Mégse

Cseh Lajos

Története

A Szent Rókus egyházközség cserkészcsapatában tanult meg kajakozni - ez a csapat sok versenyzőt és sportvezetőt adott a sportágnak -, tavasztól őszig minden hétvégén megkerülték a Csepel-szigetet, vagy a Szentendrei-szigetet. Miután a cserkészség 1947-ben megszűnt, a MÉMOSZ-ban, a Bp. Építők jogelődjében folytatta versenyzői pályafutását. “Sporteredményekkel nem nagyon dicsekedhettem, de annál több feladatot végeztem. Dolgoztam mint segédedző, segédkeztem a hajóépítésben meg a szervezésben, és a tagtoborzást is próbáltam elősegíteni” – emlékezett vissza arra az időszakra, amikor a körülmények is borzalmasak, szegényesek voltak. Az 1956-ban önállóvá vált és újjáalakult szövetségbe Pozsgay Lajos ügyvezető elnök hívta “irodavezetőnek” a nyüzsgő fiatalembert. Ekkor már tagja volt a budapesti szövetség módszertani bizottságának és versenybírói képesítést is szerzett. Irodavezető után titkár lett, majd 1960. szeptember 1-től 1980 decemberéig, kerek 20 éven át töltötte be a főtitkári posztot. Az adminisztráció akkoriban  nem volt egyszerű, különösen nem az 1956 utáni években, ugyanis egy-egy külföldi utazáshoz rengeteg helyről kellett engedélyt kérni. A szövetség első számú adminisztratív vezetőjeként elévülhetetlen érdemei vannak a vidék kajak-kenu sportjának fejlesztésében. “1960-ban, amikor ezt a kinevezést megkaptam, igen kevés szakosztály létezett, összesen hét, abból egy vidéki. Azt tartottam, hogy ha ez a sportág fejlődni akar, mindenekelőtt a szakosztályok számát kell növelni szerte az országban.” Ennek érdekében mindent megtettek, járták a vidéket, próbálták megnyerni a helyi vezetőket. Nemcsak erkölcsileg, hanem szakemberek menedzselésével, szakosztályok alapításával, a válogatott “levetett” hajóival is támogatta az egyre erősödő vidéki kajakéletet. 1981-től a budapesti szövetség titkára volt, minden évben túrát szervezett az “öregfiúknak”. 

“Miután főtitkárként elköszöntem a szövetségtől, a Budapesti Kajak-Kenu Szövetségnek lettem a titkára, de a mai napig azt érzem, hogy kötődöm, tartozom ehhez a közösséghez. Sok barátom van a sportágból, akikkel bográcsozunk, kirándulunk, városlátogatásra utazunk” – nyilatkozta 85. születésnapján. 

Azok közé tartozik, akik aktívan ápolják a sportág hagyományait. Krónikása lett Szent Jupátnak, a kenusok védőszentjének, méghozzá egy véletlennek köszönhetően. Az 1950-es évek elején a szentendrei túráról hazatérőben, a nagy hullámverésben Vajda Vilmos Szent Jupáthoz fohászkodott, majd el is mesélte a legendát. A kis csapat úgy döntött, csinálnak maguknak egy szentet, és annak földi helytartójához fohászkodtak a rendszeresen megtartott Szent Jupát-napokon, és meghallgatták a példabeszédet arról, hogyan is kell egy kenusnak viselkednie. A hagyomány elterjedt a kenusok között, így lett a védőszentjük Szent Jupát.

Cseh Lajos 2007-ben megkapta a Magyar Kajak-kenu Szövetség legrangosabb elismerését, az Arany érdemérmet.

Bonn Ottó

Bonn Ottó

Fábián László

Fábián László

Söptei Róbert

Söptei Róbert

Urányi János

Urányi János

Cseh Lajos

Cseh Lajos

Dávid Géza

Dávid Géza

Varga Ferenc

Varga Ferenc

Bánfalvi Klára

Bánfalvi Klára

Péhl József

Péhl József

Vajda Vilmos

Vajda Vilmos

Babella László

Babella László

Hajba Antal

Hajba Antal

Novák Gábor

Novák Gábor

Füzesséry Gyula

Füzesséry Gyula

Tatai Tibor

Tatai Tibor

Horváth Péter

Horváth Péter

Angyal Zoltán

Angyal Zoltán

Giczy Csaba

Giczy Csaba

Koléder Vilmos

Koléder Vilmos

Kovács Béla

Kovács Béla

Vaskuti István

Vaskuti István

Dr. Baráth Etele

Dr. Baráth Etele

Kása Ferenc

Kása Ferenc

Kovács Katalin

Kovács Katalin

Fábiánné Rozsnyói Katalin

Fábiánné Rozsnyói Katalin

Simon László

Simon László

Füleky András

Füleky András

Kadler Gusztáv

Kadler Gusztáv

Sziklenka László

Sziklenka László

Ludasi Róbert

Ludasi Róbert

Sári Nándor

Sári Nándor