Mégse

Vajda Vilmos

Története

1949-ben az Építőkben tanult meg kenuzni a legendás Szabó Ferencnél. Hamar első osztályú minősítést szerzett, de válogatott nem lett, legjobb eredménye “csupán” egy országos bajnoki ezüstérem volt 1953-ban. Erről így beszél az Ahogy tőlünk telt című kiadványban: “Amikor ifjúsági versenyző voltam, még nem volt infrastruktúra sem itthon, sem külföldön. Nem voltak ifiversenyek és serdülő korcsoport sem volt. Együtt versenyzett három évfolyam (…) én a legjobb eredményemet 1953-ban értem el egy magyar bajnokságon, amikor Hernek István mögött, aki aztán 1956-ban olimpiai ezüstérmet nyert, második lettem. A katonaság után is nagyon szorgalmasan edzettem, versenyeztem önerőből, magamat finanszírozva, szeretetből, megszállottságból.”  

Tehetsége valójában edzőként, szakvezetőként teljesedett ki, a szakma minden lépcsőfokát megjárta. 1962-ben segítőt kerestek edzője, Szabó Ferenc mellé, és társadalmi munkában elvállalta a feladatot. 1965-ben befejezte versenyzői pályafutását, és mivel mestere, Szabó Ferenc az Ú. Dózsába szerződött, anyaegyesületénél előbb társadalmi munkában, majd mellékfoglalkozásban edzősködni kezdett.1969-ben szakedzői diplomát szerzett, és ekkor választotta élethivatásnak az edzői munkát, és főállású edzőként feladta remek civil munkáját egy elektronikai gyárban. Az Építőkben megkezdték az alaputánpótlás szélesítését, vagyis 13-14 helyett már tízéves kortól foglalkoztak gyerekekkel. A legfontosabb az volt, hogy megszerettessék velük a sportot, főként a kenut, mert kenuzni kevesebben akartak.  Ő adta a lapátot Vaskuti István kezébe, a sportág alapjaira tanította a Pétervári fivéreket, Szegedi Károlyt, Lichtenberger Tamást, és vezette Hingl László edzéseit. Edző-utódát is kinevelte: Koléder Vilmost és  Feövenyessy Attilát. A sporthivatal 1972-ben a szövetség szakfelügyelőjének nevezte ki, munkája során különösen szoros kapcsolatot alakított ki a vidéki szakosztályokkal. “Voltak már vidéki szakosztályok, de akkoriban indult több nagy állami beruházás a Duna mellett, és mi ezt a lehetőséget kihasználva hoztunk létre új bázisokat Pakson, Baján, Százhalombattán, ahol bajnokok sokaságát nevelték fel” – elevenítette fel azt az időszakot. 

Szakfelügyelői munkájához tartozott az edzőképzés szervezése is, amelyben mindig az újat kereste. Egy matematikus-fizikus bevonásával olyan szimulátort hoztak létre, amellyel laboratóriumi körülmények között, evezés közben mérhették a kajakosok-kenusok élettani mutatóit, ami egyedülálló volt az országban. Szakfelügyelőként a szakújság írása is a feladata volt. 

1986-tól szakvezetőként tanított a TF szakedzői szakán, 1989-ben címzetes docens lett. A szöuli olimpia után, 1989 januárjától a válogatott szövetségi kapitánya lett a lemondott Parti János után. Két olimpiai ciklust - a barcelonait és az atlantait - vezényelt le, ekkor született meg a női kajaknégyes rég várt aranyérme, és szárnyait bontogatta a kenus Kolonics György. 

A Magyar Sportújságírók Szövetsége hagyományos év végi választásán 1995-ben az Év szövetségi kapitánya lett.

1996-ban Vajda Vilmos befejezte több mint harmincéves, a magyar kajak-kenu sport sikerei szempontjából meghatározó szakvezetői pályafutását: saját kérésére nyugdíjba vonult, de elnöki tanácsadóként, majd a Szakmai Bizottság tagjaként tovább  segítette a sportágat. 

A sportágban eltöltött évekről így beszélt: “Csodálatos volt, mert megvolt benne a fokozatosság: a versenyzés, a tanulás a mester mellett, az önállóvá válás, aztán a motorosból kiszállva a szövetségi munka, az országos irányítás, a felsőfokú edzőképzés, az oktatás. (…) Egy valami ma is érvényes: ha valaki bizonyítani akar, nem létezik olyan, hogy munkaidő. Csak munka van.”

Bonn Ottó

Bonn Ottó

Fábián László

Fábián László

Söptei Róbert

Söptei Róbert

Urányi János

Urányi János

Cseh Lajos

Cseh Lajos

Dávid Géza

Dávid Géza

Varga Ferenc

Varga Ferenc

Bánfalvi Klára

Bánfalvi Klára

Péhl József

Péhl József

Vajda Vilmos

Vajda Vilmos

Babella László

Babella László

Hajba Antal

Hajba Antal

Novák Gábor

Novák Gábor

Füzesséry Gyula

Füzesséry Gyula

Tatai Tibor

Tatai Tibor

Horváth Péter

Horváth Péter

Angyal Zoltán

Angyal Zoltán

Giczy Csaba

Giczy Csaba

Koléder Vilmos

Koléder Vilmos

Kovács Béla

Kovács Béla

Vaskuti István

Vaskuti István

Dr. Baráth Etele

Dr. Baráth Etele

Kása Ferenc

Kása Ferenc

Kovács Katalin

Kovács Katalin

Fábiánné Rozsnyói Katalin

Fábiánné Rozsnyói Katalin

Simon László

Simon László

Füleky András

Füleky András

Kadler Gusztáv

Kadler Gusztáv

Sziklenka László

Sziklenka László

Ludasi Róbert

Ludasi Róbert

Sári Nándor

Sári Nándor

Csipes Ferenc

Csipes Ferenc

Kozák Danuta

Kozák Danuta

dr. Molnár Mária

dr. Molnár Mária

Szilárdi Katalin

Szilárdi Katalin