Cseh Lajos

A Szent Rókus egyházközség cserkészcsapatában tanult meg kajakozni - ez a csapat sok versenyzőt és sportvezetőt adott a sportágnak -, tavasztól őszig minden hétvégén megkerülték a Csepel-szigetet, vagy a Szentendrei-szigetet. Miután a cserkészség 1947-ben megszűnt, a MÉMOSZ-ban, a Bp. Építők jogelődjében folytatta versenyzői pályafutását. “Sporteredményekkel nem nagyon dicsekedhettem, de annál több feladatot végeztem. Dolgoztam mint segédedző, segédkeztem a hajóépítésben meg a szervezésben, és a tagtoborzást is próbáltam elősegíteni” – emlékezett vissza arra az időszakra, amikor a körülmények is borzalmasak, szegényesek voltak. Az 1956-ban önállóvá vált és újjáalakult szövetségbe Pozsgay Lajos ügyvezető elnök hívta “irodavezetőnek” a nyüzsgő fiatalembert. Ekkor már tagja volt a budapesti szövetség módszertani bizottságának és versenybírói képesítést is szerzett. Irodavezető után titkár lett, majd 1960. szeptember 1-től 1980 decemberéig, kerek 20 éven át töltötte be a főtitkári posztot. Az adminisztráció akkoriban  nem volt egyszerű, különösen nem az 1956 utáni években, ugyanis egy-egy külföldi utazáshoz rengeteg helyről kellett engedélyt kérni. A szövetség első számú adminisztratív vezetőjeként elévülhetetlen érdemei vannak a vidék kajak-kenu sportjának fejlesztésében. “1960-ban, amikor ezt a kinevezést megkaptam, igen kevés szakosztály létezett, összesen hét, abból egy vidéki. Azt tartottam, hogy ha ez a sportág fejlődni akar, mindenekelőtt a szakosztályok számát kell növelni szerte az országban.” Ennek érdekében mindent megtettek, járták a vidéket, próbálták megnyerni a helyi vezetőket. Nemcsak erkölcsileg, hanem szakemberek menedzselésével, szakosztályok alapításával, a válogatott “levetett” hajóival is támogatta az egyre erősödő vidéki kajakéletet. 1981-től a budapesti szövetség titkára volt, minden évben túrát szervezett az “öregfiúknak”. 

“Miután főtitkárként elköszöntem a szövetségtől, a Budapesti Kajak-Kenu Szövetségnek lettem a titkára, de a mai napig azt érzem, hogy kötődöm, tartozom ehhez a közösséghez. Sok barátom van a sportágból, akikkel bográcsozunk, kirándulunk, városlátogatásra utazunk” – nyilatkozta 85. születésnapján. 

Azok közé tartozik, akik aktívan ápolják a sportág hagyományait. Krónikása lett Szent Jupátnak, a kenusok védőszentjének, méghozzá egy véletlennek köszönhetően. Az 1950-es évek elején a szentendrei túráról hazatérőben, a nagy hullámverésben Vajda Vilmos Szent Jupáthoz fohászkodott, majd el is mesélte a legendát. A kis csapat úgy döntött, csinálnak maguknak egy szentet, és annak földi helytartójához fohászkodtak a rendszeresen megtartott Szent Jupát-napokon, és meghallgatták a példabeszédet arról, hogyan is kell egy kenusnak viselkednie. A hagyomány elterjedt a kenusok között, így lett a védőszentjük Szent Jupát.

Cseh Lajos 2007-ben megkapta a Magyar Kajak-kenu Szövetség legrangosabb elismerését, az Arany érdemérmet.