Mégse

Angyal Zoltán

Története

Noha Angyal Zoltán váltóval szerzett ezüstérmet őriz az 1973-as világbajnokságról, nem az aktív kajakosként elért sikereiről ismerjük. 

Az élete egyébként azóta a sportág és a víz körül forog, hogy 1965. október 30-án egy barátja magával vitte az MHS-hez – az esemény fontosságát mutatja, hogy pontosan emlékszik a napra. Az 1976-os olimpia idején azonban azt érezte, hogy versenyzőként nem juthat a csúcsra, mindig második helyre futott be. „Tudod, mit jelent másodiknak lenni a kajak-kenuban? Ülhetsz otthon, és nézheted a tévét” – fogalmazott az Ahogy tőlünk telt című könyvben. Relatíve tehát fiatalon abbahagyta, és megkérdezte a klubvezetőket, hogy tudnak-e neki való feladatot adni. Megkapta a kezdőket. 

Utóbb elmondta, egyetlen meghatározó pillanatként erre a döntésre emlékszik, hiszen a karrier befejezése és az edzősködés kezdete az egész életét meghatározta. „Jó kedvvel csináltam, jöttek az eredmények, aztán sutty, eltelt negyven év.”

Az évtizedek nyitányaként 1981-ben elvégezte a TF sportszervezői szakát, két évvel később az edzőit is. Már 1987-ben mesteredzői címmel ismerték el. 1988-tól lett a Budapesti Honvéd edzője, tanítványai közé tartozott Csipes Ferenc, Hódosi Sándor, Ábrahám Attila és Gyulay Zsolt is. 1992-ben megkapta a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét.

„Egy edzőnek sosem szabad elhinnie, hogy Isten” – így Angyal, aki az elmondása szerint egészen addig csak egy volt az edzők között, amíg Csipes nem jelent meg a színen. A tanítvány vb-címe másokat is a klubba vonzott, őt pedig megismertette. Az 1988-as szöuli olimpián tanítványai nyerték meg az aranyérmet férfi kajak négyesben, akárcsak 2000-ben. 

A kettő között, 1997-ben a válogatott szövetségi kapitánya lett. Nem tervezte, ráadásul olyannyira nem számított a sikerre, hogy edzést tartott a Dunán, úgy kellett rohannia a szövetségbe. Egészen 2009 áprilisáig irányította a válogatottat, összesen 11 olimpiai aranyhoz volt köze (kettő edzőként, kilenc kapitányként). A feledhetetlen 2006-os szegedi világbajnokságon 12 elsőséget gyűjtött be a társaság, ennél többet sosem; a hazai sportújságírók ötször választották az év szövetségi kapitányának. 

Bár nevéhez méltó türelemmel és higgadtsággal kezelte a konfliktusokat, a kihívást jelentő helyzeteket, a kapitánysága utolsó évében már sokszor hazavitte a problémákat. Ezt észlelve saját elhatározásából döntött úgy, hogy nem pályázik ismét a kapitányi posztra. A pekingi játékok előtt néhány héttel, tragikusan fiatalon távozó Kolonics György halála is megtörte, nehezen tette túl magát rajta.

Utóbb jólesett neki, hogy a szövetségben nem engedték el a kezét, hanem a szívének oly kedves feladattal, a Patrónus-programmal bízták meg. Nagy eltökéltséggel járta az országot és igyekezett nevelni a fiatal edzőket, az utánpótlás-nevelésről pedig mindig úgy tartotta, hogy nem szabad hajhászni az eredményeket. 

Aztán 2014-ben felkérték a Velencei-tavi Vízi Sportiskola szakmai igazgatójának. 

Szakmai filozófiájának fontos pillére volt, hogy ha egyenrangú partnerként kezeli a versenyzőt, azzal nagyon sokat lehet nyerni. Tán nem véletlen, hogy olimpiát nyerő tanítványaival rendszeresen találkozik minden év október elsején, a közösen elért nagy siker évfordulóján.

„Azt hiszem, én az emberi kapcsolatok ápolgatásában és egyengetésében tudtam hozzátenni valamit” – fogalmazta meg saját kapitányi érdemeit. Akik ismerik, tudják, ennél többet is. 

Füzesséry Gyula

Füzesséry Gyula

Gelle Sándor

Gelle Sándor

Granek István

Granek István

Söptei Róbert

Söptei Róbert

Szabó Ferenc

Szabó Ferenc

Szabó Sándor

Szabó Sándor

Dr. Parti János

Dr. Parti János

Kolozsvári István

Kolozsvári István

Kulcsár János

Kulcsár János

Dr. Kemecsey Imre

Dr. Kemecsey Imre

Péhl József

Péhl József

Vén Lajos

Vén Lajos

Babella László

Babella László

Hajba Antal

Hajba Antal

Ürögi László

Ürögi László

Horváth Péter

Horváth Péter

Szántó Csaba

Szántó Csaba

Vajda Vilmos

Vajda Vilmos

Dávid Géza

Dávid Géza

Felkainé Gállos Éva

Felkainé Gállos Éva

Angyal Zoltán

Angyal Zoltán

Dunai István

Dunai István

Nagy György

Nagy György

Fábiánné Rozsnyói Katalin

Fábiánné Rozsnyói Katalin

Farkas Zoltán

Farkas Zoltán

Kluka József

Kluka József

Koléder Vilmos

Koléder Vilmos

Spang Ottó

Spang Ottó

Tóth Árpád

Tóth Árpád

Sóti István

Sóti István

Svidró József

Svidró József

Sztanity László

Sztanity László

Várkonyi Géza

Várkonyi Géza

Ludasi Róbert

Ludasi Róbert

Vaskuti István

Vaskuti István

Gyöngyösi János

Gyöngyösi János

Soltész Árpád

Soltész Árpád

Nagy László

Nagy László

Séra Miklós

Séra Miklós

Sziklenka László

Sziklenka László

Kása Ferenc

Kása Ferenc

Sári Nándor

Sári Nándor

Székffy Géza

Székffy Géza

Simon Miklós

Simon Miklós

Dr. Rausz-Szabó Attila

Dr. Rausz-Szabó Attila

Barina József

Barina József

Agócs Mihály

Agócs Mihály

Szilárdi Katalin

Szilárdi Katalin

Csernák Károly

Csernák Károly