Mégse

Tótka: Vagy 50-en pályáznak az 500 négyesbe

A tökéletes körülményekről és az 500 férfi kajaknégyesbe való túljelentkezésről is beszélt Tótka Sándor a dél-afrikai Pretoriában stábunknak.

Hír

„Tavaly ilyenkor Portugáliában 4 fokban, sokszor 3-4 réteget magunkra véve edzettünk, míg most, gyakran félmeztelenül, 20-30 fokban evezhetünk – kezdte a világbajnok kajakos, aki szerint kiválóak a körülmények Dél-Afrikában. – Ha egy kis tüskét kellene mondanom, akkor a minimálisan algás vizet említeném, de ezt leszámítva minden tökéletes, az idő, a szállás, az ételek, még a szövetség kihozott egy konténer vadonatúj Nelo hajót, szóval tényleg minden adott a felkészüléshez.”

Training in paradise ☀️🌴🦓 #southafrica #pretoria @kajakkenusport

Sandor Totka (@sanyitotka) által megosztott bejegyzés,

Tavaly az Európa-bajnokságon két aranyérmet nyert Tótka, a vébé azonban nem sikerült jól, ezért van benne egy kis tüske. „Engem csak az bántott, hogy amikor kiszálltunk a négyes hajóból, akkor mindenki megvonta a vállát, és nem is beszéltünk róla egymás között. De a múlttal már nem foglalkozom, az számít, hogy az idén jól menjen a négyes. Vagy ötvenen pályázunk a hajóba, mi nem tudunk helyezkedni, hogy kit szeretnénk a négyesbe” – mondta Tótka utalva arra, hogy nekik „csak” az a dolguk, hogy jól menjenek 400 egyesben és 500 párosban, amivel be lehet kerülni az 500 m négyes egységbe.

A csapattal edz a visszatérő Dudás Miklós is Dél-Afrikában, Tótka szerint ez jót tesz a csoportnak is. „Amikor egy új ember kerül a csapatba, akkor az mindig felpezsdíti a hangulatot, helyre rakja a versenyszellemet, elkezdünk ilyenkor jobban teljesíteni. Miki jól kapcsolódott be a munkába, de mi egyébként is szeretjük és támogatjuk egymást csapaton belül, szóval nem volt nehéz dolga.”

A teljes beszélgetés itt megtekinthető:

Elképesztő csatában nyert Kiss Tamás

Az olimpiai bronzérmes végig vezetve nyert C-1-ben, de az utolsó métereken majdnem megviccelte őt Bodonyi András. A két kenus között 1 kilométer megtétele után mindössze 8 századmásodperc volt a különbség. Férfi K-1 500 méteren Kopasz Bálint ismét megverte Dombvári Bencét, 500 kajak kettesben pedig Tótka Sándor és Nádas Bence győzött.

Hír

Az I. válogató utolsó olimpiai versenyszámban megrendezett döntőjét rendkívül jól kezdte Kiss Tamás. Az NKM Szegedi VE kenusa a rajt után élre állt, néhány százméter megtétele után már több mint egy hajóval vezetett, úgy tűnt, hogy a mezőny a nyomába sem fog érni. Aztán az utolsó 200 méteren Bodonyi András elindult és majdnem meglepte Peking bronzérmesét.

A cél előtt 30-40 méterrel már szinte fej-fej mellett haladt a két hajó, Kiss Tamás talán csak az utolsó 4-5 erős húzásának köszönheti, hogy meg tudta tartani a pozícióját, végül mindössze 83 ezredmásodperccel ért előbb a célba Bodonyinál.

“Nem bírtam a végéig, 200 méterrel a cél előtt úgy éreztem, hogy nem érek be. Nem az én napom volt, örülök, hogy ennek ellenére tudtam nyerni. Már a középfutam is fájt, de nyugtattam magam, hogy nem lehet gond, mert a munka bennem van. Láttam a végén, hogy András nagyon jön, próbáltam szűkíteni a mozgásom, hogy a csapásszám megmaradjon, talán ennek köszöhetem, hogy nem ért utol” – mondta Kiss Tamás.

Kopasz Bálintot sem érte utol senki 500 egyesben, több mint egy másodperccel verte meg Dombvári Bencét és majdnem kettővel a harmadikként befutó Varga Ádámot, így ismét bizonyította, hogy a hosszabb távokon egyeduralkodó egyesben.

