Mégse

Tovább tart sárkányhajósaink kiváló vb-sorozata

Tíz éremmel tért haza a Römi Sárkányhajó Klub a Kijevben rendezett sárkányhajó klubvilágbajnokságról.

Hír

A sportágban évente felváltva rendezik a nemzetek és a klubok közötti vébét, az idén a klubok következtek. A kijevi tornán 15 ország mintegy 1000 versenyzője vett részt, Magyarországot a Römi KKSK képviselte 38 versenyzővel. A mieink három arany-, kettő ezüst- és öt bronzéremmel tértek haza az ukrán fővárosból.

Aranyérmet nyert 2000 méteren a 20-as mix, a masters 10-es mix és a masters 10-es férfi csapat, ezüstérmes lett az 50+ masters 10-es mix 500 méteren és az 50+ masters férfi csapat 2000 méteren.

Harmadikként zárt 200 méteren a 20-as mix, az 50+ masters 10-es mix, a masters 20-as férfi együttes, valamint 500 méteren a masters 20-as férfi és a masters 20-as mix csapat.

„Abszolút aláírtam volna a világbajnokság előtt ezt az eredményt, mert

láttam, hogy milyen bivalyerős mezőny lesz

– kezdte az értékelést Reményi Péter, a klub vezetője, aki a tíz éremszerző hajóból nyolcban ott ült. – Volt négy-öt elképesztően erős ukrán klub, amely 100-150 fővel indult a mi 38 versenyzőnkhöz képest. Gyakran a célbaérés után mi máris ugrottunk be egy másik hajóba, és indultunk a következő versenyszámban, míg ők mindig friss emberekkel tudtak rajthoz állni. Ezt nem panaszkodásképp mondom, mert nagyon büszke vagyok a versenyzőimre.”

Reményi Péter hozzátette, hogy egy 50 éves átlagéletkorú csapattal vették fel a versenyt a 20-30 évesekkel szemben, összesen 24 számban indultak.

Szeretném kiemelni a sokszoros maratoni kenuvilágbajnok Györe Attilát, aki nemcsak a hajóban volt a csapat motorja, hanem azon kívül is vezető szerepet töltött be. Köszönjük a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnökének, Schmidt Gábornak, hogy annak ellenére kifizették a nevezési díjat, hogy ez csak egy klubvébé volt. Boldog vagyok, mert 2006 óta nem rendeztek olyan világbajnokságot, amelyről ne tértünk volna haza aranyéremmel” – zárta Reményi Péter.

Harcolt a kajakban, majd küzdött az emberi életekért – Tímár Istvánra emlékezünk

Kajakosként olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok volt, majd Budapest tűzoltóparancsokaként harcolt a lángokkal és küzdött az emberi életekért. Ma 25 éve hunyt el Tímár István.

Hír

„Egy tavaszi edzőtáborban voltunk 1967-ben, ott találták ki az edzőink, hogy üljünk össze, és próbáljuk meg együtt. Nekem előtte meg sem fordult a fejemben, hogy egy világ- és Európa-bajnokkal ülhetek egy hajóba, ő ugyanis

már egy befutott, menő versenyző volt”

– mesélte a Tímár Istvánnal való egymásra találásról Giczy Csaba.

Még abban az évben a duisburgi Európa-bajnokságon előbb 10 ezer párosban álltak rajthoz, majd 1000 méteren. Utóbbi, mint olimpiai szám, jóval fontosabb volt számukra. „Volt egy másik magyar páros, amely indult a hosszabb távon, őket kellett segítenünk, de mi nem akartunk 1000 méteren úgy odaállni, hogy benne van a karunkban egy komoly 10 ezer méter, ezért csak egy jó kört mentünk velük, aztán kiálltunk. Nagyon kishitűek voltunk, és másnap, 1000 méteren az volt a célunk, hogy kijussunk a mexikói előolimpiára, mi már attól is nagyon boldogok lettünk volna, ha ez sikerül. Ehhez képest bronzérmesek lettünk, és nemcsak az előolimpiára, de

bő egy évvel azután, hogy először összeültünk, az olimpián találtuk magunkat.”

