ezt próbálom bevinni a gyerekek lelkivilágába és szüleikébe is.”