Ludasi Róbert

Ludasi Róbertnek a sors sokat adott, ugyanakkor legalább annyit el is vett tőle. 1965-ben kezdett kenuzni a Lágymányosi Spartacusban, ahol az ifjúsági válogatottságig vitte, majd 19 évesen két évre elvitték katonának. Miután leszerelt, tovább sportolt, ám a kihagyást többé nem sikerült bepótolnia. Felnőtt szinten már nem tudott jelentősebb eredményt elérni, ezért 1979-ben befejezte versenyzői pályafutását. Rögtön belevágott az edzősködésbe, 50-60 gyerekkel kezdett el foglalkozni a Sparinál.

Az 1989. esztendő nagy váltást hozott az életébe: január elsején Csepelen kezdte meg a munkát. A Hollandi úti vízitelepre tanítványai közül vele tartott Kolonics György, akinek 1987 őszétől irányította a munkáját, és követte a későbbi világ- és Európa-bajnok Szuszkó László is. A  folytatásban – az eredményeit látva – az ország több egyesületéből igazoltak át hozzá a versenyzők.

„Kivételes képességű fiú volt. Sokszor gondolkodom a sorson, hogy mit miért ad vagy éppen miért vesz el az életünkből. Egy biztos: nekünk találkoznunk kellett, és szerencsés vagyok, hogy nem mentem el a pillanat mellett – idézte fel a Kolonics Györggyel való kapcsolatának kezdetét Ludasi Róbert. – Huszonkét év alatt tökéletesen megismertük egymást, szavak nélkül is tudtunk kommunikálni, és ami a legfontosabb, emberileg és szakmailag is hitelesek voltunk egymás számára. Egy edző életében ez a fő feladat: mindig, minden körülmények között hitelesnek maradni.”

Kolonics Horváth Csabával alkotott párosa az évek során legendássá vált, – a két klasszis hosszú időn át verhetetlen egységet alkotott. Ludasi Róbert interjúiban rendre edzői pályafutása kiemelkedő éveként említi az 1995. esztendőt, amikor is a duisburgi világbajnokságon a Horváth, Kolonics kettős példa nélküli sikert ért el: öt számban – C–2 200, 500, 1000, valamint C–4 200 és 500 méteren – is győzött. 

A következő év az ötkarikás diadalt is elhozta a páros és mestere számára, a Horváth, Kolonics duó 1996-ban C–2 500 méteren olimpiai aranyérmet nyert, míg ezer méteren bronzérmet szerzett.

Az 1997-es évhez is kiemelkedő teljesítmény köti, ezúttal egy másik tanítványa, Belicza Béla alkotott maradandót, amikor három egyes számban is kiharcolta az indulást a dartmouth-i világbajnokságon, ráadásul mindháromban érmet szerzett. Máig Belicza az egyetlen magyar kenus, aki C–1 200 méteren világbajnoki címet tudott nyerni. 

Nem sokra rá, 1999-ben indult egy másik duójának a sikerkorszaka: a 17-szeres világbajnok Csabai Edvin Györe Attilával éveken át uralta a maratoni világversenyeket. A szakág világklasszisa, a hússzoros vb-győztes Csay Renáta akkoriban ugyancsak az ő irányításával készült.

Első számú versenyzője, Kolonics György 2000-től az egyes számokra koncentrált, a sydneyi olimpián C–1 500 méteren diadalmaskodott. Három évvel később új párostársra lelt Kozmann György személyében, akivel 2004-ben Athénban C–2 1000 méteren bronzérmet szerzett. 

Négy évvel később az olimpia esélyeseként készült a pekingi játékokra edzőjével a Kozmann, Kolonics páros, ám ezt az esélyt Kolonics György tragikus halála miatt nem válthatták újabb diadalra. Kozmann néhány hétnyi felkészülés után egy másik Ludasi-tanítvánnyal, Kiss Tamással heroikus küzdelemben nyert bronzérmet Pekingben.

Ludasi Róbert az olimpiai elsők mellett számos kenust juttatott el világ- és Európa-bajnoki címekig. 1995-ben az év edzőjének választották, négy évtizedes kiemelkedő munkáját A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével (1996), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével (2000), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével (2008) is elismerték; a szakember 2020-ban megkapta az MKKSZ legrangosabb elismerését, az Arany érdemérmet. Az edzősködéstől 2019-ben visszavonult, a munkáját a Csepeli Kajak-kenu Egyesület szakosztályvezetőjeként folytatta. 

Amikor arról kérdezték, mire a legbüszkébb az edzői pályafutásából, úgy nyilatkozott: „Arra, hogy a versenyzőim minden távon sikeresek voltak, minden korosztályt egybevéve mintegy 120 érmet szereztek a világeseményeken.”