Mégse

Péhl József

Legjobb eredményei

VB. K-4 1000 m II. 1958.

Története

A Jókaként, majd később Jóka bá’-ként ismert Péhl József a Csepeli Vasasban kezdett kajakozni 1950-ben, első edzője Palotás János volt. 1952-től a Bp. Honvédban, 1955-től az FTC-ben versenyzett. Már 1954-ben bekerült a válogatottba, melynek 1961-ig volt a tagja. Versenyzőként négy világbajnokságon vett részt, legjobb eredményét - egy vb-ezüstérmet – 1958-ban Prágában érte el a K-4 1000 méteres egység tagjaként. Az FTC-ben (akkor még Kinizsi) az időközben a válogatott élére kinevezett Granek Istvántól örökölte meg 1958-ban a vezetőedzői posztot, majd 1970-től segítette Graneket a válogatott felkészítésében is, sőt, Granek betegsége miatt már az 1971-es belgrádi világbajnokságra is ő készítette fel a válogatottat. Hivatalos szövetségi kapitányi kinevezését 1972-ben vette át, ám az 1976-ban lejárt szerződését a montreali olimpia után a Sporthivatal nem hosszabbította meg. Ennek oka az “Ahogy tőlünk telt” című, a kajak-kenu sport sikertörténetét feldolgozó könyvből derül ki: hiába voltak rendkívül sikeresek világbajnokságokon a magyar versenyzők, sem az 1972-es müncheni, sem az 1976-os montreali olimpián nem nyertek aranyérmet, ráadásul a montreali olimpia előtt viszály tört ki az edzők között. Péhl József irányítása alatt a magyar válogatott tagjai két olimpián 5 ezüst-és 7 bronzérmet szereztek, világbajnokságokon 18 arany-, 16 ezüst-és 15 bronzérem volt a mérleg – de ez kevés volt ebben a sportágban. A montreali olimpia után, 1977-ben visszatért Csepelre, ahol vezetőedzőként szinte a semmiből építette újjá a szakosztályt. Munkabírásáról, állóképességéről legendák keringtek, munkarendje szinte embertelen volt. Mindene volt a kajak-kenu. Újító szellemének köszönhető az a kimért pálya is, amit itt hozott létre, valamint az általa bevezetett programozott edzések, amiről szakdolgozatát írta. Nevéhez fűződik a csepeli hajóépítő műhely létrehozása is, ahová Valentin Istvánt nyerte meg mesternek.

Nyugdíjba vonulásáig a Csepel SC vezetőedzőjeként dolgozott, emellett tagja volt a magyar szövetség szakmai bizottságának, a nemzetközi szövetség technikai bizottságának, valamint nemzetközi versenybíróként is tevékenykedett. Ebben a minőségében négy olimpián volt a Nemzetközi Szövetség hivatalos delegáltja. Az 1980-as évek elején a juniorválogatott irányítását is rábízta a szövetség, az akkori tehetséges versenyzők közül többen edzőként folytatták, és vitték tovább Jóka bá’ elhivatottságát.

Önmagát csapatembernek nevezte, mert szerette a jó társaságot, és legjobb eredményeit is csapathajóban érte el. Büszke volt az újításaira, melyekkel színesítette az egyhangú edzésmunkát.

A Mesteredző fokozatig jutó Péhl József munkásságáért 2008-ban megkapta a Magyar Kajak-kenu Szövetség legrangosabb elismerését, az Arany érdemérmet.

Bonn Ottó

Bonn Ottó

Fábián László

Fábián László

Söptei Róbert

Söptei Róbert

Urányi János

Urányi János

Cseh Lajos

Cseh Lajos

Dávid Géza

Dávid Géza

Varga Ferenc

Varga Ferenc

Bánfalvi Klára

Bánfalvi Klára

Péhl József

Péhl József

Vajda Vilmos

Vajda Vilmos

Babella László

Babella László

Hajba Antal

Hajba Antal

Novák Gábor

Novák Gábor

Füzesséry Gyula

Füzesséry Gyula

Tatai Tibor

Tatai Tibor

Horváth Péter

Horváth Péter

Angyal Zoltán

Angyal Zoltán

Giczy Csaba

Giczy Csaba

Koléder Vilmos

Koléder Vilmos

Kovács Béla

Kovács Béla

Vaskuti István

Vaskuti István

Dr. Baráth Etele

Dr. Baráth Etele

Kása Ferenc

Kása Ferenc

Kovács Katalin

Kovács Katalin

Fábiánné Rozsnyói Katalin

Fábiánné Rozsnyói Katalin

Simon László

Simon László

Füleky András

Füleky András

Kadler Gusztáv

Kadler Gusztáv

Sziklenka László

Sziklenka László

Ludasi Róbert

Ludasi Róbert

Sári Nándor

Sári Nándor

Csipes Ferenc

Csipes Ferenc

Kozák Danuta

Kozák Danuta

dr. Molnár Mária

dr. Molnár Mária

Szilárdi Katalin

Szilárdi Katalin