„Tizenegynéhány éve ez a nyaralásunk”

„Három a kislány” a Lucz családban és mivel mindhárom kajakos, nem csoda, hogy Dóra, Noémi és Anna szülei jó ideje állandó tagjai a lelátók közönségének. Kádár Gabriellát és Lucz Andrást a szombat délelőtti futamok hevében kérdeztük a szegedi Világkupán.

A legfrissebb élmény?
L.A.: Pénteken kipróbáltuk, milyen úgy szurkolni, hogy nem kell igazán izgulnunk.

És milyen?
L. A.: Ez is élvezetes.

Hogyan élik meg, amikor a lányok is versenyeznek?
K. G.: Nagyon jó érzés, nagyon szeretjük. Mindig örömöt jelent számunkra. Amikor pedig valami esetleg nem úgy jön össze, ahogy szeretnék, akkor megpróbáljuk megkeresni, mi az, amit ebből tanulhatnak és azt sugallni nekik.

Jó néhány szezont követhettek már így végig. Aki már próbálta, tudja: szülőként sokkal jobban szorít az ember, mint ha saját versenyéről lenne szó. Könnyebbé vált ez a szerep az idők során?
K.G.: Bizonyos szempontból könnyebb, bizonyos szempontból nehezebb. Nem lehet hozzászokni, ugyanúgy izgulunk, mint régen, a gödi versenyeken, amikor szaladgáltunk a parton, mint a mérgezett egér.

Kiabálás, teli torokból?
K.G.: Persze, most is visítok. Soha nem hallják ugyan, de nekünk jó…

Sosem vált unalmassá ez a program?
L.A.: Tizenegynéhány éve ez a nyaralásunk, de még nem untuk el.

Milyen előzményei voltak a sportnak a család életében?
K.G.: Az apai nagyapa autóversenyző volt. Én meg kosárlabdáztam lánykoromban.

Mi alapján esett a választás éppen a kajakozásra?
K.G.: Egészen őszintén? Ez a sport volt Dunakeszin.
L.A.: Meg a szomszédunk volt Simon Miki.

Elfogadnak még szülői intelmeket egy-egy verseny alkalmával a lányok?
K.G.: Szakmai vonatkozásban soha nem adtunk tanácsokat, nem is értünk hozzá. Más tekintetben természetesen tudunk segíteni.
L. A.: Meg ami a legfontosabb: tudják, hogy itt vagyunk. Már az is elég.

(A Lucz-testvérek közül szombaton délután Dóra és Anna is bejutott a középdöntőbe az előfutamból 200 egyesben a szegedi Világkupán.)

Ajánlott cikkeink

Kajak-Kenu & Szabadidő
Partnerek & Támogatók