Mégse

Új nevek az edzői motorosban

Népszerű és a résztvevők véleménye szerint hasznos programot indított idén a Kolonics Alapítvány a Magyar Kajak-Kenu Szövetséggel (MKKSZ) együttműködve. A Karrier Követő Programban hét olyan fiatal vesz részt, akik kajak-kenu edzőként képzelik el a jövőjüket, ők a világbajnoki felkészülés hajrájában a felnőtt válogatott trénerei mellett szerezhettek tapasztalatokat az elmúlt napokban.

edzői utánpótlás
Hír

“A programunkba olyan hallgatók kerülhettek be, akik a következő tanévben megkezdik felsőfokú kajak-kenu szakedzői tanulmányaikat valamelyik intézményben. A fiatalokat az egyesületek ajánlhatták. A kiválasztottak ott voltak a májusi szegedi világkupán, az elmúlt napokban pedig beülhettek a motorcsónakba a felnőtt válogatott edzői mellé – mondta Csabai Edvin, az Alapítvány kuratóriumi elnöke.

A Karrier Követő Programban olyan hallgatók vesznek részt, akik maguk is versenyeztek. Közülük Bonyai Regina, Fejér Zakariás, Fodor Soma, Fülöp Fanni, Korsós Zsófia és Szekeres Zsolt ősztől a Testnevelési Egyetem hallgatója lesz, míg Oravecz Máté a Szegedi Tudományegyetemen tanul majd. A hét fiatal ezen a héten a válogatott vb-beállító edzőtáborában a legjobbak mellett szerezhetett tapasztalatokat.

“Aranyosak voltak a srácok, okos kérdéseket tettek fel, nem voltak tolakodóak, sőt eleinte inkább kissé megszeppenten viselkedtek, de ez is érthető. Amikor beültek mellém a motorosba, akkor mindig elmondtam nekik, hogy mi lesz a napi feladata a versenyzőnek, majd csendet és figyelmet kértem tőlük, az edzés végén pedig hagytam, hogy kérdezzenek – meséli Demeter Irén, a K-1 1000 méterre készülő Kopasz Bálint edzője. – A vébé előtti héten a gyorsító munka utolsó fázisát, nagyon kemény edzéseket láthattak. A szünetekben igyekeztem velük megosztani a friss tapasztalatainkat és kisebb feladatokat is adtam nekik. Az egyik tréningre például velünk jött Medveczky Erika és Csipes Tamara párosban, akkor megkértem a fiatal kollégát, hogy a lányok frissítésében segítsen. Nekem külön élmény, hogy

Oravecz Máté évekig volt a tanítványom Szegeden, ha belőle edző lesz, az kicsit talán nekem is köszönhető.”

Nemcsak Demeter Irén, hanem a felnőtt csapat összes trénere és versenyzője készségesen működött együtt a leendő edzőkkel. A programban részt vevő hallgatók az edzések előtt a stégen dönthették el, hogy kihez ülnek be aznap.

“Volt, hogy egyszerre hárman, négyen vártak a motorosnál, mindegyik fiatal kolléga nagyon lelkes volt – mondta Kiss István. – Mindig kikérdeztem őket, hogy hol kajakoztak, majd beszéltem nekik arról, hogy ez a pálya sok örömet fog nekik szerezni, ha lesz egy jó csoportjuk, de akkor sem törhetnek meg, amikor egy-egy olyan gyerek otthagyja őket, akiknek a felkészítésébe szívüket-lelküket beleadták. Az is elmontam nekik, hogy

ebben a sportágban mindennek alapja a helyes mozgás,

ha egy versenyzőnek nem jó a technikája, akkor hiába hajt, hosszú távon nem lesz eredményes. Vittem őket négyes edzésre és Noé Bálinttal is imitáltunk egy 5000 métert, valamint olyan tréninget is láthattak, ahol nem a világbajnokságra készülők vettek részt, hanem olyan versenyzők, akik éppen attól csalódottak, mert nem sikerült nekik jól a szezon. Próbáltam megmutatni a leendő edzőknek, hogy az ilyen tanítványokat hogyan lehet motiválni – tette hozzá a Honvéd trénere.”

