Mégse

Születésnap! Ötven esztendős a Szarvasi Kajak-Kenu Club

Az úttörőház padlásán kezdődött minden. Két roncs vöcsök típusú kajak és egy szandolin adta az alapokat egy ma már virágzó, családias, eredményes klub számára. A Szarvasi Kajak-Kenu Club idén lett ötven esztendős, az egyesület ma este ünnepli születésnapját. Ennek kapcsán készítettünk interjút Dobruczky Zsolt tiszteletbeli elnökkel.

Ünnep
Hír

Minden esztendőben megrendezik a Körös Kupát, amely Sándor Tamás emlékverseny egyben. A gyerekek tudják, hogy kinek az emlékére szállnak vízre?

Biztos vagyok benne, hogy sokan tudják, hiszen a kajak-kenu sportág Szarvason való meghonosításának ötlete Sándor Tamásé volt. A megvalósításában segítségére volt az úttörőház akkori igazgatója, Laurenczy Jenő is. Nekik köszönhetjük, hogy Szarvason létezik egy ilyen eredményes klub, amely az úttörőház padlásán talált két roncs vöcsökre és egy szandolinra épült. Kijavításuk után ezek a kajakok lettek a szakkör első hajói, majd később az MTK-nak és a Csepelnek köszönhetően tíz-tizenkét javításra váró kajakot és evezőt sikerült összegyűjteni a csapat számára. De megesett olyan is, hogy a békésszentandrási kajakosok áteveztek Szarvasra, és átadták kajakjaikat, hogy a mieink is tudjanak edzeni. Először heti két, majd négy edzés volt a vízitelepen, ami az egykori KISZ-üdülő csónakházában működött. Szűkösek voltak a körülmények, több mint harminc főre mindössze két strandkabin jutott, de azért nyolc évig húztuk itt. Majd lebontásra került a „csónakház”, és mennünk kellett.

Hova?

1968 tavaszán sok utánjárással sikerült a Szarvasi Állami Gazdaság MEDOSZ sportegyesületébe belépni. A MEDOSZ négy új portyakajakkal ajándékozta meg a szakosztályt. Az első szakosztályvezető Csonka Pista bácsi, a gazdaság főkönyvelője volt. Nagyon sokat köszönhettünk neki, ő harcolta ki az első műanyag hajókat. És sok segítséget nyújtott Simon Fiala Tibor is, aki mint gyógyszerész került Békésszentandrásra, és korábban Szegeden volt versenyző. A hetvenes években a Magyar Kajak-Kenu Szövetség támogatásával bővíteni tudtuk a hajóparkunkat, a megyei sportszövetség révén pedig minden évben tíznapos edzőtábort rendezhettünk Békésszentandráson, igazi nomád körülmények között. A régi vízitelepet 1975-ben kellett a szakosztálynak elhagynia, ebben az időben az Állami Gazdaság sportkörétől a Főiskola Spartacus Sportklubhoz került szakosztályunk. A versenyzők számára a főiskola csónakháza lett a bázis. Aztán a városi tanács felajánlott egy telket az akkori kertészet területén, itt jött létre a jelenlegi vízitelep, amelyet három évig építettünk. A versenyzők edzés után, szombaton és vasárnap társadalmi munkában dolgoztak: téglát pucoltak, maltert kevertek, ásták a csónakház alapját, betonoztak. Ez az új otthon hozta meg a szakosztály fellendülését. De még mindig nem nyugodhattunk meg teljesen. 1989-ben a főiskolai klub néhány szakosztályától, többek között a kajak-kenu szakosztályától is meg akart válni. Ebben az időben a létünk kétségessé vált, és a megmentésünk érdekében aláírásgyűjtést szerveztünk, támogatókat kerestünk, majd új tagdíjbeszedéssel egy nehéz esztendő után sikerült a szakosztályt anyagilag fenntartanunk. Ezek után 1992-ig a Spartacustól kvázi független szakosztályként, igen nehéz körülmények között működtünk, majd 1992-ben önálló klubbá alakult a kajak-kenu szakosztály.

A vidéki klub hangulatát, a családias légkört mindvégig sikerült megőrizniük, s talán a múltnak, az elmondott erőfeszítéseiknek is köszönhető, hogy biztos lábakon tudják az egyesületet.

