Szilveszteri evezés a gőzölgő patakon

Van egy hely Magyarországon, ahol még télen is lehet vízitúrázni. A víz kristálytiszta, meleg, tele van apró halakkal, és nem a fővárosi állatkert pálmaházában található. Malárik Attila fotókkal illusztrált élménybeszámolója a Turista Magazinban jelent meg

Téli túra
Hír

A víz önmaga a misztérium. Ha folyékony, akkor látható, de mégsem fogható. Ha nyáron elpárolog, akkor nem látható, nem tapintható, hacsak felhő nem lesz belőle, és jégesőként vissza nem hull a fejünkre. Télen keményre fagy, és a Hummereken kívül autókat is elbír a hátán. Ha viszont meleg a víz, és csikorgóan hideg a levegő, akkor az eltűnése is látható. A gőzölgő víz, a partjára fagyó zúzmarával szegélyezve álomszép világot eredményez.
Ilyet Magyarországon egy helyen láthatsz: a Hévízi-tóból a Kis-Balaton felé a tó vizét levezető Hévízi-pataknál. Idén szilveszterkor ezt céloztuk meg. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyét két hónappal előbb megkértük, az erről szóló határozat két héttel az evezés előtt így jogerőre is emelkedett. Tizenheten indultunk el hajnali 6-kor Pestről, csupa olyan túrázó, aki nem akarta otthon, a fotelben búcsúztatni az óévet. Tíz órakor már ott álltunk az indulóhelynél, a hőmérséklet –3 °C, szinte tökéletes szélcsend.

Alig láttuk a túlsó partot, pedig az csak tíz méterre volt. A tekintetünk homályosult volna el? A vízhez közel kellett menni, hogy lássuk az önmagából ontott párától. A látvány a Sztüxét idézte, azzal a szerencsés különbséggel, hogy saját hajóinkban nem kellett a mindig mogorva Kharón révhajós szolgáltatását igénybe vennünk. És még egy különbség: mi hosszában indultunk el, nem keresztben. A csapat a velünk szinte egy időben érkező másik társaságot rutinosan megelőzve 20 perc alatt a vízen volt. Aztán az első hajó eltűnt a ködben. Gondosan beraktuk a sejtelmes titkot rejtő fekete, vízmentes zsákot, és indultunk a többiek után. A célunk a kb. 6 km-re lévő esővédő házikó.

A gőzölgő víz tetején a padlófűtéses kenukkal könnyedén jutottunk át az első nehézségeken. Az akváriumtisztaságú vízben fürgén úszó halakon, az azokra váró horgászokon, a lila tavirózsákon, a zöldellő vízinövény-szűkületeken és az első valódi kihívást jelentő betonzsilipen. A magas vízállásnak köszönhetően veszélytelenül jutottunk át itt is, majd a szilveszterest bulijára való bemelegítés részeként „átlimbóztunk” a szokásosnál kissé magasabb vízen igencsak alacsonynak tűnő csővezetékek és acélhíd alatt. „Aki átbújik a léc alatt, velünk jöhet.” Sikeresen együtt maradt a csapat.

Időközben az erősödő és zavartalan napsütésben nemcsak a hőérzetünk javult, a rutinosaknál előkerült egy-egy napszemüveg is. Nem is gondolná a többség, hogy milyen hasznos holmi ez télen, meglehetősen alacsonyan delel ilyenkor a nap, ráadásul pont dél felé vitt az utunk, pontosabban vizünk. Egymást követően szép libasorban, a megtett távolsággal arányosan egyre hűlő vízen mögöttünk maradt a párapaplan, a tájból egyre többet látva alig másfél óra alatt megtettük a célul kitűzött alig több mint 6 kilométert.

