Újabb rekord 500 méteren

A tegnapi 1000 méteren mutatott teljesítményét is túlszárnyalta a magyar csapat a Csehországban zajló Olimpia Reménységek Versenyén. Ma 11 arany-, 8 ezüst- és 5 bronzéremmel zártunk és továbbra is megközelíthetetlenek vagyunk a nemzetek közötti pontverseny élén.

Hír

A legidősebb férfi kajakosok egyéni 500 méteres számában Kós Benedek Tibor az 1000 méteren szerzett ezüstérem után ma harmadik lett, a 2001-es kategóriában az EYOF kiválósága, Opavszky Márk ezúttal negyedik helyet szerzett, viszont a férfi K-1 500 méteren, a legfiatalabbak között Kiss Ádám az 1000 után ötszáz méteren is aranyérmes lett.

A hölgyek között papírforma eredmény született, a szám világbajnoka, Gazsó Alida Dorka simán nyert a tizenhét évesek között, mögötte második lett Bakó Olga. Az egyel fiatalabb kategóriában Csikós Zsóka lett a második, Fekete Dorina pedig a harmadik K-1 500 méteren, a 15 évesek között pedig a kiváló szezont futó Szellák Szabina nyert, mögötte Kőhalmi Emese Boglárka nyerte az ezüstöt.

A férfi kenusok között C-1 500 méteren a hosszabbik távhoz hasonlóan ezúttal is Zombori Dominik volt a leggyorsabb a a legidősebbek között, ugyanebben a korosztályban Kállai Róbert Gida bronzérmes lett. A tizenhat évesek között Horváth Benedek Tamás sem hibázott és aranyérmet szerzett.

Női kenuban, a legidősebb kategóriát simán nyerte Nagy Bianka, ezzel már ő is két egyéni aranynál jár, az eggyel fiatalabbak között Molnár Csenge ezúttal második lett.

A férfi 2000-es korosztályban K-2 500 méteren Csokor Erik és Gergő Bálint duója egy német párostól kikapva lett ezüstérmes, a hölgyeknél, ugyanebben a kategóriában viszont két magyar egység is dobogóra léphetett. A Biben Karina Klaudia, Nyúli Dóra páros lett az első, a Lődi Adrienn, Zupkó Vanda egység pedig nyerte meg. A fiatalabb női párosok között jól szerepelt Pazár Anna Luca és Kovács Mirtill is, ők szintén bronzérmesek lettek K-2 500 méteren.

Férfi kenu párosban, C-2 500 méteren második lett a 2000-es születésűek között Zupkó Balázs Péter és Mitró Márton, a fiatalabb kenu párosok szombati mezőnyében pedig a Hodován Dávid, Kollár Kristóf duó nyert fél másodperccel egy szlovák egység előtt.

Újabb magyar érem született női C-2 500 méteren, ebben a számban Molnár Csenge és Szamosi Blanka nyert ezüstérmet, míg a fiatalabb női kenusok között Gönczöl Laura és Opavszky Réka lett az ORV legjobbja.

Kettős magyar siker született a női kajakosok 500 méteres számában. Nyert a Szellák Szabina, Kőhalmi Emese Boglárka, Rugási Csilla, Rendessy Eszter összeállítású egység, mögöttük a Biben Karina Klaudia, Bakó Olga, Gazsó Alida Dorka, Csikós Zsóka felállású rutinosabb négyes lett a második.

A nap utolsó döntője is magyar sikerrel zárult. Férfi C-4 500 méteren ugyanis a Zombori Dominik, Mitró Márton, Kocsis Ádám, Zupkó Balázs Péter összetételű négyes volt a leggyorsabb.

A magyar válogatott két nap alatt, az 1000 és az 500 méteres döntők során eddig 20 arany-, 14 ezüst- és 14 bronzérmet szerzett.

