Mégse

Granek István

Története

A magyar kajak-kenusport nemzetközi sikereinek megalapozója, edzésmódszertani újító, az első modern magyar kajak-kenu szakkönyvek szerzője, testnevelő tanár. 

1947-ben az Elektromos MSE versenyzőjeként országos bajnokságot, és Tata-tóvárosban ún. Munkás Európa-bajnokságot nyert 1000 m-es kajaknégyes tagja volt. 1949-ben és 1950-ben már a Bp. Honvéd kajak-kenu szakosztályának alapítójaként és versenyzőjeként Andrássi Gyulával együtt megnyerte a kajakpárosban a magyar bajnokságot 1000 méteren, majd 1952-ben Kulcsár János párjaként lett aranyérmes. 

Tagja volt országos bajnok kajaknégyeseknek 1000 és 10 000 méteren is, 1951-ben pedig a második alkalommal kiírt 500 m-es távon győzött. Az 1952-es helsinki olimpián 7. helyezett lett K-2 1000 m-en. Elvégezte a Testnevelési Főiskolát, ami abban az időben ritkaság volt az edzők körében. 1953 és 1954 között egyesülete, a Bp. Honvéd edzője volt. Pályafutása befejezése után ő alapította meg 1955-ben az FTC (akkor Bp. Kinizsi) kajak-kenu szakosztályát, melynek egyben edzője volt 1958-ig. A válogatott keretnek 1958-tól edzője, 1959-től pedig vezetőedzője/szövetségi kapitánya lett. Nagyon fiatal korában bekövetkezett haláláig ő volt az első főállású szövetségi kapitány. A TF-en ő szervezte meg a szakedzői szintű oktatást.

A krónikák szerint a mindig is „munkamániás” sportágban rátett még egy lapáttal az addig megszokottra, új edzésmódszereket vezetett be, a válogatottak rendkívül sokrétű felkészülést végeztek az irányításával. Nagymértékben központosította a válogatott felkészülését. Nagyobb hangsúlyt kaptak az erőfejlesztő edzések, a tanmedence mellett rengeteg futás, gimnasztika, szertorna, súlyemelés és kiegészítő játékok szerepeltek a programban. A versenyzők nem mindig foglalták imába a kapitány nevét a rendkívül kemény edzésmunka miatt, viszont a sokoldalú, erős edzések az olimpiákon és világbajnokságokon aranyakat és további érmeket hoztak. Az ő keze alatt nőtt edzővé Péhl József, aki Granek halála után szövetségi kapitányként folytatta az örökséget.  

Nemzetközileg is nagy tekintélyt szerzett: beválasztották az ICF Technikai Bizottságába, sok világversenyen versenybíróként tevékenykedett. Gyakorlati edzői munkája mellett a sportág elméleti kérdéseivel is foglalkozott. Irányításával sikerült a sportág magyar képviselőinek először egy olimpián két aranyérmet nyerniük (1968, Mexikóváros) – az eredmény köszönhető annak is, hogy Mexikó előtt már sikeresen oldotta meg az akklimatizálódás és a kétszeri formába hozás feladatát. 

Az 1966-ban kiadott, majd több nyelvre lefordított Kajakozás-kenuzás című könyve fontos, tankönyvszintű szakanyaga a sportágnak. A kenuzásról készített oktatófilmje 1963-ban különdíjat nyert a Cortina d’Ampezzo-i filmszemlén. 

Emlékét az 1970-es években emlékverseny őrizte. A szövetség székházának egyik tárgyalóterme Granek István nevét viseli, és róla nevezték el a szövetség és a Kolonics György Alapítvány tanulmányi ösztöndíját. 

Füzesséry Gyula

Füzesséry Gyula

Gelle Sándor

Gelle Sándor

Granek István

Granek István

Söptei Róbert

Söptei Róbert

Szabó Ferenc

Szabó Ferenc

Szabó Sándor

Szabó Sándor

Dr. Parti János

Dr. Parti János

Kolozsvári István

Kolozsvári István

Kulcsár János

Kulcsár János

Dr. Kemecsey Imre

Dr. Kemecsey Imre

Péhl József

Péhl József

Vén Lajos

Vén Lajos

Babella László

Babella László

Hajba Antal

Hajba Antal

Ürögi László

Ürögi László

Horváth Péter

Horváth Péter

Szántó Csaba

Szántó Csaba

Vajda Vilmos

Vajda Vilmos

Dávid Géza

Dávid Géza

Felkainé Gállos Éva

Felkainé Gállos Éva

Angyal Zoltán

Angyal Zoltán

Dunai István

Dunai István

Nagy György

Nagy György

Fábiánné Rozsnyói Katalin

Fábiánné Rozsnyói Katalin

Farkas Zoltán

Farkas Zoltán

Kluka József

Kluka József

Koléder Vilmos

Koléder Vilmos

Spang Ottó

Spang Ottó

Tóth Árpád

Tóth Árpád

Sóti István

Sóti István

Svidró József

Svidró József

Sztanity László

Sztanity László

Várkonyi Géza

Várkonyi Géza

Ludasi Róbert

Ludasi Róbert

Vaskuti István

Vaskuti István

Gyöngyösi János

Gyöngyösi János

Soltész Árpád

Soltész Árpád

Nagy László

Nagy László

Séra Miklós

Séra Miklós

Sziklenka László

Sziklenka László

Kása Ferenc

Kása Ferenc

Sári Nándor

Sári Nándor

Székffy Géza

Székffy Géza

Simon Miklós

Simon Miklós

Dr. Rausz-Szabó Attila

Dr. Rausz-Szabó Attila

Barina József

Barina József

Agócs Mihály

Agócs Mihály

Szilárdi Katalin

Szilárdi Katalin

Csernák Károly

Csernák Károly