A 2016-os riói olimpia keretébe az utolsó pillanatban került be Tótka Sándor, de így is negyedik lett K-2 200 méteren Molnár Péterrel. Ez az eredmény motiválja őt a mindennapos felkészülésben, a koronavírus miatt elhalasztott tokiói olimpián nem titkolt célja az éremszerzés.
A koronavírus jelentősen felforgatta a világot minden tekintetben. Hogyan sikerült alkalmazkodni ehhez a különleges helyzethez, amit a járvány okozott?
Tavasszal hazarendeltek minket az edzőtáborokból, és egyből egy karantén edzőtábort alakítottak ki nekünk, majd 10 nap múlva kiderült, hogy elhalasztják az olimpiát. Ekkor egy űr támadt bennem, és szerintem sok más sporttársamban is, hiszen mi arra tettük fel a karrierünket, hogy az olimpián szerepeljünk, képviselhessük Magyarországot, és ott jól teljesítsünk. Nagyjából egy év munkáját lehetett kidobni a kukába. Emiatt az év kissé motiválatlan volt, hiszen elmaradt az összes nemzetközi megmérettetés. Ilyet korábban nem tapasztaltam.
Hogyan lehet készülni ebben a bizonytalan időszakban?
Jelenleg Budapesten, egy lezárt vízitelepen edzünk, ahol csak igazolt versenyzők tartózkodhatnak, ezzel biztosítva azt, hogy az olimpiára készülők a lehető legbiztonságosabban tudjanak edzeni. Viszont emellett
a legnagyobb nehézség, hogy nem tudunk tervezni.
Tavaly ilyenkor még meg tudtam mondani fél évvel előre, hogy az adott napon milyen edzésünk lesz, hol és hány órakor. Most a bizonytalanság miatt két hétre előre sem tudunk tervezni, ami mentálisan igencsak megterhelő, ennek ellenére mindig próbálunk a leginkább alkalmazkodni az adott helyzethez.
Mi ad motivációt a mindennapok során?
A nyári motiválatlanság elég sokat kivett belőlem, ennek még most is iszom a levét. A hírek szerint jövőre biztosan megtartják az olimpiát, de ez még túl távolinak tűnik. Összeségében a belső motivációmban bízok napról napra, mindig magamat akarom legyőzni, mindig jobb akarok lenni, mint amilyen tegnap voltam. Ez persze nem mindig sikerül, de ettől tudok a legjobban fejlődni.
A kajakozáson kívül milyen más tevékenységek segítik a kapcsolódást?
Most lefoglal egy építkezés, ugyanis kertes házba költözünk a feleségemmel. Az elég sok időnket elveszi, hiszen közösen terveztük meg, és ez kicsit ki tud zökkenteni a mindennapi edzésből. Ha időm engedi, a családommal a szabadban túrázunk, de ha a kutyámmal tudok tíz percet játszani, már annak is nagyon örülök. Viszont ez se szokott mindig elég lenni számomra a teljes kikapcsolódáshoz. Ezért szokta a feleségem azt mondani, hogy én a kajakkal kelek és a kajakkal fekszem, főleg most, hogy az olimpia évében léptünk.
El lehet képzelni a kajak-kenu versenyeket szurkolók nélkül?
Elég szürreális lenne, hiszen a nagy világversenyek mindig arról szóltak eddig, hogy a közönség buzdít minket, főleg a Magyarországon rendezett megmérettetéseken. Korábban volt, hogy versenyeztem szurkolók nélkül, és nem tetszett. A hangulat és a csend teljesen más közeget teremt, és az idegek is pattanásig szoktak olyankor feszülni, de külső zavaró tényező biztos nem lesz emiatt.
Mi a helyzet a példaképekkel?
Összeségében mindig változnak, mert én is változom, és mindig egy új emberben keresem azt, ami előre visz. Szeretnék én is egy példakép lenni a fiatalabb generációnak, arra figyelek, hogy olyat tegyek le asztalra, amit érdemes követni a fiatalabb kajakosoknak.
A kajakozás mellett más sportra marad idő?
A kitesurf (sárkányszörf) az egyik kedvencem, mert ez egy tipikus apa-fia program. Apukám már nagyon régóta kite-ozik, és mindig nyaggatott engem, hogy próbáljam ki. Tavaly a Red Bull Air Race-en voltunk lent Zamárdiban, és annyira megtetszett, hogy eldöntöttem, amikor nem felkészülési időszakom van, kimegyek vele Görögországba kiteszörfözni. Nagyon szeretem, viszont én is tudom, hogy ez egy extrémsport és kicsit veszélyes, ezért nem feszegetem a határokat, nehogy baj történjen. Emellett szabadidőmben gyakran járok golfozni is.
A golffal hogy jött a kapcsolat?
A sportpszichológusom mondta, hogy kellene nekem egy hobbi. Egyből válaszoltam rá, hogy „itt van a videójáték”. Nevetett egy nagyot, majd kiegészítette azzal, hogy ő egy tényleges hobbira gondolt. Itt jött képbe a golf, mert nagyon szeretem Stephen Curry-t, ő nagyon sokat játszik, ahogy Michael Phelps is, hogy egy másik példát említsek. Ezután felkerestem Magyarország egyik legjobb golfoktatóját és golfozóját, és
annyira megtetszett ez a sport, hogy itt maradtam.
Versenyen nem indultam még, de nagyon jól kikapcsol.
Lehet, hogy a közeljövőben Tótka Sándor golfozóval is találkozhatunk az olimpián?
Ki tudja, hiszen 2016-ban újra olimpiai sportág lett. Ráadásul a golfot lehet idősebb korban is játszani, így akár ez is lehet egy forgatókönyv, ha kiöregszem. Persze ez egy távoli jövő lehet, hisz nagyon sokáig tervezek még kajakozni.
