Mégse

Zárul a szezon a fiataloknak is

A szokásos őszi diákolimpiával érnek véget a hétvégén a gyorsasági szakág versenyei az utánpótlás számára.

Hír

Ezúttal a diákolimpiával együtt rendezik meg az idén az egyetemisták és főiskolások országos bajnokságát is. Makrai Csaba utánpótlás szövetségi kapitány tájékoztatása szerint a verseny rangját emeli, hogy a hétvégi viadal keretfeltöltő verseny is lesz egyben.

„Minden korosztályban és szakágban

van még egy-egy kiadó hely a válogatottban,

így akiknek eddig nem sikerült bekerülni a keretbe, azok most hétvégén még kvalifikálhatják magukat. Maga a diákolimpia az egész utánpótlás spektrumot lefedi a kölyöktől kezdve a serdülőn át az ifjúsági korosztályig. A hétvégi versenyre közel ezer igazolt kajak-kenust várunk” – mondta Makrai Csaba.

A diákolimpián nem egyesületek, hanem iskolák nevezik a versenyzőket, akik többek között plusz pontot is szerezhetnek a felvételire.

A diákolimpián 2000 méteren, a keretfeltöltőn 500 és 1000 méteren rendeznek futamokat.

A helyszín ezúttal is Fadd-Dombori lesz.

Wichmann Tamás megható díjazása, Kiss Péter az év legjobbja

Az Év sportolója díjátadó gála fénypontjaként Wichmann Tamás átvehette az MSÚSZ és a MOB közös életműdíját, míg az Év fogyatékos férfi sportolója kategóriában Kiss Péter Pált választották 2019 legjobbjának.

Hír

A Nemzeti Színházban tartották meg a 2019-es Év sportolója gálát, amelyen több kategóriában is jelöltek voltak kajak-kenusok. Az Év fogyatékos férfi sportolója díjat meg is kapta Kiss Péter Pál, aki 16 évesen előbb Európa-bajnokságot nyert, majd a szegedi világbajnokságon is a dobogó legfelső fokára állhatott fel.

„Nagyon sokat jelent számomra ez a díj,

ez egy jó visszajelzés az olimpiára nézve, hogy jó úton haladok.

Szeretném megköszönni a családomnak, a barátaimnak, akik mindig mellettem állnak, segítenek, ahol csak tudnak. Ha kell, még szállást is adnak” – mondta önfeledt mosollyal az arcán Kiss Péter Pál.

Edzője, Pruzsina István is jelölt volt az Év legjobb fogyatékos sportolókkal foglalkozó edzői között, de itt Szabó Tamás (paraúszás) győzött.

Ugyancsak jelölték az egyéni sportágak csapatversenyében az Év legjobbjának a szegedi világbajnokságon aranyérmes női kajak négyest, ám nem a Bodonyi Dóra, Medveczky Erika, Csipes Tamara, Gazsó Alida Dóra kvartett kapta a díjat, hanem a Babos Tímea, Kristina Mladenovic világbajnok teniszpáros.

Csipes Tamara is jelölt volt az Én női sportolója díjra, amelyet végül ismét Hosszú Katinka gyűjtött be.

A gála fénypontja csak ezután következett, ugyanis felállva, szűnni nem akaró tapssal köszöntötték Wichmann Tamást. A Magyar Sportújságírók Szövetsége és a Magyar Olimpiai Bizottság közös életműdíját kapta meg a kenulegenda, aki négy olimpián szerepelt, ezeken két ezüstöt és egy bronzérmet nyert, továbbá kilencszeres világ- és háromszoros Európa-bajnoknak, 37-szeres magyar bajnoknak mondhatja magát.

„31 éve vagyok a kék-fehér család oszlopos tagja – kezdte beszédét az MTK korábbi kenusa.

61 éve ismerkedtem meg szeretett sportágammal,

azóta rengeteg emlék ülepedett le bennem. Nagyon sok gyerekkel tanítottam meg a lapát helyes kezelését, odáig jutottunk, hogy elszállt felettem az idő, és már nem foglalkozom vele olyan szinten, mint korábban. Az olimpiára készülő minden egyes sportolónak, edzőnek, vezetőnek nagyon jó egészséget, kitartást, szerencsét kívánok, valamint

hazafiságot, amivel minden magyarnak rendelkeznie kell.

Nagyon köszönöm azt a szeretetcunamit, amit önöktől most kaptam, hihetetlenül jólesik.”

A Kolonics György Alapítvány szervezésében az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be a napokban a Wichmann Tamásról készült, a Magyar lapát című portréfilmet. Erről bővebben itt írtunk.

