Mégse

Rá öntötték a szingapúri pályázatot

A 2008 óta Szingapúrban edzősködő Babella Balázst 2014-ben az Év Edzőjének választották meg az ázsiai városállamban, ahol majd hatmillió ember él. A versenyzőként kétszeres világbajnok, ma már 40 éves szakember nyaranta rendszeresen csoportokat hoz magyarországi edzőtáborozásra. Karácsony táján pedig Vácon élő családtagjait látogatja meg feleségével, Annabellával. A szülői házban sikerült elérni és beszélgetni vele.

Edzősors
Hír

– Kilencévesen kezdtünk el kajakozni ikertestvéremmel, Tamással. Én is elsősorban azért jártam az edzésekre, mert ott voltak a barátaim is. Sok éven át Tamástól várták a jó eredményeket, én pedig „szélárnyékban”, mindenféle elvárás nélkül vittem elég sokra. Felnőttként Tamás ugyanis elhagyta a kajakozást, nekem viszont kezdettől fogva az volt a tervem, hogy előbb versenyzőként, majd edzőként megmaradjak a sportágban. Kezdőként Latrovszki László, majd Csernák Károly foglalkozott velem, tizennégy éves koromtól pedig édesapám, Babella László csoportjában készültem. Tizenkilenc évesen kerültem Csepelre, ahol akkor Sári Nándor volt a vezetőedző. 2003-ban Pécsre igazoltam, az edzőm pedig Séra Miklós lett.

– 2008-ban vonult vissza, milyen sikereket mondhat a magáénak?

– Kétszeres világbajnok és kétszeres Eb-győztes voltam, leginkább a 200 méteres táv feküdt nekem, ahol négyesek tagjaként voltam részvényes a győzelmekben. Magyar bajnoki címeim számát sem tudom, az érmeim közül is csak a legfontosabbak vannak kéznél, a többi a szertárban pihen. Igazából soha nem az érmekért versenyeztem. Leginkább azért hagytam abba, mert nem akartam megérni, hogy elég legyen az, ha a másiknak nem megy jól. Pécsett testnevelés szakon végeztem, ezzel a diplomával elkezdhettem az edzői munkát.

– Mikor kezdte el ezt az izgalmas pályát?

– Mivel én pécsi versenyzőként is Vácott edzettem, már 2006-ban elkezdtem besegíteni édesapám csoportjában. Kis létszámú, de igen erős volt ez a korosztály, akikből a Noé-fivérek (Milán, Bálint és Zsombor) még ma is itt lapátolnak. 2008-ban még kijutottam az Eb-re, ahol négyesben bronzérmesek lettünk.

– Miként került ki Szingapúrba?

– Olyan edzőt kértek a nemzetközi kajakberkekben mindmáig nagy tekintélynek számító Szántó Csabán keresztül, akinek megfelelő versenyzői múltja van, és azonnal tud edzőként is funkcionálni. Mondhatom, ezt a szerepet mintha rám írták volna. Örülök, hogy az ajánlatokból engem választottak – ez egy igazi nagy fejesugrás volt egy egészen más világba.

– Milyen viszonyokat talált?

– Nagyon gyenge alapokkal rendelkeztek versenyzőik, viszont

kifogástalan volt a hozzáállásuk.

A felnőttek és az ifik együtt lehettek vagy negyvenen, eltelt 2-3 év, amíg le tudtam szűkíteni a kereteket. Ott az Ázsiai Játékok jelentik a legfontosabb sporteseményt. A legutóbbi, 2018-as játékokon, Indonéziában több sportágban és többen indultak, mint a 2016-os olimpián. Az első sikert egyébként 2011-ben, a Délkelet Ázsiai Játékokon, 11 ország versenyzői között értük el. Nagy dolognak számított, hogy 2012-ben egy női kajakosunk 500 méteren kijutott Londonba, az olimpiára, ahol a középfutamba is bekerült.

– Az egyik nagy vágya az olimpiai kiküldetéssel teljesült. Melyek voltak a további célok?

– Szingapúrban a legnagyobb tett az Ázsiai Játékokra kijutni, s ott jól szerepelni. 2014-ban ez egy nagyobb csapat révén sikerült, amelynek minden tagja a saját számában bejutott a döntőbe, ahol két-két arany-, ezüst, illetve bronzérmet szereztek! 2018-ban pedig férfi K-1 200 méteren az első érem is megszületett, a nőknél pedig 0,07 másodperccel maradt le versenyzőnk a dobogóról.

– Mások egy-két év után feladták, Ön pedig már a második évtizedet kezdi.  

– Nagyon jól érzem magamat ott, és még néhány évet legalább maradni szeretnék azért, hogy amit elkezdtem, folytathassam és minél magasabb szintre juttassam a sportágat.

– Azt is elképzelhetőnek tartja, hogy akár élete végéig Szingapúrban marad?

– Semmiféle konkrét tervem nincs. Bármit hozzon is az élet, bárhol éljek, nekem az a fontos, hogy mindig a feleségemmel együtt legyek és ott érezzük jól magunkat, ahol éppen vagyunk. Most is lenne három országból is ajánlatom, de nem érdekelnek, mert 2021 végéig Szingapúrhoz köt a szerződésem.

jochapress/Jocha Károly