Balla Virág idén hangsúlyozottan a párosra készül, elképesztő különbséggel nyert 200 és 500 méteren is Devecseriné Takács Kincsővel, C-1 500 méteren ennek ellenére elindult és simán nyert Nagy Bianka és Bragato Giada előtt.

Férfi K-2 500 méteren pedig ismét Tótka Sándor és Nádas Bence tartott erődemonstrációt, ők ketten ezen a hétvégén minden számban kiválóan szerepeltek, amelyben rajthoz álltak. Párosban több mint egy hajóval nyertek a csapattársaik, Kuli István és Birkás Balázs előtt.

Késő délután az 5000 méteres versenyszámokkal zárul az első idei válogató.

Késő délután az 5000 méteres versenyszámokkal zárult az első idei válogató. A női K-1-et Bodonyi Dóra nyerte meg, ő az utolsó métereken az olimpiai bajnok Fazekas-Zur Krisztinát és Pupp Noémit lehajrázva győzött. Női C-1 5000 méteren Lakatos Zsanett verte meg alaposan a mezőnyt, aki 6 másodperccel Bragato Giada-t és 24-el a harmadik helyen érkező Kisbán Zsófia előtt ért a célba. A zárószámban, férfi K-1 5000 méteren Noé Bálint volt a leggyorsabb, szoros versenyben lett Pauman Dániel második és még a harmadik helyen érkező Kammerer Zoltán is másfél másodpercen belül célbaért a győzteshez képest.

Rokonlelkek, lapát nélkül

Ha valahol, hát a Latorca utcában gyakran megesik, hogy feltűnik egy-egy „legenda”: hajdani bajnokok, akik nagyságán és egyediségén nem fog az idő. Arra viszont már ritkábban adódik alkalom, hogy két olyan sportember látogasson el együtt az MKKSZ székházába, akik különböző nemzet csúcsversenyzőjeként küzdöttek egymással a világelsőségért, évtizedeken át. Wichmann Tamás és Ivan Patzaichin kettőse mindemellett mégsem az örökös versengésről szól, hanem a barátságról…

Hír

Az újságírók már helyet foglaltak, a vendégek a teraszon kapaszkodnak össze egy kihagyhatatlan fotó kedvéért – stílszerű dunai látvánnyal a hátuk mögött. Ivan – a maga hetven évével és az elmaradhatatlan hosszú copfjával – továbbra is egy éles szemű, fürge indián benyomását kelti, Tamás pedig a sokat tapasztalt emberek jellegzetes tekintetével és tekintélyével hitelesen alakítja mellette a törzs bölcsét. Néhány perccel később hangsúlyozza is: – „tartalmas életút van mögöttünk”… 

A házigazda szerepét betöltő Vaskuti István személyes emlékekkel indítja a beszélgetést, hiszen tizenéves kenusként kortársaival egyetemben – ahogyan ő maga fogalmaz – „szent áhítattal„ nézett fel a két ikonra. A mindössze egy év korkülönbséggel bíró példaképek akkoriban már javában vívták világraszóló csatáikat, melyeknek következményeképpen idővel nemcsak közismertté, hanem kiemelten közkedveltté is váltak a hazájukban.  Ivan-t beválasztották a többek közt művészeket, tudósokat, pop-sztárokat is felvonultató „minden idők 100 legnagyobb román személyisége” közé, Wichmannt pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által 1991-ben kezdeményezett szavazáson sorolták a legnépszerűbb magyar sportolók közé.  A minden idők legeredményesebb kenusaként tisztelt román Patzaichin versenyzőként öt olimpián vett részt, melyekről összesen négy arannyal és három ezüsttel tért haza. Wichmann Tamás két olimpiai ezüst-, egy bronz-, valamint kilenc világbajnoki aranyérem és nem utolsósorban egy UNESCO Fair Play-díj birtokosaként vált igazi legendává.

Hogy mi a titka a legendaságnak? Részben természetesen az elért eredmények, ez kétségtelen. De nem csupán azok. Ahhoz, hogy valaki valódi, őszinte közszeretetnek örvendhessen, a nagy dobás nem elegendő. Több kell annál. Valami, ami minden bizonnyal az adott sportoló személyiségével áll összefüggésben, sokszor meg sem magyarázható, csak érzékelhető módon.

