Mégse

Sziklenka László

Története

A VTSK-ban kezdett kenuzni 1951-ben, a 4x500 méteres váltóban kétszer (1957, 1961) országos bajnok lett, többek között a későbbi olimpiai bajnok Parti János társaként. Először társadalmi munkában, majd 1968-ban részfoglalkozásúként kezdett el edzősködni a BSE-ben testnevelő tanár és edző feleségével együtt. Végigjárta a ranglétrát, volt segédedző, edző, vezetőedző. Tanítványa volt a saját fia is, aki éveken át a magyar élmezőnybe tartozott, és Frey Oszkár is nála lett ifi Európa-bajnoki ezüstérmes. Hét évig irányította a később párosban olimpiai és világbajnoki aranyat szerző Foltán László edzéseit. 1975-ben Győrbe került, ahol szinte minden évben nevelt ifi-válogatott versenyzőt. 1986-tól Paks következett, ahol tanítványa, Hoffmann Ervin az 1997-es ifjúsági világbajnokságon három aranyérmet nyert. Kozmann György és Feil Imre pedig 1996-ban nyert ifjúsági Európa-bajnokságot, majd Kozmann világ-és Európa-bajnok, kétszeres olimpiai bronzérmes lett. 1987-től a Tolna megyei kajak-kenu szövetség elnöke volt, edzői munkája mellett ezen a poszton szolgálta szeretett sportágát.

Paks után Dunaföldvár következett az életében, ahol 2006. január 2-ától működik a Dunaföldvári Kajak-Kenu Egyesület, melyet a semmiből hozott létre, és melynek munkáját haláláig segítette. A szakosztályt történetét visszaemlékezéseiben meg is örökítette.

Sziklenka László versenyzőként nemzetközileg jegyzett eredményt nem ért el, de edzője, Söptei Róbert megjósolta neki, hogy jó edző válik majd belőle. Edzői tapasztalata, hogy nem mindig abból lesz a jó versenyző, aki már kezdetben is jó, hanem az marad fönn sokáig, aki fokozatosan halad előre. Erre volt példa Kozmann György, aki kitartó és mindig pontos versenyzője volt. 

Sziklenka László nemcsak a világversenyeken érmet szerző tanítványaira volt büszke, hanem arra is, hogy sok gyerekkel sikerült megszerettetnie a sportágat. 

„Életem a kenu” címmel 1996-ban jelent meg első könyve, melyet még négy, sporttal kapcsolatos követett.

A MOB Fair Play-bizottsága 2019-ben a Fair Play Életmű Trófea díjával ismerte el Sziklenka László munkásságát.

2020-ban fejezte be a hatodik könyvét „A kajak-kenu sport a sikersportágak közé tartozik. Ezt az olimpiák történései is igazolják.”címmel. 

Könyvek írásával, tapasztalatai lejegyzésével, megörökítésével segítette szeretett sportágát 2020. november 5-én bekövetkezett haláláig.

„Megtanultam a számítógépet is kezelni, hogy írhassak. Valamit csinálnia kell az embernek… Az életem a kajak-kenu, mert ez egy sportág, bár én mindig kenus voltam, igaz, Velencén volt kajakos versenyzőm is. Ma is benne vagyok a sportágban, figyelem az eseményeket, és Földvárra is átjárok, segítem a munkát.” – mondta 2020 szeptemberében, amikor még tele volt tervvel.

Bonn Ottó

Bonn Ottó

Fábián László

Fábián László

Söptei Róbert

Söptei Róbert

Urányi János

Urányi János

Cseh Lajos

Cseh Lajos

Dávid Géza

Dávid Géza

Varga Ferenc

Varga Ferenc

Bánfalvi Klára

Bánfalvi Klára

Péhl József

Péhl József

Vajda Vilmos

Vajda Vilmos

Babella László

Babella László

Hajba Antal

Hajba Antal

Novák Gábor

Novák Gábor

Füzesséry Gyula

Füzesséry Gyula

Tatai Tibor

Tatai Tibor

Horváth Péter

Horváth Péter

Angyal Zoltán

Angyal Zoltán

Giczy Csaba

Giczy Csaba

Koléder Vilmos

Koléder Vilmos

Kovács Béla

Kovács Béla

Vaskuti István

Vaskuti István

Dr. Baráth Etele

Dr. Baráth Etele

Kása Ferenc

Kása Ferenc

Kovács Katalin

Kovács Katalin

Fábiánné Rozsnyói Katalin

Fábiánné Rozsnyói Katalin

Simon László

Simon László

Füleky András

Füleky András

Kadler Gusztáv

Kadler Gusztáv

Sziklenka László

Sziklenka László

Ludasi Róbert

Ludasi Róbert

Sári Nándor

Sári Nándor