“Boldog ember vagyok, hatalmas örömet okoz nekem, hogy sokat tehettem a kajak-kenu sportágért” – mondta Laci bácsi néhány éve egy interjúban.
Pedig az édesapja nyomdokait járva kitanulta a férfi szabó szakmát, és egy ideig gondolkodott is azon, hogy azt a hivatást válassza, vagy maradjon a kenu mellett.
Szerintem minket tett azzal igazán boldoggá, hogy végül maradt.
Még kimondani is elképesztő, de több mint 60 évig dolgozott nevelőedzőként, és a kiváló eredmények sem kerülték el. Negyed évszázadig volt a BSE tagja versenyzőként, és később edzőként, és igazán sikeressé tette a fővárosi szakosztályt, hiszen a kis budapesti egyesületet a magyar bajnoki pontverseny harmadik helyéig repítette. Foltán László pedig, akinek ő adott először lapátot a kezébe, és utána 7 évig tanított, közben Moszkva olimpiai bajnoka lett.
Aztán amikor mennie kellett, nem félt váltani. Először Győrbe vitte az útja, ahol évtizedekkel ezelőtt dolgozott, de a halála hírére így is többszáz gyertyát gyújtottak az egyesületnél, olyan mély nyomokat hagyott. Majd sorrendben Szolnok, és utána Paks következett, ahol edzői pályafutása csúcspontjaként mesteredző lett.
Az Atomerőműnél végre nemcsak nevelőedzőként tevékenykedhetett, hanem olimpiai, és világbajnoki dobogós helyezésekhez segítette a felnőttek között is Hoffman Ervint, Feil Imrét, aki később szintén kiváló edző lett, és a világbajnok, kétszeres olimpiai bronzérmes Kozmann Györgyöt is.
Paks után Velencére, majd Dunaföldvárra ment, utolsó állomáshelyén konkrétan a semmiből hozott létre jól működő egyesületet, és nem esett le az aranygyűrű a kezéről, amikor edzőlegendaként újra a legkisebbekkel kellett foglalkoznia.
Élete volt a kenu - ahogy ezt egyik könyve címe is hirdeti, és tényleg így volt, a sportág valóban rengeteget köszönhet neki!
Nemcsak a kiváló eredmények miatt, hanem mert minket, fiatalabb szakmabelieket is megtanított a sportág feltétlen szeretetére, és sok egyéb mellett arra is, hogy nem mindig a legtehetségesebb gyerekből lesz a legnagyobb versenyző.
Hatalmas munkát és valódi jó szolgálatot végzett azzal, hogy pályafutása momentumait, és edzői tapasztalatait leírta, könyveiből és jegyzeteiből olyan tananyag lett, ami szinte kötelező olvasmány minden kezdő nevelőnek.
De, ami mindezeknél talán még fontosabb, 60 év alatt több ezer fiatalnak adott csodálatos útravalót az életre, köztük saját gyermekeinek, és unokáinak is, és szerettette meg velük a mozgást, a kitartó munkát, a becsületességet, a Dunát, a vizet, a kenuzást, és a kajakozást.
Nyugodj békében Laci bácsi, a sportág legnagyobb egyéniségeinek járó Arany Érdemérmesként búcsúzol, de életműved, emlékezeted örökre velünk marad!
