– Mikor kezdte el a felkészülést a 2020-as idényre?
– Október közepén már Olaszországban edzőtáboroztunk szlovén csapatommal, a Kanu Klub Simonnal, novembertől pedig visszatértünk Ljubljanába.
A sok eső miatt megáradtak a folyók,
ez izgalmasan hangzik szlalomosként, de a készülés szempontjából nem túl optimális. Nekem is volt egy nagy borulásom az ősszel, megsérült a vállam, így a decemberi kínai downriver világkupán nem is tudtam elindulni.
– Sportági sajátosság, hogy nagyon sokat kell külföldön készülni. Ezt hogyan éli meg?
– A szlalomkajak egy igen költséges sport. Magyarországon nincs megfelelő pálya, ezért nagyon sokat kell utazni, ami viszont nagyon sokba kerül. A sikertelen világbajnokság után az is kérdés volt, tudom-e egyáltalán folytatni a pályafutásomat. Varga-Kittner Bence és a Kittner Cottage cég azonban mellém állt, a támogatásuknak köszönhető, hogy nem kellett abbahagynom a kajakozást. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy Szlovéniában befogadtak, és
a többszörös világbajnok Simon Hocevartól tanulhatok.
Kivételes helyzetbe kerültem, mert velük edzőtáborozhatok, használhatom a létesítményeket, és mint klubtag elindulhattam a versenyeiken.
– A tokiói olimpia műsorán is szerepel a szlalom kajak-kenu. Van esély a kvótaszerzésre?
– A K1 női kategóriában az európai országok közül a finnek, a belgák, a svájciak, a horvátok és a magyarok maradtak kvóta nélkül tavaly. Ezek a nemzetek hozzánk hasonlóan még tanulják a szlalomot. Májusban az Európa-bajnokságon lehet még kvótát szerezni, ugyanakkor a londoni a világ egyik legnehezebb pályája sok vízhengerrel. Sosem jártam még ott, de bízom benne, hogy tavasszal kipróbálhatom, és akkor májusban lenne némi esélyem a kvalifikációra.