Molnár Péter: Felszabadító érzés, hogy nincs bennem blokk

Tavaly márciusban egy születési rendellenesség miatt szívműtéten esett át Molnár Péter. A 33 éves kajakos kihagyta az elmúlt szezont, októbertől azonban teljes erőbedobással készül Hüvös Viktor csapatával. Az operációnak köszönhetően megszűnt benne a mentális blokk, élvezi az edzéseket, és reméli, hogy ez hozzásegíti majd nagy álmához, amelyet a tokiói olimpián a négyessel szeretne valóra váltani.

Hír

Nem egyszerű elérni téged, ennyire felpörögtek az események körülötted?

Szerencsére igen. Maximálisan belevetettem magam a felkészülésbe, próbálom behozni a csapattársaimmal szemben összeszedett hátrányt, sőt, még csenni is egy kis előnyt velük szemben. Nagyon hosszú edzőtábor-sorozat következik, hiszen január 27-én utazunk Dél-Afrikába, majd hazajövünk egy hétre, és utána ismét utazunk, ezúttal Portugáliába három hétre. Ezért most megpróbálom elintézni előre azokat az itthoni ügyeket, amiket majd külföldről nem tudok, valamint próbálok a szeretteimmel és a barátaimmal is minél többet együtt lenni, hiszen a melegvízi edzőtáborok alatt ez nem lesz lehetséges.

Tavaly március 14-én volt a műtéted, tíz nappal később elhagyhattad a kórházat, öt hétre rá pedig elkezdhettél kocogni. Mi történt azóta?

A mellettem dolgozó egészségügyi szakembereknek, orvosoknak, masszőröknek, fizikoterapeutáknak köszönhetően nagyon gyorsan talpra álltam. Annyira jól sikerült a rehabilitáció, hogy a tervezett protokollt valamelyest megelőzve, augusztus végére, szeptember elejére teljesen gyógyult és 100 százszázalékosan terhelhető állapotba kerültem. Persze nekem nem egy átlagember szintjére kellett visszatérnem, de októberben már el tudtam kezdeni a csoportommal a felkészülést. Szerencsére tudtam velük tartani a tempót az első edzéstől kezdve. A csoportunkra egyébként is jellemző, hogy hol egyikünk van kiváló formában, hol másikunk, és ilyenkor húzzuk egymást,

minden edzésen megy az adok-kapok,

senki nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy kicsit is kiengedjen. Én pedig az elmúlt szezon pihenése után pláne nem dőlhetek hátra egy percre sem.

Mennyiben változtatta meg az életedet a műtét?

A gyakorlatban szinte semennyire. Három havonta ultrahangos vizsgálatra kell járnom, valamint hosszabb időközönként ű MR-vizsgálatra, de ezen kívül semmilyen plusz odafigyelést nem igényel. A műtétnek és a jól sikerült rehabilitációnak köszönhetően

már nem tudok kárt tenni magamban.

Én is meglepődtem, mert úgy készültem fejben, hogy életem végéig pulzuskontroll alatt kell majd sportolnom, vagy bizonyos mozdulatokra oda kell figyelnem, ám tavaly szeptember végén kaptam egy zöld lámpát az orvosoktól, sőt, még meg is kértek, hogy terheljem a szervezetemet, „nézzük meg, mit kér a rendszer”!

A műtét előtt mentálisan hátráltatott a rendellenesség, hiszen bizonyos helyzetekben edzésen és versenyen is eszedbe jutott, hogy nehogy baj legyen, ha túlterheled magad. A sikeres operációval a múlté ez a mentális blokk?

Igen, elmúlt az az érzés. Sőt, inkább arra kell odafigyelnem, hogy ne essek át a ló túloldalára. Amikor jól sikerül egy-egy edzés, és közel kerülök a határterheléshez, akkor a korábbi blokk helyett már az van bennem, hogy egészséges vagyok, ezért még jobban ki szeretném tolni a határt. Nagyon fontos azonban ilyenkor megálljt parancsolni, mert fennállhat egyrészt a túledzettség, másrészt a sérülés veszélye is. Az elmúlt egy évem egy komoly hullámvasút volt,

de megtanultam rajta utazni, és élvezni ezt az utazást.

Mostanra nagyon felszabadító érzés lett, hogy mentálisan nincs bennem blokk.

Azt mondtad korábban, hogy szinte mindent elértél, egy dolog hiányzik még, egy olimpiai érem. Hogy érzed, mennyire vagy ettől?

Továbbra is megvan a nagy álmom, nem tettem le róla. Nap mint nap az olimpiai éremre gondolva kelek fel, és ennek megfelelően teszem a dolgomat. Előtte azonban mindig a következő feladatra koncentrálok, ami nem titkoltan a négyesbe való bekerülés, most ez a legfontosabba. Ha ez sikerül, akkor meg kell mutatnunk, hogy mire vagyunk képesek, és bízom benne, hogy ezzel megvalósul az álmom is.