A végállomásnál fellebbent a fátyol a fekete zsák titkáról, fél óra elteltével már a frissen főzött forralt bor páráját élveztük. Az Északi-keresztcsatorna jegén álldogáló hattyúkat még megmosolyogtuk, aztán jócskán megelőzve a korai napnyugtával újra beálló zimankót, egy óra pihenő után visszaindultunk. Bár nem erős az áramlás, de visszafelé szemben folydogál a víz, ezért legalább fél órával többet kell rászánni. Mi hozzácsaptunk még egy félórás átöltözést is, ugyanis az utolsó hajó az induláskor megbillent, ketten a vízbe csúsztak. Száraz tartalékruhával elég jól készültünk, jutott az ázott „verebeknek” éppen elegendő.

Bár iparkodtunk a többiek után, egy helyen mégis hosszasabban meg kellett állnunk. Jégmadár! Lehetetlen eltéveszteni. Egy repülő ékszerdoboz, jellegzetes víz feletti repüléssel. Még sosem szállt le olyan közel hozzánk, mint itt. Tíz méterről csodálhattuk a színeit, pompában talán csak a gyurgyalag veszi fel vele a versenyt. Türelmesen megvárta, hogy kigyönyörködjük magunkat, fotózni is adott időt, csak aztán repült el. Mint ahogy elrepült az idő is, mire visszaértünk, a többiek már a hajókat is kitakarították. Nem mentünk messzire, Balatonszemesig mégis ránk esteledett. Még messze volt éjfél, amikor a „limbózást” hajók nélkül, de zenére ismételtük meg. Aztán Himnusz, pezsgő, lencse! A jó évkezdés nagy szerencse!

Ha kedvet kaptál a vízitúrához

A Hévízi-patakon (Hévízi-leeresztőn) történő evezéshez a Vas Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának (9700 Szombathely, Vörösmarty u. 2.; Telefon: 94/506-700) engedélyét kell beszerezni. Az engedélykérés illetékköteles. Szakvezetővel a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szervezésében lehet túrázni. Érdeklődni lehet: Csiszár Viktor; telefon: 30/406-7977; ímél: viktor.csiszar@gmail.com.

 Fotók és szöveg: Malárik Attila
http://www.turistamagazin.hu/szilveszteri-evezes-a-gozolgo-patakon.html

Avatás Csongrádon

Luca napján adták át a Kis-Tisza Vízi-Sport Egyesület új hajóházát a csongrádi Sporttelepen. Az egyesület régi álma vált valóra, amelyet két ütemben, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség és Csongrád Városi Önkormányzat támogatásával építettek meg. Az avatáson részt vett Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke, a térség országgyűlési képviselője, Farkas Sándor és Vajda Attila olimpiai bajnok kenus is.

Hír

Az egyesület 2010-ben alakult 13 taggal, önerőből szereztek be mindent. Eredetileg sárkányhajó egyesületnek indultak, később azonban kajakosok és kenusok is jelentkeztek hozzájuk. A csongrádi önkormányzattól 2013-ban kapták meg a sporttelep egyik épületének emeletét, ahol öltözőket és közösségi teret alakítottak ki, ehhez nyújtott először segítséget az egyesületnek a Magyar Kajak-Kenu Szövetség. A következő évben további támogatást kaptak, ekkor készült el a mostani hajóház alapja, néhány oszloppal és tetővel, vagyis egy szín épült a hajóknak. Egy évvel később a villamos hálózatot fejlesztették, majd újabb mintegy 5 millió forintból tudták befejezni a hajóházat. Összesen mintegy 13 millió forintnyi beruházás zajlott a holtág partján – ismertette az ünnepség elején Kakuszi Gyöngyi, a Kis-Tisza Vízi-Sport Egyesület elnöke.

Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke hangsúlyozta, mióta a kormány támogatja a 16 olimpiai sportágat, köztük a kajak-kenut, egymás után épülnek az ehhez hasonló hajóházak, egyre növekszik a kajak-kenus család, egyre többen választják ezt a sportágat. A gyerekek olyan közösségekben nőhetnek fel, ahol megtanulhatják, hogy a munka az egyetlen olyan dolog, ami előrébb visz. Aki keményen dolgozik a céljaiért, az eredményes lehet. A csongrádi gyerekeknek sok sikert kívánt az MKKSZ elnöke.

