Mégse

Útkereső éve volt Mike Róbertnek

Mentálisan nem volt a topon Mike Róbert 2017-ben, ezért nem sikerült jól számára az év. Világbajnok kenusunk reméli, hogy az idén fejben is tiszta lesz, és jönnek majd az eredmények.

Hír

Nehéz értékelni egy sikertelen évet. Bár két számban is képviselhettem hazámat világversenyeken, de nem úgy teljesítettem, ahogy megszokták tőlem, vagy ahogy elvártam volna magamtól. Ez az útkeresés éve volt” – mondta a KSI világ- és Európa-bajnok kenusa az InfoRádió Víztükör című adásában.

Mike szerint jó tanulópénz volt az előző szezon. „Hiába van fizikálisan szinte tökéletes állapotban valaki, ha mentálisan nincs rendben, akkor nem fog tudni jól teljesíteni a versenyeken. Nem volt százszázalékos az évem, mentálisan még jobban elfáradtam, ezért próbáltam valahogy átvészelni az elmúlt szezont. Azért voltak jó visszajelzések, hogy így is a magyar mezőnyben elől tudtam lenni más párral is, a nemzetköziben pedig közel volt a dobogó, az Európa-bajnokságon sem kellett sok az éremszerzéshez. A világbajnokság ezzel együtt katasztrofálisan sikerült, de annak is megvoltak az okai.

Világbajnok kenusunk nem szokott segítséget kérni, hanem próbál mindent egyedül intézni, így volt ezzel az elmúlt évben is, amikor problémái voltak. „Mára rendkívül kifinomult lett technikailag és mentálisan is a kenuzás. Rengeteg jó kenus van a világon, és már nem azon múlik egy verseny végeredménye, hogy ki mennyit edz, hanem azon, hogy fejben ki milyen állapotban van. Egy versenyzőnek nem szabad mutatnia, hogy nehézségei vannak, mert ha gyengeséget mutat, akkor azzal csak az ellenfelet erősíti. Voltak ebben a nehezebb időszakban próbálkozások, hogy segítséget kértem: beszéltem coach-okkal, egy-két dologra rávilágítottak, de nehezen nyílok meg másoknak. Lehet, hogy így egy kicsit tovább tart, amíg saját magam megoldom a problémáimat, de ez egy kiváló önismereti tréning, amitől erősebb leszek. Az elmúlt időszakban egyébként önzőbb lettem. Ez korábban nem volt rám jellemző, pedig egy versenyzőnek csak saját magára szabad koncentrálnia.”

Mike Róbert az idei évhez viszont nagyon pozitívan áll, mint mondta, remek, intrikamentes csapat állt össze a KSI-ben, ahol csak az edzésre kell koncentrálniuk. A téli felkészülésről elárulta, hogy a korábbiakkal ellentétben beadta a derekát, és ezúttal csapatával február vágán három hétre melegvízi edzőtáborba vonul. Mike úgy tudja, hogy csak ők mennek ki ilyen korán Dél-Afrikába, így nem kell osztozniuk a vízfelületen, ezért nyugodt felkészülésre számít.

Hogy mit vár magától az idén, arra még ő sem tudja a választ. „Kíváncsi vagyok arra, hogy Korisánszky Dáviddal párosban mire leszek képes 2018-ban úgy, hogy mentálisan tiszta vagyok” – zárta Mike Róbert.

Köszönöm, Ági néni, hogy érmet nyerhettem!

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség hétvégi szakmai konferenciájának gálavacsoráján több évtizedes utánpótlás-nevelői munkájának elismeréseként Csathó Józsefné és Rasztotzky János kapta az első Aranylapát-díjat. Áldozatos munkájuknak köszönhetően rengeteg gyerek tanult meg kajak-kenuzni. A két kiváló szakember szerint az őszinteség, a hitelesség, a felelősségtudat és a sok játék a legfontosabb az utánpótlásnevelésben.

Hír

„Nem a díjért csináljuk, a gyerekkel való foglalkozás komoly önzetlenséget és odaadást igényel. Nem is értem, hogy miért jár nekem azért jutalom, amit szeretek csinálni, és amit szívből csinálok” – értetlenkedett Csathó Józsefné, Ági néni (fenti képen), akivel még a galyatetői átadón beszélgettünk.

„Egyébként én nem is akartam edző lenni. Élversenyzőként azt mondtam magamnak, hogy soha nem leszek edző, de beleragadtam a sportágba, mint légy a mézbe. Az első igazán megható eset az volt, amikor egy 10 éves tanítványom odajött hozzám egy diákolimpia után, és azt mondta nekem, hogy köszöni, hogy érmet nyerhetett.

Akkor, ott elsírtam magam,

ez volt az a pillanat, amikor megfogott ez a szakma” – mesélte Ági néni.

Rasztotzky János helyett viszont lánya vette át a díjat. „Ott voltam ugyan Galyatetőn, de egy polgármesteri fogadás miatt vissza kellett jönnöm Dunakeszire. Pont az ünnepi vacsorán ültem az asztalnál, amikor a lányom küldte a képet és a hírt. Nagyon meglepődtem, és rendkívül meghatódtam, nem tudtam, hogy díjat fogok kapni, de azonnal koccintottunk is rá egy pezsgővel” – mondta Rasztotzky.