Mindenki hozzátett a létezésünkhöz. A versenyzők, a szülők, az edzők, akik nélkül nem tartanánk itt. Sándort Tamás, Szebegyinszki György, Bodnár Ildikó, Korim Magdolna, s a jelenleg is edzőként dolgozó Bátor György és Nyerges Attila is mind a felemelkedésen dolgozott, olyan szellemiséget teremtettünk, s vittünk tovább, amelyre lehetett építeni, amit szívesen támogat az önkormányzat és a Magyar Kajak-Kenu Szövetség, s amelynek köszönhetően az egyesületünk a tartós középmezőnyből a 2016-s évre eljutott a bajnoki pontverseny 12. helyére. Tavaly a serdülők között mi lettünk a legeredményesebbek a fiú kajak szakágban, ami nagy fegyvertény. Ahogyan az is, hogy sokak szerint a klubunk az ország egyik legszebb vízitelepén működik, a támogatások mellett ezt köszönhetjük a volt klubvezetőnknek, Kiszely Andrásnak és a Kohút családnak. Telepünk az elmúlt tíz évben látványos fejlődésnek indult, mólót, csónaktároló faházakat, motorcsónak tárolót építettünk, a szociális épületet felújítottuk, s ez a folyamat a lapos tetős épület átépítésével fog befejeződni. Fontos, hogy lehetőségünk van a fejlődésre, és fontos, hogy mindezt az eredményeinkben is meg tudjuk mutatni.

A sportág egyik eredményes utánpótlás-nevelő bázisa a szarvasi klub. Sosem akartak úgymond versenyistálló lenni?

Soha. Nagy tehetségeket adtunk a sportágnak, hiszen nálunk kezdett Dombvári Bence, Bodonyi Dóra, Homonnai Luca és Kuli Pisti is, de ahhoz, hogy mi eredményesen tudjuk őket továbbvinni a felnőtt korosztályba, sok pénzre lenne szükség. A klub költségvetése nem elegendő ehhez. De nagyon büszkék vagyunk arra, hogy nevelőegyesületként ilyen fontos szerepet tudunk betölteni a sportág életében.

Milyen célokat fogalmaztak meg az elkövetkező ötven évre?

A telep lehetőségeit és az emberi erőforrásainkat szerintem már most maximálisan kihasználjuk, eredményes, jó szemléletű klubot tudunk működtetni itt Szarvason. Bízom benne, hogy a sikereinket és ezt a szellemiséget meg tudjuk tartani az elkövetkező ötven esztendőben is.


Ezt jelenti nekik az egyesület:

Dombvári Bence: Mint annyi gyereknek Szarvason, nekem is a vízitelep jelképezte a gyerekkorom legszebb éveit. Több időt töltöttünk itt, mint otthon, így a vízitelepen kialakult kapcsolataink formáltak bennünket. Eleinte a foci, a tengó, merthogy itt erre is volt lehetőség, és az edzések utáni fürdés vitt le minket a telepre, később már a sukorói bajnokságokra a felkészülés motivált bennünket. Attila és Gyuri bá második szüleinkként terelgettek bennünket, Kojak pedig Pali bával figyelt a rendre és fegyelemre – rájuk gyerekként is hatalmas tisztelettel néztünk mindig. A klub kiépítése és a vízitelep szépsége eddig minden külsős látogatót elvarázsolt, a mai napig szeretek visszajárni, nosztalgiázni életem egyik meghatározó helyére.

Pintér-Bodonyi Dóra: Szarvason kezdtem a pályafutásomat, itt szerettem meg kajakozni, itt tanultam meg az alapokat. A közös sátras versenyeknek olyan hangulata volt, mint amilyet más egyesületben azóta sem tapasztaltam. Megesett, hogy már kedden lementünk Velencére, pedig csak vasárnap volt a számunk, ezekre a napokra mai napig jó szívvel gondolok vissza. Rengeteg embert akkoriban ismertem meg, s a mai napig jó kapcsolatban vagyok velük, példának okáért a legjobb barátnőm is kajakozott valamikor. Nyerges Attila kezei alatt edzettem közel hét évig, s okoztunk neki néhány nehéz percet. Nagyon jó alapokat kaptunk tőle, amit az is bizonyít, hogy, aki már nincs a sportágban, a mai napig visszajár ide, és az élete más területén kiválóan helyt áll. Amit akkoriban még nem igazán értékeltem, azon ma már mindig elcsodálkozom: gyönyörű a holtág, az Erzsébet-liget, ahol futottunk, és amit akkor olyan nagyon utáltam. A telep szépsége elvarázsol, ritka az ilyen szépen rendben tartott környezet.

