Továbbra is egyedül

Nagyot ugrott 2016-ban Kopasz Bálint. A 19 esztendős ifjúsági világbajnok kajakos az algyői csendből egy szezon leforgása alatt a riói olimpián találta magát. Augusztusban értékes tapasztalatokat gyűjtött, most pedig erőt ahhoz, hogy minél sikeresebb lehessen a soron következő idényben. Természetesen a felnőttek között!

Hír

Rió már csak emlék?

Már csak szép emlék, amire jó visszagondolni – mondja az ifjúsági világbajnok, felnőtt Európa-bajnoki bronzérmes Kopasz Bálint. – Jó érzés, hogy ilyen fiatalon részt vehettem egy olimpián, hogy megismerhettem a nagy ellenfeleket, láthattam mire képesek, feltérképezhettem a taktikájukat.

Elemezte őket?

Utólag igen. Sok videót visszanéztem a versenyekről.

A sajátjáról mi a véleménye?

Hogy azt hoztam, amit tudok. Azt adtam, amit begyakoroltunk. Nekem még fejlődnöm, erősödnöm kell ehhez a mezőnyhöz.

Változtatott valamit önön, hogy olimpiai induló lett?

Szerintem semmit. Persze a Facebookon megnőtt az ismerőseim száma, sok versenyző bejelölt, egy kicsit mozgalmasabb lett az életem, az iskolámba például visszahívtak előadást tartani, de azt hiszem, maradtam az az ember, aki eddig is voltam.

Egy ilyen idény után nehezebb újra felvenni a fonalat?

Épp ellenkezőleg. Már vártam a munkát. Másfél hónapot hagytunk ki az olimpiát követően, annyi volt a töltődésre szánt idő. Aztán az ősszel elkezdtük a munkát hosszú evezésekkel, alapozással.

Egyedül?

Egyedül. Illetve egy hétig itt volt velem Noé Zsombor, akinek nagyon örültem, de a felkészülés nagy részében továbbra is egyedül leszek. Ez nekem nem újdonság. Egy-két válogatott edzőtábort leszámítva kilenc éves korom óta az édesanyámmal edzek, ezt szoktam meg.

Csak van nehézsége ennek is?

Nehézsége? Nem tudok nehézséget mondani. Úgy érzem, így is ki tudom hajtani a maximumot magamból, képes vagyok így is az előrelépésre. Nem mondom, hogy nincsenek olyan napok, amikor kedvetlenebb vagyok, de akkor is elvégzem a feladatomat abban az ütemben, ahogyan tudom. Sok fiatal versenyző mondja, hogy ezt nem tudná csinálni. Nekem megy, ehhez szoktam hozzá, ebben nőttem fel.

Tavaly sikerrel mérette meg magát a felnőtt mezőnyben. Mennyit változtak az elképzelései a jövőt illetően?

Egyértelműen maradok az ezer egyesnél, bár nem tagadom egy jó csapathajóban is kipróbálnám magam. Persze minden attól függ, hogyan sikerül a felkészülésem.

Lát maga előtt egy olyan négyest, amelynek mindenképpen a tagja lenne?

Nem gondolkoztam még ezen. Nem voltam abban a helyzetben. Nekem óriási lépés volt az ifik közül egyből a felnőtt mezőnybe csöppeni, most is emlékszem arra, mennyire izgultam az első válogatón. Aztán rájöttem, nincs ebben semmiféle ördöngösség, azt kell adnom, amit tudok.

Amit tud. De azért csak van valami, amin szívesen változtatna.

Erre a szezonra nagyobb utazó sebességet szeretnék elérni, és ehhez azért még erősödnöm kell.

 

Lieszkovszky Valéria: „A kajakozás kinyitotta a világot”

Szép évfordulóhoz érkezett Borosné Lieszkovszky Valéria. Az 1954-es maconi világbajnokság ezüstérmese ma ünnepli 85. születésnapját. Őt köszöntjük interjúnkkal.

Ünnep
Hír

Ha jól tudjuk, ön az a versenyző, aki úgymond kétszer is elkezdte a kajakozást.