Az előtte való olimpián, az 1964-es tokiói játékokon Mészáros György és Szöllősi Imre ötödik lett K-2 1000 méteren, Giczy Csaba azt mondja, Tímár Istvánnal azzal a céllal vágtak neki, hogy egy hellyel megjavítsák azt az eredményt. A Giczy, Tímár páros ezüstérmes lett, elérve a két versenyző pályafutása legnagyobb sikerét, négyesben pedig, szintén 1000 méteren a Giczy Csaba, Szöllősi Imre, Tímár István, Csizmadia István egység bronzérmet nyert.

„Nagyon egységes csapatunk volt – folytatta a visszaemlékezést Giczy Csaba. – Nekem főként hatalmas élmény volt, mert két ilyen fantasztikus hajót is kormányozhattam. Tímár István volt mindkettő hajóban a legérettebb versenyző, talán Szöllősi Imre volt vele hasonló szinten. De Tímár nagyon értett a kajakozáshoz, az első pillanattól kezdve, hogy beültem elé,

feltétel nélkül csak azt csináltam, amit ő mondott.

Nekem ő volt a példaképem, és nagyon adtam a véleményére, a kritikáját mindig elfogadtam. Fontos volt számomra, hogy mit gondol, és utólag kiderült, hogy mindig igaza volt, sosem okozott csalódást, hogy elfogadtam a tanácsait.”

Tímár István azon kevés élsportolók közé tartozott, aki rendkívül fontosnak tartotta, hogy a kajakozás mellett folytassa tanulmányait is. Tanulásban is a kitartás, a nehézségek vállalása jellemezte, míg mások a dolgok könnyebb végét fogták, addig ő képezte magát. 1964-ben elvégezte a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karát, 1977-ben pedig megszerezte második egyetemi diplomáját a Műszaki Egyetem Fűtés és Távfűtéstechnikai Karán. Hivatásos állományba történt felvételét követően pedig a BM Akadémia Tűzoltó Tagozatán (1969) szerzett tűzoltó tiszti végzettséget.

„Akkor csak oroszt volt kötelező tanulnunk, de ő önszorgalomból németet is tanult, ami nem egyszer jól jött nekünk. Mexikóban például csak álltunk egy buszmegállóban mindannyian, mert nem értettük, hogy a helyiek mit akarnak nekünk mondani, egyedül ő volt az, aki összerakta, hogy az angol szava milyen német szavakhoz hasonlítanak, így sikerült megfejtenie, hogy egy teljesen más buszra kellett felszállnunk, mint amire akartunk volna.

Sokszor húzott ki bennünket a csávából, amikor külföldön jártunk”

– mesélte Giczy Csaba.

Aktív pályafutása befejezése után Tímár István még lejárt evezni, de nem a sportágon belül helyezkedett el, köszönhetően fent említett végzettségeinek. Komoly civil foglalkozása lett: a tűzmegelőzés országos irányítója, majd Budapest tűzoltóparancsnoka lett, Tímár István tűzoltó dandártábornok a 17. volt a budapesti tűzoltó főparancsnokok sorában.

„Élsportolói előéletéből eredően eredmény- és sikerorientált ember volt, aki nem hátrált meg a nehézségektől, a tűz- és káresetek helyszínén is az elsők között jelent meg. Előtte és azt követően sem volt egyetlen parancsnok, aki annyit vonult volna káresetekhez, harcolt volna együtt beosztottjaival a tűzesetek felszámolásában. Nem számított, hogy éjjel, vagy nappal, hétköznap, vagy ünnepnap volt, ha riasztást hallott, kötelességének érezte, hogy ott legyen, ahova hivatástudata rendelte. Ha kellett irányított, de ha a helyzet úgy hozta,

az első vonalban vette fel a küzdelmet a lángokkal, harcolt az emberi életért.

Mint nagyszerű sportember világosan látta, hogy milyen fontos a szakmai tudás mellett a megfelelő fizikai állapot és milyen ösztönző erő rejlik az egészséges verseny szellemben. Jól példázzák ezt a fővárosi tűzoltók versenyeredményei, a konditermek kialakításának fellendülése, a különböző sportversenyek és egyéb rendezvények szervezése” – írta róla a szaksajtó.