Kuli István: Sokat jelent a szarvasi klub, hiszen a nevelőedzőm, Bátor György itt tanított meg kajakozni. A városban nagy szerepet tölt be a víz, egyszer szinte mindenki kipróbálja a kajakozást. Én is így tettem tíz évesen, aztán ott is ragadtam a vízitelepen. A víz általában tükörsima, szélvédett, így ideális volt a kajakozáshoz. Ma már tudom, hogy nagyon kemény is, de aki ott kezdi, annak már sehol sem fog a kemény víz gondot okozni. A vízitelepen mindig remek a hangulat, elsőre mindenkit ez fog meg. Aztán ahogy idősebb lesz az ember, észreveszi, hogy milyen szép helyen vagyunk. Szerintem nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az ország egyik, ha nem a legszebb vízitelepe a szarvasi. Tehát összefoglalva a jó hangulat, a tökéletes körülmények, a szép táj, és a remek pedagógia érzékkel megáldott, kiváló utánpótlásedzők adják a különlegességét az egyesületnek. Én a nevelőedzőmmel a mai napig tartom a kapcsolatot, és általában átbeszélünk minden kajakkal kapcsolatos dolgot.

Homonnai Luca: Az életemet a szarvasi egyesület alapozta meg. Minden napunk érdekes, izgalmas volt. Sosem fogom elfelejteni a fatáblácskát a lugason, mert az alatt áthaladva egy másik világba érkeztem meg. A köredzések a kondiban, a 3xmalom időre, a 6x800m futás, vagy még sorolhatnám a finomabbnál finomabb edzéseket, amelyeket imádtam. És a mai napig boldogan emlékezem vissza a régi edzésekre és bolondozásokra.

Kós Benedek: Számomra öröm, hogy egy ilyen nagy múltú egyesület tagja lehetek, ahol példaképek is felnevelkedtek. Édesapám is kajakozott, az ő hatására mentem le a vízitelepre kilenc évesen. Kezdetben a jó társaság és a víz szeretette csalt le, most már a céljaim motiválnak. A hosszú évek alatt nagyon összeszoktunk ezzel a kis csapattal. Az edzőnk, Nyerges Attila mindig mellettünk van, és sokat tanulunk tőle. Mindig igyekszik számunkra az edzések mellett programokat szervezni, ami még inkább erősíti azt, hogy mi ehhez a klubhoz tartozunk, valójában olyan mintha egy nagycsalád lennénk.

„Sikersztori”

Ez lesz a szlogenje a 2019-es szegedi olimpiai kvalifikációs kajak-kenu világbajnokságnak, mondta Schmidt Gábor az M4 Sport csatorna stúdiójában megrendezett sajtóeseményen, amelyen mind a négy jövő évi hazai rendezésű világbajnokság szervezői, így a kajak-kenu mellett az asztalitenisz, a vívás és az öttusa képviselői, valamint Vékássy Bálint, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára is részt vett. Sikersportágaink jövő évi magyarországi versenyeiben az is közös, hogy mind a négy eseményt az MTVA sportadója közvetíti majd élőben.

Hír

“Szerény, de ambiciózus szlogent választottunk” – utalt a “Sikersztori”-ra Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke, magyarázatként pedig hozzáfűzte, az, hogy a magyar kajak-kenu ott tud lenni, ahol van, a korábbi sikerekből következik.

“Sportágunk tele van értékekkel,

ezeket megpróbáljuk majd megmutatni” – ígérte. Az elnök a sajtóeseményen arról is beszélt, hogy jelenleg kétmilliárdos beruházás zajlik a Maty-éren, ennek egyik eredményeként pedig a közvetítést át tudják jövőre vinni a túloldalra, így a versenyekre kilátogató, reményeik szerint sok ezer szurkolót és a pálya fantasztikus hangulatát a tévénézők is láthatják majd.

„A szurkolói támogatás fontosságát az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Kovács Katalint idézve érzékeltette: “amikor Szegeden az utolsó 200 méteren beérek a szurkolók elé, a csőbe, engem már bevisz a közönség”.

Az elnök emlékeztetett arra is, hogy a szegedi pályán 1998-ban szerveztek először vb-t, azóta a jövő augusztusi már a negyedik lesz, és már az siker volt, amikor Duisburgot megelőzve elnyerték a kvalifikációs világbajnokság megrendezésének lehetőségét.

Vékássy Bálint, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) főtitkára úgy vélekedett, a magyar sport erejét mutatja, hogy négy sportágban is Magyarországon lesz jövőre a világbajnokság, egyúttal örömét fejezte ki, hogy az MTVA és a sportági szövetségek így egymásra találnak, mert – mint hangsúlyozta – nagyon fontos, hogy jó képek kerüljenek a világ elé ezekről az eseményekről.

“Az, hogy itthon lesznek ezek az események, még jobban aláhúzza a számunkra, hogy beindult az olimpiai kvótaszerzés. A hazai pálya előnye ebben lényeges elem. A hangulatot a szurkolók biztosítani fogják, reméljük,

plusz kvótaesélyt jelent a hazai rendezés”

– fogalmazott a MOB főtitkára.

“Nálunk az olimpia már jövőre elkezdődik” – jelentette ki az eseményen Papp Dániel, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója.