 

A Karrier Követő Program a szolnoki “terepmunkával” nem zárult le. A hallgatók ősszel olyan képzéseken és előadásokon vehetnek majd rész, ahol megismerhetik az MKKSZ működését, valamint a szövetségben dolgozó szakemberek munkáját.

Fejben még nem vagyok öreg

Annak idején a magassága miatt csalták le a váci csónakházba. Rövidesen kiderült: a tehetsége révén még inkább ott a helye. Az indiánregényeken nevelkedett „Vadas” – alias Völgyi Péter - ezúttal duplán kerek évfordulót ünnepel: ötven évvel ezelőtt kezdte azt a szezont, amelyben a hazai mezőny legjobbja volt, s nem mellesleg, éppen hetvenéves.

Hír

– A becenevedről már beszélgettünk korábban, így tudom, hogy áttételesen azt is a sportnak köszönheted, mint annyian mások…

– Így van. Válogatottként az edzőtáborokban faltam az indiánkönyveket, azokból merítettem erőt, motivációt. Akik ott voltak velem, sokat ugrattak emiatt, stílszerűen kikötöztek, „megkínoztak”. Ezzel ragadt rám a név. Voltam Bőrös, Bőrharisnya, Vadölő, és végül ebből maradt a Vadas.

– Mennyire volt akkor számodra egyértelmű, hogy egy nemzedékváltó generációhoz tartozol?

– Igazából később, már visszatekintve fogalmazódott meg bennem, hogy milyen szerencsés évjáratban születtünk. Persze, kiemelkedően tehetséges is volt az a csapat; olyan nevekkel, mint Bakó, Szabó, Svidró, Csapó… De adott esetben hiába tehetséges valaki, ha az életkora miatt egy nemzedékváltás félidejében jut oda, talán esélye sincs bekerülni a válogatottba. Mi azonban épp jókor nőttünk föl, és ifiből felnőttbe lépve egyből le tudtuk váltani a korábbi menők – Kemecsey, Szöllősi, Fábián és a többiek – már kiöregedő csapatát.

– Tartod a kapcsolatot az egykori sporttársakkal?

– Ha máskor nem, az év végi, régi sikerekre visszatekintő, szövetségi kajak-kenus rendezvényen mindenképp találkozunk. Az eredményeim szerint idén ott leszek és elvileg az elkövetkezendő négy évben is…

– Mit gondolsz, a termeteden és az eredményeiden túl mi az, amiben még kitűntél a váci kajakosok közül?

– A nemzetközi szinten is eredményesen versenyzők közt én voltam az egyetlen, aki itt kezdte és itt is fejezte be a pályafutását. Persze nekem is volt lehetőségem, hogy elmenjek, például, amikor katona voltam, vagy amikor húszévesen elcsábítottak Szegedre. Csapót akkor hívták oda Szolnokról, Svidrót Miskolcról. Ők maradtak, engem viszont hazahozott a honvágy. Ott nekem a Dunakanyarhoz képest minden túl lapos volt, a víz meg „büdös”.

Ismered a Duna szagát, tudod, miről beszélek.

Van egy jellegzetes illata, mint minden természetes víznek. A Tiszáé más.

– Megbántad valaha is, hogy így döntöttél?

– Hat vébén indulhattam, ahol összesen két második és két harmadik helyezéssel lettem gazdagabb. Ha Szegeden maradok, vagy eligazolok máshová, talán többre vihettem volna. De ez is csak feltételezés. Ami a „ha” mögött van, az mindig ismeretlen. Így utólag azt gondolom, minden így volt jól. Eléggé röghöz kötött vagyok.

– A kortársaid közül többen is említették, hogy olykor álmodnak a kajakozással. Veled is előfordul?