Farkas Sándor, a térség országgyűlési képviselő arról szólt, hogy olyan sportcentrum kezd kialakulni a Holt-Tisza partján, amelyet sok település megirigyelhetne, hiszen teniszpálya, műfüves focipálya, több egyesület hajóháza már megépült, de hamarosan kézilabda-csarnok épül a szomszédságban. A kajak-kenu nagyszerű sport, az egyik legeredményesebb sportág. Ezek a létesítmények arra szolgálnak, hogy a gyerekek fejlődjenek.

Bedő Tamás, Csongrád polgármestere szerint az egyesület már meghatározó Csongrád sportéletében. Merjünk nagyot álmodni – mondta a polgármester –, ha az adottságaink ilyen jók, gondolkozni kell a kajak-kenu sport csongrádi fejlesztésében. Ezért is adja az önkormányzat mindig a támogatást, önerőt a pályázatokhoz. A sportfejlesztések döntően nem a stadionépítésekről szólnak, hanem sok sportágnak a mostanihoz hasonló beruházásáról – emelte ki a polgármester.

A hajóháznak az egyesület a Szent Jupát nevet adta, az ünnepségen leplezték le a névtáblát is. Az épületet Topsi Bálint plébános szentelte fel.  Ezután Schmidt Gábor , az MKKSZ elnöke, Farkas Sándor országgyűlési képviselő, Bedő Tamás polgármester, Kakuszi Gyöngyi egyesületi elnök és Vajda Attila olimpiai bajnok kenus vágta át a nemzeti színű szalagot. Az épületben helyet kapott a hajótároló, edzőterem kondigépekkel, valamint vizesblokk is. A hajóház falán fotómontázsok mutatták be az építkezés történetét.

A Kis-Tisza Vízi-Sport Egyesület versenyzői egyre több versenyen vesznek részt, az összesített bajnoki pontversenyben mintegy 170 egyesület közül a 68. helyen áll a Kis-Tisza Vízi-Sport Egyesület, az országos középmezőnyben.   Két magyar bajnoki negyedik helyezettje is van az egyesületnek, illetve ötödik és hatodik helyezettjük is van. Vajda Attila  hírportálunknak elmondta:  elsősorban hitet kell adni az itt sportoló fiataloknak, hinni kell magunkban, hinni kell az álmainkban és dolgozni kell érte. A sportban csak úgy lehet nyerni, ha átlépjük saját határainkat. Bízni kell magunkban akkor is, ha szembe fúj a szél, ha az 1000 méter többnek tűnik, mint 1000 méter, hinni kell, hogy akkor is én lehetek az első – intette a gyerekeket az olimpiai bajnok kenus. Erőt és kitartást kívánt a csongrádi fiataloknak.

Évzárót tartott a RÖMI KKSK is

A hétvégi eseményen a klub sportolói megünnepelték a nemzetközi versenyeken szerzett érmeket és a magyar bajnoki szereplést is.

Hír

Kilenc Európa-bajnoki cím mellett tovább 14 érmet szereztek nemzeti csapatként a szegedi Eb-n a klub sárkányhajósai és az idei klubvilágbajnokságon is nyertek egy arany- és egy ezüstérmet. A RÖMI KKSK idén is simán győzött az ötfordulós magyar bajnokságon, miután rövidtávon, hosszútávon és így az összetettben is ez a klub szerepelt a legeredményesebben.

Az idei sikereket a szombati évzárón ünnepelték, ahol őzből készült pörkölt és idősebb Foltán Lászlónak köszönhetően májas lecsó volt a menü.

“Büszkék vagyunk rá, hogy 2006 óta minden olyan világversenyről, ahol rajthoz álltunk, tudtunk aranyérmet hazahozni. Töretlen akarattal készülünk a jövő évi atlantai világbajnokságra, annak ellenére, hogy ez a túra komoly anyagi kiadást jelent a sportolóinknak. Idén az utolsó akciónk a szokásos december 30-i Margitsziget-kör futás lesz, amit egy termálfürdőzéssel zárunk” – mondta Reményi “Römi” Péter, a klub névadó csapatkapitánya.