“Az a missziónk, hogy minden olyan sporteseményt igyekszünk közvetíteni, melyen vannak magyar esélyek, nemcsak a hazaiakat, hanem a külföldieket is.” – fogalmazott.

Hozzátette: ha itthoni eseményekről van szó, a felelősség még nagyobb, mert fontos, hogy a versenyek mellett az azokat körülvevő miliőt is bemutassák. Papp Dániel azt ígérte, hogy XXI. századi technológiával, a legmagasabb színvonalon fognak beszámolni az eseményekről az M4 Sporton, illetve a közmédia minden platformján.

A sajtótájékoztató itt visszanézhető:

 

Tovább fejlődni minden területen – őszi közgyűlés és konferencia

Pénteken Galyatetőn, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség őszi közgyűlésén elfogadták a beszámolókat, Baráth Etele pedig külön köszöntötte mind a tíz, a szakmai konferenciával egybekötött eseményen megjelent olimpiai bajnokot.

Hír

„A tavaszi közgyűlés törvényi kötelezettség, hiszen ott az éves költségvetési beszámolóról van szó, a két éve életre hívott őszi közgyűlésen pedig a sportvezetők, szakosztályvezetők, edzők a szakmai kérdésekről egyeztetnek” – kezdte Baráth Etele, a közgyűlés elnöke.

Hozzátette, hogy a közgyűlésen három fontos kérdés került terítékre, amelyek összefüggenek egymással. A cél az, hogy ha a feltételek szigorodnak, akkor is a sportág eredményessége, bővülése fenntartható pályán maradjon. A negyedik kiemelt fontosságú kérdésről, a fenntartható költségvetésről tavasszal születik majd közgyűlési határozat.

A pénteki stratégiai megbeszélés első eleme a regionális önszerveződés továbberősítése volt, azaz, hogy a Magyar Kajak-Kenu Szövetség munkája a meglévő alulról felfelé építkező, kiterjedt önkormányzati és gazdasági kapcsolatokkal rendelkező egységei megfelelő szakmai és tudományos segítséggel a helyi társadalomba még mélyebben beépülve növelhessék erőforrásaikat, önállóságukat.

Második eleme, hogy a kajak-kenu más, szabadtéri sportágakkal is fogjon össze. Ebben már jelenleg is nagyon jó úton halad az MKKSZ, elég csak a turisztikai fejlesztésekre, az ötpróbára, a kerékpározásra, a vitorlázásra vagy a Balaton-átevezésre gondolni – ám fontos, hogy mindezt önfinanszírozó rendszerré kell alakítani.

„Tovább kell fejleszteni az ilyen együttműködéseket, és mögéjük a szabadtéri sportokban érintett gazdasági szervezeteket kell felvonultatnunk, valamint be kell vonnunk a közösségi finanszírozást is. Meg kell találni egy újfajta szervezeti formát is, ami az előzőek megvalósítását szolgálhatja, valamint a sportág szakmai-kutatási hátterét is szervezheti, például

a mesterséges intelligencia alapú, az edzői munkát segítő eszközök kidolgozását irányíthatja”

– mondta Baráth Etele.

A harmadik elem az a diagnosztikai központ, amely a Magyar Kajak-kenu Szövetség Latorca utcai székházában és a Kolonics György edzőközpontban új hosszútávú sportegészségügyi hátteret biztosít a tehetségkiválasztás területén, valamint a profi és amatőr sportolóknak a magas szintű teljesítmény elérésének érdekében.

A Latorca utcai diagnosztikai központ:

Baráth Etele bevezetője után Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke tartott részletes beszámolót a sportág szakmai fejlődését segítő fejlesztésekről, az elmúlt év eredményeiről és a már eldöntött, hosszútávon hatékony tervezett beruházásokról.

A közgyűlés második blokkjában hat szakmai beszámoló következett: Boros Gergely szakmai igazgató, Faludy András, a Versenysport Bizottság elnöke, Petrovics Kálmán, a Sportfejlesztési Bizottság elnöke, valamint a három szövetségi kapitány, Hüttner Csaba (felnőtt gyorsasági), Makrai Csaba (utánpótlás) és Weisz Róbert (para és maraton) szakmai beszámolóját is elfogadták.

A délutáni programban a szakmai konferencia szerepelt, amelyen többek között Vadász Anita a KajakStart programról, Trájer Emese és Katona Péter a sportági diagnosztikai mérések tapasztalatairól, Szilárdi Katalin a kommunikációról és a doppingolás hátteréről, Berényi Péter és Petrovics Kálmán pedig a jövő évi sportági aktivitásokról beszélt.

Szombaton délelőtt folytatódik a Magyar Kajak-Kenu Szövetség szakmai konferenciája.