Kovács Béla

Az MTK-ban kezdett kajakozni 1960-ban, majd az Újpesti Dózsában folytatta pályafutását, 1961-62-ben ifjúsági válogatott volt. Az edzések mellett lelkesen végezte a versenybírói tanfolyamot is, 1963-ban kajak-kenu versenybíró vizsgát is tett, és felnőtt versenyző korában már gyerekversenyeken bíráskodott. 1965-ben a Budapesti Kajak-Kenu Szövetség versenybíró bizottságának vezetője lett, 1986-tól az MKKSZ Versenybíró Bizottság -1989 novemberétől a neve: Magyar Kajak-kenu Versenybíró Testület - elnöke.

A népszerű Béla bácsi hatvan éve van benne a sportágban, amihez véleménye szerint „Kell a megszállottság. És persze az, hogy hűséges típus vagyok. Engem annak idején megfertőzött a Duna szeretete, és erről nem tudok és nem is akarok lemondani. Amikor háromszáz fős cég vezetője voltam, akkor is minden hétvégémet kajak-kenu versenyen töltöttem. Mert fontosak voltak a barátok, a közeg és az a feladat, ami nélkül nem lehetne versenyt rendezni.”

Kovács Béla feladata a versenybírók mozgatása. A nyolc régió versenybíró-vezetői mindig megkapják, melyik versenyre hány főt delegálhatnak. Sok mindenre kell figyelni: kiemelt versenyeken, válogatókon és bajnokságokon csak versenybíró dolgozhat, edző nem. Azt is tekintetbe kell venni, hogy ki mire alkalmas, melyik feladat „fekszik” neki. A bírók zöme volt versenyző, de vannak „szülőből lett”versenybírók is, akiknél figyelni kell az esetleges elfogultságra is, ami kizáró ok. Elmondása szerint, ugyanúgy, ahogy a versenyzőknél, a versenybíráknál is létezik felkészülési időszak, amikor megtervezik az évet, egyeztetnek és eldöntik, hogy kiket küldenek nemzetközi versenyekre, a versenynaptár szerint melyik régióból melyik viadalra kit delegálnak. A világon 2020 tavaszán végigsöpört, sorsokat megváltoztató koronavírus-járvány a mintegy 145 hazai versenybíró életét is átírta. „A szokásos összejövetelünk elmaradt. Sok verseny törlése és halasztása miatt a versenyidőszak későn, júniusban régiós versenyekkel indult, és ilyen hosszú kihagyásra még nem volt példa” – mondja. A nehézségek ellenére az országos bajnokságot augusztusban sikerült megtartani.

A versenybírói testület vezetőjeként a versenyeken fontos, néha egzisztenciákat is befolyásoló döntéseket kell hoznia, de hitvallása szerint „Mindennek több oldala van. Pártatlanság, következetesség, fegyelmezettség, felelősség fontos szavak ezek a pályánkban, ám én valahogy mindig nézem az embert is, próbálom beleképzelni magam a versenyző helyzetébe” – mondja, és nem titkolja, hogy néha nagyon leszúrta a csibészkedőket. Vallja, hogy a versenyzővel mindig tudatni kell, ha vét a szabályok ellen, hogy megszokja a fegyelmet, és ne a világversenyen hibázzon.