Először iskolás koromban találkoztam a sportággal – emlékszik vissza Borosné Lieszkovszky Valéria. – Az Alkotmány utcai iskolába jártam, és remek osztályfőnököm volt, aki nyáron elküldött a Római-partra egy sporttáborba. Gyakorlatilag az egész nyarat végigkajakoztam, aztán jött a következő tanév és a sportág kiesett a fókuszomból. Három év múlva a véletlen játszott közre abban, hogy újrakezdtem a kajakozást. A barátnőm zsúrjára három fiú is eljött, akik közül az egyik a Honvéd Sportszázad kajak- és sí társaságának a tagja volt. Az első randevúnkon kajakozni mentünk. Az Előre vízitelepéről indultunk, ahol azonnal rá is beszéltek, hogy járjak le rendszeresen edzeni. Ez az érettségi előtt egy évvel volt, s 18 évesen már a válogatott tagja lettem.

Első világversenye a magyar kajak-kenu sport egyik legendás szereplését hozó maconi világbajnokság volt, ahol rögtön ezüstérmet ünnepelhetett Egresi Vilmával.

Érdekes verseny volt, mert egyszerre szakadt rám a nyugat varázsa és a nemzetközi verseny hangulata. Nagyon stresszes volt mindezt megélni. Ráadásul mi a rutintalanok közé tartoztunk Cilivel, nem volt olyan önbizalmunk, mint Bánfalvi Kláráéknak, akiket Füzesséry Gyula remekül menedzselt. A Vörös Csillagban és Ciliék klubjában, az Építőkben is összetartó csapat volt, nagy társasági élet folyt. Én kicsit egyedül éreztem magam ebben a közegben, de ez lehetett azért is, mert nagyon sokat dolgoztam. Jó munkahellyel rendelkeztem, s bár formálisan elfogadták, hogy sportolunk és időkedvezményt élveztünk, azért nehezen tűrték az edzéseket, az edzőtáborozásokat, a versenyek miatti kimaradást. Pedig én a klubom alapján a BKV központban dolgoztam… Szóval én nem mertem az egzisztenciát feláldozni a sport miatt, sokáig őrlődtem a kajakozás és a munka között. A nagy túrák, a szigetkerülések nekem már nem fértek bele az időbe. Lelkiismeretesen elvégeztem az edzésprogramomat, de a családi kötelék fontosabb volt. Macon után egy évvel mentem férjhez Boros Józsefhez, aki szintén a sportághoz tartozott, asszonyként csináltam végig az edzőtáborokat, a válogatottságot, s ez egészen 1958-ig fért bele az életembe.

Ez a pár év milyen sikereket adott még?

Sok-sok nemzetközi versenyen elért győzelmet. Prágában, Moszkvában, Snagovban is a dobogóra állhattam. Az 1956-os olimpiáról lemaradtam, az 1957-es genfi Európa-bajnokságon még rajtoltam, aztán – úgymond – levezettem. Az, hogy nem tudtam Melbourne-be elutazni, nagy csalódást jelentett, a válogatón nem tudtam azt nyújtani, amire igazán képes voltam. Esélyesnek lettem kikiáltva, de a sok hosszú távú evezés, közte a legendás „Nagy kör” elvette a robbanékonyságomat a vízen. Pedig a vékony alkatom ellenére meg volt a tehetségem ehhez a sportághoz. Emlékszem, a tatai edzőtáborban külön erősítőket kaptam, hogy fizikálisan felhozzanak. Ez azt jelentette, hogy minden nap májat kellett ennem, és napi fél liter vörösbort írtak elő nekem, aminek leginkább a csapat férfi tagjai örültek. Nagyon más idők voltak azok, mint amit most él a sport! Futottunk, gimnasztikáztunk, tanmedencéztünk, síeltünk mi is, de a mai tudományos felkészítéshez képest mi hobbisportolók voltunk. Minden tiszteletem a mai lányoké, akik végigcsinálják ezeket az edzésprogramokat.

Mennyire követi az ő sikereiket?

