Sári Nándor
Története
Versenyzőként utánpótlás-bajnoki címekig jutott az 1970-től 1981-ig kajakozó Sári Nándor, edzőként viszont szakmája legjobbjainak egyike lett.
Pályafutása befejezése után rögvest trénernek állt korábbi klubjában, a KÖFÉM-ben. Évekig az utánpótlással foglalkozott, majd 1990-től felnőttekkel kezdett dolgozni. Első ismertebb tanítványa Fidel László, akivel világbajnoki címet és olimpiai ezüstérmet szerzett. Bár 1995 februárjában még munkanélküliként úgy nyilatkozott a Fejér megyei hírlapnak, hogy gyerekekkel akar dolgozni, hamar rátaláltak a legnagyobb feladatok és sikerek. A Csepel SC következett, no meg Vereckei Ákos és Európa-bajnoki címek sora az akkor még olimpiai számnak minősülő K–1 500 m-en, világbajnoki győzelmek és a sydneyi olimpia kajak négyesének sikere. Ő készítette fel a Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei, Horváth Gábor kvartettet, akárcsak négy évvel később, amikor megvédték címüket – ilyen addig nem fordult elő a sportág történetében. A munkáját dicsérte Bártfai Krisztián és Veréb Krisztián 2000-es K–2 1000 méteren szerzett bronzérme is.
Sikereit felsorolni sem lehet, érdekesség, hogy röviddel a 2008-as pekingi olimpia előtt csatlakozott hozzá a Fábiánné Rozsnyói Katalint elhagyó Kovács Katalin, Kozák Danuta és Szabó Gabriella is, miközben Kucsera Gábort is edzette. Noha elmondása szerint csak pályája kezdetén dolgozott nőkkel, felkészülten fogadta a más szintet jelentő kihívást.
Eredményeit 1999-ben mesteredzői, 2000-ben az év edzője címmel ismerték el, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét (2000), a középkeresztjét (2004) és középkeresztet a csillaggal (2008) is.
Az elkövetkező években aztán tanítványai fokozaton abbahagyták a pályafutásukat, vagy másutt folytatták, így 2013-ban légüres térben találta magát. A közelben vásárolt telke miatt a szívének mindig kedves Nagykanizsa kajak-kenu klubjának szakmai irányítását vette át. Miként az Ahogy tőlünk telt című könyvben fogalmazott, boldog és megtalálta a helyét, hiszen alig két év alatt versenyképes szakosztályt épített a pusztulásra ítélt klubból. Egyáltalán nem hiányzik neki az élsporttal járó pezsgés, hírnév vagy a világ legjobbjainak irányítása. Belefáradt a munkába, pontosabban a körülményekbe, az állandó harcba, az egzisztenciális kérdésekbe, hiszen Sári sosem volt beletörődő, ha kellett, harcolt az igazáért.
Bár sokan megkérdőjelezték, képes lesz-e megtalálni a helyét az utánpótlásban, jól érzi magát, immár a Plastex Kanizsa Kajak-Kenu Klub elnökeként tesz a sportágért.
Ahogy fogalmazott: „Tudtam, hogy a versenyző tesz sikeres edzővé valakit, de azt sem szabad elfelejteni, hogy az edző csinál a versenyzőből bajnokot.”
Sári azt is elmondta, hogy mindent a sportágnak köszönhetett, és bár gyerekként akár el is kallódhatott volna, fantasztikus emberekkel találkozott. Noha sokan a lemondások és az áldozatok felől közelítik meg az élsportot vagy az edzőséget, ő nem gondolkodna, ha újrakezdhetné: ismét edző lenne.
2021. december 16-án életének 65. évében hunyt el.
„A legtöbb időt versenyzőként én húztam le vele, csaknem 15 évig volt az edzőm, együtt voltunk jóban-rosszban – idézi a kajakkenusport.hu Kammerer Zoltánt. – Húszévesen kerültem hozzá, nála lettem topversenyző, a legnagyobb sikereimet vele értem el, örökre hálás leszek neki. Már 20 évvel ezelőtt azt mondogatta, hogy nem fogja megélni a 65. születésnapját, mert az édesapja, a nagybátyja, a nagyapja és több más családtagja is korán meghalt. Hátborzongató, hogy igaza lett.”