„Nagyon jó volt látni, hogy most már minden szakágban nyertünk egyes- és páros aranyérmet. A férfi kenusok, a női kajakosok és kenusok szerepeltek eddig igazán jól, férfi kajakban  pedig egy domináns német társaság bontogatja szárnyait. Érdekesség, hogy ami ma női kajakban történt, olyan eddig még nem volt, a „kis” négyes megverte a „nagy” négyest, ez azt jelenti, hogy a teljes serdülő és ifi női korosztályunk rendkívül erős. Öröm látni azt is, hogy minden korcsoportban vannak kimagasló egyéni versenyzőink. Név szerint ki kell emelni Zombori Dominikot, a két távon egyest nyerő Kiss Ádámot és Nagy Biankát, valamint Szellák Szabinát, aki nyert egyest és a négyes vezérevezőseként is kimagasló teljesítmény nyújtott” – mondta a versenyt a helyszínen megtekintő felnőtt szövetségi kapitány, Hüttner Csaba.

Tokióban elindították az olimpiai visszaszámláló-órát

Leleplezték azt a három méter magas órát Tokióban, amely a 2020-as nyári olimpiáig hátralévő időt mutatja.

Hír

Az ünnepélyes ceremóniára a japán főváros Ginza nevű bevásárló negyedében került sor 981 nappal a játékok megnyitója előtt.

Az 1,2 tonnás óra a japán zászlóra emlékeztet: az ezüstlábakon álló szerkezet kör alakú és piros csakúgy, mint a nemzeti lobogóban található felkelő nap motívum.

Forrás: MOB

Pulai Imre: „Olyan nincs, hogy nincs kenu”

Ötven esztendős lett olimpiai bajnok kenusunk, Pulai Imre. Sportágunk "Sumákjának" az Ahogy tőlünk telt című sportágtörténeti könyvbe készült beszélgetéssel kívánunk boldog születésnapot. Azóta párja, Novák Ferenc hazatért már külföldi "kiküldetéséből", míg Sumák az észt csapat felkészülését irányítja.

Születésnap
Hír

Mi van, Sumák, csak nem megnőttél? – szólt a „frocli” a jó két méter magas óriásnak, olimpiai bajnok kenusunknak, Pulai Imrének egy nyár esti, üde honvédos összejövetelen. Egy estén, amikor tért nyernek az emlékek, amikor egy habos sör felett jó elmerengeni a múlton, és úgy igazán jó érzés örülni az összetartozásnak. Még akkor is, ha az ember párja, az érme „másik oldala”, Novák Ferenc több ezer kilométerre van tőle.

Megtalálta az igazit?

Ó hogyne! – nevet Pulai Imre. – Egyértelműen Feri volt az. Még úgy is, hogy elsőre nem állt össze a mozgásunk. Ettől függetlenül az első közös edzésünkön jó időt mentünk, és tudtam, hogy ha sikerül megtalálnunk a ritmust, ebből valami nagyon jó is kisülhet.

Kisült, hiszen Sydneyben lett egy olimpiai bajnok párosunk, és ha úgy vesszük: összeállt, az egyik legmókásabb formáció, amelyet a magyar kajak-kenu sport magáénak tudhat.

Az kétségtelen, hogy jól elszórakoztattuk egymást Ferivel. Poénokért sosem kellett a szomszédba mennünk. Legalábbis nekem nem, mert Feri – remélem, olvassa ezt a könyvet – folyton csak másolt engem. Mindig mondtam neki, hogy ne legyen már annyira esetlen, találjon ki valami újat, valami egyedit.

Mondana néhány példát, hogy a kevésbé unalmas perceiket mivel ütötték el?

Van egy-két jó történetünk. Például Feri futócipőit télen rendszeresen feltöltöttem vízzel, ami természetesen jégtömbként fagyott bele. Aztán megesett, hogy a tavaszi, nyári edzéseken a vízre szállást követően Feri cipőit gyorsan leszögeztem a stégre, Dunavarsányban pedig rendszeresen leragasztottam az ágya elé a papucsát. Remek pillanatokat szereztem ezzel magamnak. És remélem, neki is, így lesz mit mesélnie az unokáinak. Amúgy a viccet félre téve: tényleg jó kettős volt a miénk. Ha megnézi a magyar sportot vagy szűkebben a kajak-kenut: hány olyan páros van, amelynek tagjai vérig tudják sérteni egymást, nagy összeveszéseket élnek meg. Mi találtunk egy sajátos kommunikációt, poénokkal közvetítettük egymásnak az érzéseinket, az örömünket vagy éppen a kritikáinkat a másikkal kapcsolatban. Szerintem így jobban be is tudja fogadni, jobban meg is tudja élni az ember.