– Mostanában nekem is jönnek vissza sorban az életemben megélt korszakok: a gyerekkorral indult, most pedig épp gépész vagyok az uszodában… Versennyel még nem álmodtam, de kajakozással igen.

– Említenél néhány valóságos, de álomszerűen szép epizódot a pályafutásodból?

– Amikor 17 évesen EORV-t nyertem egyesben Szófiában. Vagy ott vannak például a hajdani „melegvizes” edzőtáborok. Mexikó… Óriási élmények voltak. Az az év, amikor hosszú távon a legjobb voltam és 1000 egyesben is második a Csapó mögött, sőt, előfordult, hogy meg is vertem. Én indultam ’71-ben a vébén is, csak az edzőtáborban kaptunk egy szalmonellafertőzést és teljesen leroggyantunk. Nekem ott tört meg a pályám.

Aztán a következő évben jött az olimpia, és hiába voltam egyesben második—harmadik, nem kerültem be egy négyesbe se. Akkor még mások voltak a válogatási elvek. A pesti egyesületek voltak a dominánsak, a Honvéd, a Dózsa, a vidékiek még nem voltak úgy menedzselve. Amikor az élmezőnybe kerültem, még előnyt is lehetett kovácsolni a vidéki, kis egyesület adta feltételekből, például abból, hogy az ember nehezebb hajókon edződött. Később, más vonatkozásban viszont nem feltétlen volt ezt ideális.

– 15 éven át edzősködtél is Vácott. Milyen stílusban? Milyen szempontok szerint?

– Nagyon sok mindent a Babellától vettem át. A jó dolgait. Rajta kívül edzőm volt a Fábián László, a Kemecsey, az Ürögi is, vagyis több edzőnek a tudását ötvöztem. Mondhatni, eredményesen, hiszen négy ifi világbajnoki címet szereztek a tanítványaim, közülük Pauman Dani pedig később olimpiai ezüstérmes lett. De én nem csak a hajtásra mentem rá; csináltunk közös programokat, moziztunk, elmentünk Gödöllőre biciklivel a Grassalkovich-kastélyt megnézni, Visegrádra bobozni. Az mindegy, hogy szakadó esőben mentünk, meg jöttünk, a lényeg az volt, hogy együtt vagyunk.

Mindent megragadtam, hogy élményeket adjak a versenyzőimnek,

akik a mai napig emlegetik ezeket a kirándulásokat. Úgy emlékeznek vissza, hogy szerettek velem edzeni. Ez még akkor is jó érzés, ha idővel elköszöntek tőlem.

– Ha nem is feltétlen Gödöllőre, de a hosszabb távú biciklizés megmaradt. Aki járatos a Duna menti kerékpárúton, az egészen biztosan sűrűn találkozik veled…

– Igen, a kerékpározás megmaradt, majdnem minden nap, télen is. Igaz , az utóbbi két évben már csak elektromos kerékpárral. Megkoptam… Nyögöm az élsport mellékhatásait. Aki érintett, tudja, miről beszélek. De a baj igazából az, hogy fejben még nem vagyok öreg.

 

 

– Ez nem feltétlen baj…

– Ahogy vesszük. Fejben pozitív vagyok és motivált. Úgy csinálnám még, futnék, versenyeznék… és kicsit irigykedem arra, aki képes rá. Ami pedig nagyon megérint, hogy sorra mennek el a kortársaim. Ez nagyon megráz. Nehéz tudomásul venni. De aztán kimegyek, kerékpározom egyet és minden jó lesz. A szél kimossa az agyamat.

– Mit kérnél ajándékként legszívesebben ezen a kerek születésnapon?

– Hát például azt, hogy a pici lányunokámat, az én kis szerelmemet még láthassam kajakozni. Meg két jó lábat. Két új térdprotézist. Az nagyon kéne…

Ki (nem) nevet a végén?

Első nagyobb csoportként Hüvös Viktor férfi kajakosai vonultak melegégövi edzőtáborba, a csapat múlt hét eleje óta készül a dél-afrikai Roodeplaatban. A "Kicsi Team" idén is szeretné elvinni az 500 négyest a hazai riválisok orra elől, de ha ez sikerül, az öt fős csapatból akkor is lesz valaki, aki nagy valószínűséggel nem indulhat az olimpián.