A férjemmel sokat jártunk Szegedre, a Világkupákra, világversenyekre, most már az egészségi állapotom miatt inkább marad a televízió. Ha nem lenne gond a lábammal, ha nem kellene botot igénybe venni, akkor más lenne minden. Maradt a házunk itt a hegyen, a kert, a friss levegő, s megnyugvással veszem tudomásul a koromat. Viszont annak nagyon örülök, hogy a kortársaim közül még most is vannak olyanok, akik aktívak, és vízre szállnak.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség egyik mottója szerint ez a sportág „Életre szóló sikert” ad. Meg tudja ezt erősíteni?

Hogy nekem mit adott a kajakozás? Élményeket, kinyitotta számomra a világot, olyannyira, hogy a férjemmel az utazás lett a hobbink. És persze, sose szakadtunk el a sportos életmódtól, ezt örökítettük át a fiúnkra is, aki ezt viszi tovább az ő életében. Szerintem ez nagy siker!

Varga Dávid letette a lapátot, Thaiföldön lesz edző

A nyáron C-1 5000 méteren ezüstérmes lett a plovdivi Európa-bajnokságon Varga Dávid, aki az őszi felkészülésnek már nem futott neki. Állásajánlatot kapott Thaiföldről, amellyel élt is, s egy eredményekben erősnek mondható idény után letette a lapátot.

Búcsú
Hír

Idén egyéni számban, 5000 méteren lett ezüstérmes a plovdivi Európa-bajnokságon, az első válogatón Vasbányai Henriket szorongatta 1000 méteren. Úgy tűnt, visszatér a legjobbak közé… Miért fejezte be a pályafutását?

A döntésemet nagyban befolyásolta, hogy kaptam egy olyan lehetőséget, ami kétszer nem jön szembe. Mérlegelnem kellett, hogy a tokiói indulás reményében folytatom-e a felkészülést, vagy inkább elkezdek a civil élet felé nyitni. Mivel már csak pár tárgyam van hátra a pszichológia alapképzés befejezéséig, és a későbbiekben sportpszichológiával szeretnék foglalkozni, így jó tapasztalatszerzésnek gondolom, hogy nemcsak versenyzőként, de edzőként is belekóstoljak az élsportba – mondta Varga Dávid, a Graboplast Győr kenusa. – Elég hosszú időszak zárult le most sajnos, de egy másodpercét sem bánom, visszagondolva nagy utazásként éltem meg – sok-sok szép pillanattal.

Mire a legbüszkébb közülük?
Talán az idei Európa-bajnoki ezüstéremre, mert a sok csapathajós eredmény mellett sikerült egyéniben is a dobogóra állnom. De büszke vagyok arra is, hogy jó párokkal, remek csapattársakkal tudtam elérni a sikereimet. A győriek közül sokat jelent nekem Széles Gábor, Németh Gergő vagy Nagy Peti, mert velük együtt nőttem fel, és sikerült közösen Európa-bajnoki érmeket nyernünk. A másik számomra ilyen nagyon fontos csapatot Sarudi Pali, Kiss Tomi és Vass Andris jelentette. Velük már felnőtt világversenyeken szereztünk érmeket, és a közös felkészülések, a versenyek minden percét nagyon szerettem velük.

Kitől kapta a legtöbbet a pályája során?

Szabados Krisztiántól és Weisz Róberttől, mert anno ők adták a kezembe a lapátot. Az idén elért eredményeimet pedig szeretném megköszönni Oláh Tamásnak és Varga Zsoltnak, illetve a KSI kenus csapatának. És persze nagy hálával tartozom a klubomnak, a Graboplast Győri Vízisport Egyesületnek, a Magyar Kajak-Kenu Szövetségnek és a szponzoraimnak is, mert nélkülük nem tudtam volna ilyen szinten sportolni. Rengeteg élményt, örömöt, emberi kapcsolatot, barátokat és a menyasszonyomat köszönhetem ennek a sportágnak.

Már elutazott Thaiföldre, milyenek az első benyomások?

Élvezem a munkát, a legnagyobb kihívást talán az adja, hogy hat hónapot kell egyhuzamban külföldön tartózkodnom. Szeretném azt a sok-sok tapasztalatot, amit versenyzőként szereztem, megfelelően átadni az itteni kenusoknak. Bízom benne, hogy a nagy kaland mellett ez remek szakmai tapasztalatszerzés is lesz egyben.