“Több olimpiai aranyat nyerhettünk volna”

90 évesen szellemileg és fizikailag is aktív, járványhelyzet ide, vagy oda, most is jól érzi magát, és kiegyensúlyozott. Dr. Nagy László az élet minden területén szép sikereket ért el, de még mindig arra a legbüszkébb, hogy többek között vele indult el a magyar kajak-kenu a sikerek útján 1954-ben, amikor Maconban világbajnoki aranyérmet szerzett az 1000 méteren rajtoló Vagyóczki Imre, Kovács László, Nagy László, Szigeti Zoltán összetételű négyes tagjaként.

Isten éltesse sokáig a születésnapja alkalmából. Mennyire sújtja Önt a járványhelyzet, és az ezzel kapcsolatos elővigyázatosság?

Kicsit túl van dimenzionálva ez az egész. Néha úgy érzem, nagyobb károkat okoz, ahogy a fiatalok elővigyázatosságból most elfordultak az idősektől, mint maga a vírus, illetve annak szövődményei. Én igyekszem kikapcsolni ezt a faktort.

Mivel tartja karban az egészségét?

Először is ragaszkodnom kell a biológiához, annak, hogy a koromhoz képest egészségügyileg rendben vagyok, és hatékonyan tudok élni szellemileg, és fizikailag is, köze van az őseimhez, a genetikához. Egyébként fiatal korom óta keményen dolgozom, a folyamatos sport segített, valamint az, hogy tartózkodtam a szélsőséges dolgoktól. Hiszek abban, hogy az épp testben tud épp maradni a lélek is, a lényeg, hogy a testet karban kell tartani, és a szellemi munkát sem szabad hanyagolni. Amikor lehet, akkor eljárok úszni, sokat sétálok, és a nyaralónkban, Balatonfűzfőn is végzek rendszeresen fizikai munkát. Egyébként ott is megtiszteltek azzal, hogy köszöntöttek, mint maconi győztest, ami nagyon jól esett.

 

“Több olimpiai aranyat nyerhettünk volna”

 

Számtalan elismerést gyűjtött be a sportban, és a civil pályafutása során is, mire a legbüszkébb?

Arra a szeretetre, ami körülvesz. A legbüszkébb a családomra vagyok, valamint arra, hogy annak idején sikerült kivívnom a sporttársaim elismerését, és az egykori munkatársaim is szívesen gondolnak vissza a közös éveinkre. Olyan alkat vagyok, hogy számomra mindig az volt legfontosabb, amit éppen csináltam, mindig abban voltam benne maximális erőbedobással, így nehezen tudok egyvalamit kiemelni. Az biztos, hogy 

büszke vagyok a sportágamra,

 arra, hogy tagja lehettem annak a csapatnak, amelyik 1954-ben bekerült a világ élvonalába Maconban. Mi akkor tudtunk valami újat hozni a sportágba, más módszerekkel készültünk, mint a többiek, egy csapásra bekerültünk a világ élvonalába,  és a magyar kajak-kenu azóta is oda tartozik. A mi négyesünk például annyira gyors volt a mezőnyhöz képest, hogy az első 2-300 méter után általában egy hajóval vezettünk. Ha akkoriban olimpiai szám lett volna a K-4 500 méter, akkor lehet, hogy többszörös aranyérmesek lehetnénk. 

 

“Több olimpiai aranyat nyerhettünk volna”

 

Nemcsak sportolóként ért el szép sikereket a sportágban, hiszen később dolgozott edzőként, illetve tagja volt a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnökségének is…

Így van, arra is nagyon büszke vagyok, hogy amikor abbahagytam a versenyzést, akkor fiatalokkal kezdtem foglalkozni, és néhány év után meg is választottak az év edzőjének. Olyan sikeres kajakosokat neveltem, akik később világbajnoki, illetve olimpiai helyezéseket értek el. Aztán az is nagy dolog volt, hogy világbajnok társammal, Kovács Lászlóval sikerült létrehoznunk az akkori idők legkorszerűbb vízitelepét, és egyesületi modelljét az MTK-ban. Benne voltam az MKKSZ-ben, és a mai napig figyelemmel követem az ott zajló munkát. Emlékszem, amikor még ifjúsági kajakosként mezítláb, egy szál gatyában ültem, és figyeltem, ahogy az öregebb kajakosok főtitkárt választanak. Azóta rengeteget fejlődött a szervezet, szerintem manapság nincs a mienknél professzionálisabban működő sportszövetség. 

Hogyan ünnepli november 28-án a 90. születésnapját?

Az ismerősök összejöttek volna, a mai napig közeli barátság köt össze Kovács Lászlóval, és Vagyóczki Imrével, ők szervezkedtek, egy étteremben lett volna a köszöntés, de ez most a járvány miatt kútba esett. Így most a legtöbben telefonon gratulálnak majd, és velem lesz a szűk család. Egyébként túl nagy jelentőséget nem tulajdonítok ennek az évfordulónak, élem tovább az életem, és majd tavasszal, amikor túl leszünk ezen a víruson, bepótoljuk a bulit is a régi barátokkal. 

Ajánlott cikkeink

Kajak-Kenu & Szabadidő
Partnerek & Támogatók