Életének 55. évében, 1994. december 4-én, súlyos betegségben hunyt el.

Emlékét örökké őrizzük!

Kopasz célja: még tökéletesebb étrend, 80 kiló és két szám Tokióban

Kopasz Bálint jövőre 80 kilósan szeretne odaállni a versenyekre, a felkészülésén pedig sokat nem fog változtatni, a pihenésre azonban nagyon oda fog figyelni, hogy elkerülje a sérüléseket.

Hír

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség évvégi gáláján Kopasz Bálintot választották az Év legjobb felnőtt férfi kajakosának, ez nem csoda, hiszen ahol elindult a király számban, K-1 1000 méteren, ott nyert is 2019-ben, többek között a szegedi világbajnokságon is, de az Európa Játékokon 5000 egyesben is megverte a portugál Fernando Pimentát.

A világbajnokság után nyolc nap volt a teljes pihenő, majd megkezdte a felkészülést a tokiói előolimpiára Kopasz Bálint. „Az nagyon jól sikerült, annak nagyon örültem, mert ez biztató az olimpiára nézve – kezdte a még mindig csak 22 éves kajakos. – Amint befejeződött szeptember 15-én a verseny, utána pihentem egy hónapot, és jött az alapozó felkészülés. Hosszúkat eveztem az algyői Tiszán, Győrben is edzőtáboroztam egy hetet, nemrég pedig elkezdtem a téli felkészülést, érzem is, hogy jött fel egy kis izomtömeg. Február 22-én pedig megyünk ki melegvízi edzőtáborba Dél-Afrikába.”

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Today I visited the Krimml Waterfalls.

Bálint Kopasz (@balintkopasz) által megosztott bejegyzés,

Kopasz Bálint folytatja az eddig jól felépített munkát: ugyanazt az edzéstervet és étkezést próbálja továbbvinni, esetleg fejleszteni. „Továbbra is foglalkozik velem dietetikusom, akivel másfél éve dolgozunk együtt. Reméljük, hogy össze tudunk állítani egy, az eddiginél is jobb étrendet, aminek köszönhetően a teljesítményem is jobb lesz. Szeretnék tovább erősödni, tiszta izomtömeget felszedni,

remélem, hogy már 80 kilóval fogok jövőre odaállni a versenyken.

Ha emellé fenntartom az eddigi jó állóképességemet, akkor abból csak jó sülhet ki.”

A fiatal kajakos az idén egyesben parádézott, de jövőre nem zárja ki a csapathajós szereplést sem, az ugyancsak olimpiai szám, az 1000 páros jöhetne szóba nála. „Ha kijutnék Tokióba, akkor 1000 egyesen kívül is szeretnék versenyezni. Nem tudom, lesz-e a magyarok közül olyan versenyző, aki feljön arra a szintre jövőre, hogy mondjuk 1000 párosban nemzetközi versenyen is jó eredményt érjünk el, itt egy dobogós helyre gondolok. Tudom, hogy gőzerővel edzenek a srácok, és jönnek fel a fiatalok is, szóval jövőre valószínűleg nagyon jó egységek fognak összeülni.”

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Technogym fitnesstudio🤩-Schladmindg training camp #österreich🇦🇹 #training #workout #Technogym #performance

Bálint Kopasz (@balintkopasz) által megosztott bejegyzés,


Kopasz Bálint nagyon fontosnak tartja a megfelelő pihenőidőt, ezért a következő hetekben, hónapokban beleférhet egy-egy hosszabb szünet is a felkészülésébe. „Az ünnepek alatt még lesz időm pihenni, négy napot teljesen kihagyhatok, de ha úgy érzem, egy kis aktív mozgást berakok, például elmegyek konditerembe, mert

nagyon szeretek kondizni.

Nagyon fontos, hogy ne sérüljek meg, ez pedig csak akkor lehet, ha megadom a kellő pihenést az edzések után, szóval előfordulhat, hogy a téli időszakban akár három napokat is pihenek majd.”