– Érdekes kérdés, hogy ki lesz népszerű – fejtegeti Tamás is, aki nem titkolja, számára fontos, hogy szeressék. – Manapság sokan dolgoznak azon, hogy bizonyos emberek népszerűségét növelni tudják. Ivan nem foglalkozott ezzel, csak célokat tűzött ki maga elé és azt csinálta, amit fontosnak tartott. Nekem pedig a sport mellett egy-egy tévészereplés illetve a szakácstudományom is hozzájárulhatott ahhoz, hogy valamilyen szinten belophattam magam a közönség szívébe.

Ivan szerint az olyan nyilvános elismerés, mint egy nemzet száz „legnagyobbja” közt lenni, óriási megtiszteltetés ugyan, de hatalmas felelősség is. – Egyébként én igazából sosem szerettem magamról beszélni. Mindig mások beszéltek rólam – teszi hozzá nevetve.                                                                                                               

Ezúttal viszont szerencsére nem marad szűkszavú. Közvetlen hangon mesél, ha nem is annyira önmagáról, inkább az egykori élményekről.  Arról, hogy az első edzője milyen sokat emlegette a magyar csapatot, hangsúlyozva, hogy a magyaroknak csapatuk van! De megtudjuk azt is, hogy a hetvenes években nagy valószínűséggel az az ezüstszínű, vörös kárpitos Ford Taunus volt a leggyönyörűbb autó Bukarestben (de az ő számára egészen biztosan), amit az akkori viszonyok közt kalandos úton, a nagy német rivális, Detlef Lewe közreműködésével tudott megvásárolni. Természetesen, a vízen való legemlékezetesebb összecsapások felelevenítése sem maradt ki a délután programjából. Patzaichin – akiről úgy tartják, hogy előbb tudott kenuzni, mint járni – a müncheni olimpián való szereplést idézi fel, ahol az előfutamban az első csapások után eltört a lapátja. Mivel a jelzése ellenére nem fújták vissza a rajtot, jobb híján a lapátcsonkkal teljesítette végig a távot.  – Amikor beért, a többiek már lezuhanyoztak – kommentálja a történteket Tamás, aki akkor rövid ideig úgy érezhette, a fináléban már csak a német favorit legyőzésére kell koncentrálnia. A döntőben azonban a reményfutamból továbbjutva újra ott volt mellette Ivan, aki ráadásul hasonló taktikát tartogatott a táv második felére.

– Úgy gondoltam, 500-nál megindítom a hajót és hajtok, mint az őrült… de arra nem számítottam, hogy ő is akkor indul el. Az ő hajója akkor sokkal gyorsabb volt, mint az enyém, és végül az ő nyakába akasztották az aranyérmet, nekem pedig be kellett érnem a második hellyel. Lewe lett a harmadik – meséli Wichmann. 

Amikor a sportág jelenlegi történései felé fordul a diskurzus, Ivan gratulációját fejezi ki az augusztusi, kvalifikációs világbajnokság rendezési jogának megszerzéséért. Mint mondja, ez a legegyértelműbb elismerése a magyar szövetség munkájának.  Meggyőződése, hogy különleges Vb-t fognak szervezni a szegedi pályán, ahol a versenyek hangulata is mindig nagyszerű.

A nemzetközi színtéren való küzdelmek ideje számukra ugyan lejárt, a két kenus kapcsolata viszont nem ért véget. Sőt. Az utóbbi években a vendéglátásban jeleskedő egykori bajnok és a divatszakmában tevékenykedő hajdani ellenfele egyre gyakrabban kereste egymás társaságát.  A tisztelet egymás iránt mindig is megvolt, mondják, annak idején sem ellenségként, hanem kollégaként tekintettek egymásra, de a sporttársi viszony az idő múlásával valódi barátsággá formálódott.  A kérdésre, hogy a kenuzáson kívül mi is a közös kettőjükben, Tamás már a hivatalos program után válaszol: – nézd meg a tekintetünket…van benne némi rokonság… Természetesen, arra is kíváncsi vagyok, vajon megtanított-e legalább egy, igazi, autentikus magyar kenus nótát a román kajak-kenu hősének. No és persze, mi volt Ivan reakciója? – Hát persze hogy daloltam neki… Jókat nevetett a szövegen…-hangzik a válasz.

A mostani látogatásnak egyébként még egy sajátos apropója is van: a Wichmann Tamás életéről készülő film forgatása, amelyben kihagyhatatlanul feltűnik Patzaichin is.  Dokumentumfilm lévén ezúttal mindketten önmagukat alakítják: a legeredményesebb, illetve a legnagyobb szívű kenust…