Ha a vízparti pletykáknak hinni lehet, gyerekként sem tartozott a mimózák közé.

Hát nem. Már az első versenyemet meg akartam óvni. Úgy tizenkét-tizenhárom évesek lehettünk, kétezer méteren indultunk, ráadásul úgy, hogy a hét elején mentünk le először a vízitelepre, akkor kezdtünk el ismerkedni a sportággal. Annyira újoncok voltunk a srácokkal, hogy még fordulni sem tudtunk. Természetesen tök utolsók lettünk a versenyben, sőt, mire célba értünk, a versenybíróság már össze is pakolt és hazament. Na, ezen én vérig sértődtem, mondtam is a többieknek, hogy óvjuk meg a futamot. Így kezdődött minden, a BSE-ben. Emlékszik még arra a vízitelepre?  Arra a nagy sóderdombra? Nem? Pedig arra vittük fel a négyest, és a tetejéről úgy csúsztunk le a vízbe, mintha szánkóztunk volna. Volt nagy öröm, amikor az edzőink meglátták, hogy tönkrevágtuk a hajó alját. Igen, valóban elég nehezen kezelhető kölyök voltam, de éppen ezért nekem találták ki ezt a sportágat. Imádtam a vízitelepet, a jó kis társaságot, és a srácokkal alig vártuk a pénteki edzések végét, hogy másnap indulhassunk Szentendrére sátrazni. Nagyon szép időszaka volt az életemnek. De valójában minden korszaknak megvolt a maga szépsége és a maga nehézsége is.

Melyik volt a legjobb?

Ha a kenuzás élményét és az eredményességet nézem, az atlantai olimpia előtti két évem. Hihetetlen volt megélni, hogy akármennyit edzhettem, egyszerűen képtelen voltam elfáradni. Ha tíz résztávunk volt, akkor is úgy éreztem, hogy még képes lennék kettőre-háromra. Nagyon jó érzés ennyire tudatában lenni annak, hogy kirobbansz az erőtől és bármit véghez tudsz vinni.

Például egyéni aranyat tud nyerni C–1 1000 méteren?

Na, az a duisburgi világbajnokság volt életem egyik csúcspontja. Az a győzelem ugyanannyit adott érzésekben, mint a sydneyi olimpia aranya. Ráadásul annak idején jóval erősebb és nagyobb volt a hazai mezőny, sokkal nehezebb volt egy-egy világversenyre kikerülni, mint mondjuk most, amikor szinte már csak egy döntőnyi versenyzőt lehet összekaparni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy egy időben versenyezhettem Kolonics Gyuriékkal, sőt korábban Vaskuti és Sarusi Kis ellen is. És hálás vagyok azért is, hogy ilyen sokáig a pályán tudtam maradni.

Az újabb sportága, a szánkózás vagy most éppen a bob afféle pótlék? Egy versenyző mindig versenyző marad, és egész életen át nem tud kibújni a bőréből?

Nem, ez egyáltalán nem pótlék. Már korábban is sokat néztem ezeket a sportágakat a televízióban, és mindig bennem volt, hogy egyszer szeretném kipróbálni. A száguldás élménye és az, hogy minden évben előrébb lépjek, igazi kihívást jelent. Itt is meg tudom élni a magam sikereit. Például amikor egy edzésen meg tudtam verni a németek legjobbját, Felix Lochot, az fantasztikus érzéseket adott.

Össze lehet hasonlítani a téli sportokban és a kenuzásban szerzett élményeket?

Felesleges mérlegre tenni őket, mert mást és mást jelentenek az életemben. Harmincöt évig kenuztam, az egyes olimpiai győzelem kivételével mindent megkaptam ettől a sportágtól, amelyben a mai napig úgy mozgok, mint a saját otthonomban. Még most, jóval negyvenen túl is lemegyek edzeni a hajómmal, és rendszeresen indulok a mastersbajnokságokon, mert kitörölhetetlen ez az egész életemből. Olyan nincs, hogy nincs kenu. A szánkó és a bob más világ, profibb közeg, profi versenyrendszerrel, amelyhez jó tartozni, aminek szintén jó részesévé válni.