Hír

Ahogy korábban írtunk róla, első fecskeként Birkás Balázs érkezett meg két hete a magyar válogatott közkedvelt melegvízi táborába, Roodeplaatba, ahova már több éve járnak felkészülni tél végén, kora tavasszal a versenyzők.

Hüvös Viktor és a többi négy felnőtt férfi kajakos, Molnár Péter, Tótka Sándor, Kuli István és Nádas Bence a múlt hét elején landolt a dél-afrikai nyárban.

“Mi már otthon is eveztünk, de itt a 30-35 fokos melegben jóval könnyebb elvégezni a melót, bár ezt az időjárást is meg kellett szokni az első néhány napban a mínuszok után – meséli Tótka Sándor. – Az edzőtábort most a brit csapattal osztjuk meg, a K-1 200 méteren olimpiai bajnok Liam Heath is itt van. A körülmények változatlanul nagyok jók, nekünk nincs is más dolgunk, mint keményen készülni a válogatóversenyre.”

A csapatnak jól sikerült a téli felkészülés utáni vízreszállás, annak ellenére, hogy a munkát eleinte nehezítette egy nem várt körülmény.

“Az első evezésnél meglepődve tapasztaltuk, hogy a tó felénél nem jutunk tovább, a vízfelületet annyira benőtte a világ leggyorsabban szaporodó vízinövénye. Szerencsére írtják, de még mindig szélfüggő, hogy éppen merre és mennyit tudunk evezni, volt, hogy csak két kilométeres részen köröztünk – mondta Hüvös Viktor, a csapat edzője. – A felkészülés ettől függetlenül nagyon jól megy,

gyorsabban haladunk a tervezetnél is.

Alapállóképességet fejlesztünk, hosszúkat evezünk, és elkezdjük a gyorsaságfejlesztő edzéseket is a vízen, emellett a konditermi erőfejlesztés is hangsúlyos marad a következő hetekben.”

Az edzésprogramban most a napi két evezés kívül heti három erősítés szerepel. Ezekben a napokban az alapozás mellett a legfontosabb, hogy vízen minden versenyző ráérezzen a számára legkedvezőbb evezési stílusra.

– Az első egy-két hétben kell összerakni a technikát, mert utána már nehéz változtatni rajta, szerencsére minden edzés után jó érzésekkel szállok ki a hajóból – mondja Kuli István, aki a csapat idei terveiről is beszél. – Mi 2020-ban is csak a négyesre fókuszálunk, hiszen most még csak öt kvótánk van, és az 1000 egyesben jó eséllyel Kopasz Bálint indulhat majd. Az teszi nehézzé a felkészülést, hogy

öten vagyunk négy helyre,

így a csoportunkból egy ember sajnos szinte biztos, hogy nem fog tudni indulni az olimpián.”

Tavaly a Nádas Bence, Tótka Sándor, Birkás Balázs, Kuli István összeállítású férfi négyes ötödik lett a felnőtt világbajnokságon, és ezzel négy férfi kajakos kvótát szerzett (a világbajnok Kopasz Bálint gyűjtötte be az ötödiket). Tótka Sándor azonban nemcsak négyesben szerepelt jól, hanem K-1-ben is nyert hazai, valamint nemzetközi versenyt, ennek ellenére idén is a négyesre koncentrál.

“Most úgy tűnik, hogy senki sem indulhat majd csak 200 egyest, hanem a négyesből jelölnek ki a spintszámra egy versenyzőt, szóval mi ezért csakis a K-4 500-ra készülünk. Remélem, hogy a kapitánynak sikerül majd megtalálnia a négy legjobb versenyzőből álló egységet. Bízom magamban,

azért kelek fel minden reggel, hogy a legjobb négy között legyek”

– tette hozzá Tótka Sándor.