Schmidt Gábor MKKSz-elnök adja át a díjat Rasztotzky János lányának

A Dunakeszin több mint 20 éve dolgozó kiváló szakember fontosnak tartotta megjegyezni, hogy nem egyedül érte el ezt a sikert. „Ugyan az én nevem szerepel a díjon, de feleségemmel, László Gizellával ketten dolgozunk, legalább annyira megérdemli ő is ezt a díjat, mint én. Az egyik első utánpótlásműhely voltunk az országban, nem sokkal Ági néniék után kezdtük el a munkát. Mi csak gyerekekkel foglalkozunk, ugyanis csak az MKKSZ-től és a várostól kapunk támogatást, így felnőtt versenyzőkre nincs sem keretünk, sem pedig erőforrásunk. Egy felnőtt versenyző lefoglal egy teljes edzőt, mi pedig

nem szeretnénk elfordulni, vagy akár egy kis időt is elvenni a gyerekektől.”

Amikor azt kérdeztük a két díjazottól, hogy kikre a legbüszkébbek az eddigi neveltjeikből, egyikük sem nevezett meg senkit.

„Nem mindig a legsikeresebbekre a legbüszkébb az ember – kezdte Ági néni. – Arra is büszke tudok lenni, amikor egy csetlő-botló fióka elkezd kajakozni, és eljut egy szintre. Mindegy, hogy az ifi vb, diákolimpia vagy magyar bajnokság. Az idén például az volt az egyik legnagyobb sikerem, hogy voltak olyan srácaim, akik körbe tudták evezni a Szentendrei szigetet. Sok apró sikerből áll össze ez a szakma, nem lehet egyet kiemelni.”

Csathó Józsefné , Ági néni az Aranylapát-díjjal

„Sok nevet mondhatnék, de nem tudok kiemelni egy vagy két gyereket, az összesre nagyon büszke vagyok – kezdte Rasztotzky János, akinek a kezei alatt többek között Hagymási Réka és Lucz Dóra is megfordult. – Nagyon sok részsikert érünk el, mindenkire más miatt vagyok büszke. Az akarat, a hozzáállás, a győzni akarás, mindenkinél más és más emelhető ki. Van olyan, akinek egy ifi vb-arany a nagy siker, van, akinek egy országos bajnokság bajnoki cím, de van, akinél már az is hatalmas eredmény, ha megnyeri a Dunakanyar-versenyt – ez az egyéni képességektől függ.”

Arra a kérdésre, hogy mivel lehet megfogni, és a telepen tartani a gyerekeket, Rasztotzky így felelt:

„Játékkal, játékkal és játékkal.

Mi hosszú távon gondolkozunk, nincs nálunk eredménykényszer, de versenycentrikusak vagyunk, nem véletlen, hogy nagyon sok olyan gyerek van a válogatottban, aki Dunakesziről indult. Itt fokozatosan terheljük őket, először lejönnek, és végignézik az edzést, a következő alkalommal már edzenek is, és szépen folyamatosan csepegtetjük beléjük ezt a sportot. A legfontosabb pedig, hogy mindezt játékos módon tegyük!”

Rasztotzky János három tanítványával

Csathó Józsefné szerint a hitelesség, az őszinteség és a felelősségtudat a legfontosabb. „Akkor vagyunk hitelesek a gyerek szemében, ha érzi rajtunk, hogy szeretjük ezt a sportot. Az őszinteség pedig segít abban, hogy megtaláljuk a közös hangot.

A legfontosabb azonban a felelősségtudat kialakítása.

A víz egy veszélyes közeg, és a gyereknek meg kell tanulnia vigyáznia saját magára és a környezetére is. Ami a versenyzést illeti, nem kell feltétlenül mindenkinek jól teljesítenie, nekünk az a dolgunk, hogy megszerettessük velük ezt a sportot.”

Ők lesznek a Jövő Reménységei

A Kolonics György Alapítvány kuratóriuma a beérkezett pályázatok megismerése és tanulmányozása után meghozta döntését a 2019-es Jövő Reménységei program nyerteseit illetően.

Hír

A felhívásra idén összesen 27 pályázat érkezett, a döntés során pedig három fő szempontot vett figyelembe a kuratórium: az eredményességet, a tanulmányi eredményeket és a rászorultsági faktort. Miután Hüttner Csaba, a magyar kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya beszámolt a sportolók idei eredményeiről, a kuratóriumi tagok – figyelembe véve a másik két szempontot – megtették a maguk javaslatait. Íme a nyertesek!

Női kajak:
Kőhalmi Emese, Központi Sport- és Ifjúsági Egyesület
Máró Anna, Tiszaújvárosi Kajak-Kenu és Sárkányhajó Egyesület

Női kenu:
Csorba Zsófia, Szegedi Vízisport Egyesület
Gönczöl Laura, PACS-PACS SE

Férfi kajak:
Erdélyi Tamás, Győri Vízisport Egyesület
Nagy Raul, Tolnai Kajak-Kenu SE

Férfi kenu:
Besenyei Ádám, Merkapt Mekler ITSE
Csanki Márk, Szegedi Vízisport Egyesület

„Azon túl, hogy a programban lehetőségünk van a fiataloknak tényleges támogatást nyújtani, nagyon örömteli végigolvasni a beérkezett pályamunkákat. Jó látni, hogy

a fiatalok veszik a fáradságot, átgondolják és leírják a gondolataikat saját magukról.

És bár döntést kell hozni, azt többször hangsúlyozták a kurátorok, hogy a pályázók közül mindannyian megérdemelnék a támogatást” – összegezte a döntést Csabai Edvin, az alapítvány elnöke.