Mégse

Szegeden debütál az új „sprintszám”

Máris az év egyik legizgalmasabb versenyével kezdődik meg a síkvízi kajak-kenu szezon jövő héten Szegeden a tájékoztatóval, amelynek egyik fő száma a 400 méteres férfi kajakegyes lesz. Az edzők szerint a sprintereknek kedvez a most bemutatkozó táv.

Hír

Miután az 500 férfi kajaknégyes bekerült az olimpiai programba, Hüttner Csaba szövetségi kapitány megváltoztatta a válogatási elveket, és úgy döntött, hogy az 500 páros mellett 400 egyesben is megversenyezteti az olimpiai csapathajóba vágyó kajakosokat. A 400 egyes távja ugyanis időben körülbelül ott van, mint az 500 négyesé, ezért döntött a kapitány emellett a rendhagyó válogatás mellett.

Csütörtökön rendezik Szegeden ezt a látványos és rendkívül izgalmasnak ígérkező összecsapást a legjobb magyar férfi kajakosok között. A 400 egyesben és az 500 párosban elért eredmények alapján fog Hüttner Csaba két négyest kiállítani, ők a két hét múlva rendezendő szegedi Világkupán ülnek majd össze először éles körülmények között, majd a duisburgi Világkupán is megversenyeztet két négyest, ezután dönt arról, hogy az Európa-bajnokságon, majd a világbajnokságon milyen összetételű hajót indít.

Ami az indulókat illeti, Kopasz Bálint elmondta, hogy az 1000 egyes lesz az idén is a fő száma, de azért odaáll 400-on is, hogy tájékoztató jelleggel megnézze, mire képes a rövidebb távon.

Kopasz Bálint csak felméri magát 400-on

Tóth László és Kiss István csoportjából a legjobb eséllyel a 200-on világbajnok Balaska Márk indulhat, de Noé Bálint és a vállsérüléséből visszatért Hérics Dávid is rajthoz áll Szegeden. „Nem a táv hossza miatt volt nehezebb felkészíteni a srácokat, hanem azért, mert a szezon elején már csúcsforma közelében kell, hogy versenyezzenek – kezdte Tóth László. – Augusztusban lesz az év versenye, a világbajnokság, addig azonban lesz még itthon Világkupa, valamint Belgrádban Európa-bajnokság is. De az is érthető, hogy a szövetségi kapitány minél előbb szeretné látni, hogy kikből állíthatja össze a legjobb négyest, és le szeretné tesztelni őket a Világkupákon és az Eb-n.”

A 200-on világbajnok Balaska, Birkás páros tagjainak feküdhet a 400 egyes

Tóth László továbbá elmondta, hogy hátráltató tényező nem volt a felkészülésükben, a 400-ra ráállt versenyzői folyamatosan fejlődtek, a dél-afrikai edzőtábor jól sikerült, utána előbb Budapesten, majd Szolnokon is kiváló körülmények között edzhettek, és a komolyabb sérülések is elkerülték őket.

Az előzetes hírek 50-60 nevezőről szóltak a 400 egyest tekintve, de Tóth László szerint ez le fog szűkülni 10-12 versenyzőre, akikből igazán gyors négyeseket lehet összerakni. A szakember kiemelte, hogy az eltiltásából visszatért Dombvári Bencének ez a táv nagyon fog feküdni, de ő csak a második válogatón indulhat el, így neki várnia kell még egy évet.

Jóval nagyobb küldöttséggel képviselteti magát ezen a távon Hűvös Viktor legénysége: ott lesz a szegedi rajtnál Tótka Sándor, Nádas Bence, Molnár Péter, Kuli István, Dudás Miklós, Birkás Balázs és Szendy Márk is. „A felkészülésben jelentős különbség van a 400 és az 500 között,

a sprint felé közelítünk 400-on

– kezdte Hűvös Viktor. – Az elsődleges cél még mindig az 500 négyes, de a gyorsaságra is jelentős energiát kellett fektetnünk. Úgy számoltuk, hogy ideális körülmények között 1 perc 13 másodperc körül meg lehet csinálni a 400 egyest, ha viszont valaki tényleg jól akar menni, ahhoz kell egy 36 másodperces 200 méterrel kezdenie, az pedig nagyon gyorsnak számít.”

Hűvös Viktor szerint tanítványai szépen ráálltak a felkészülés alatt erre a távra, de hogy ténylegesen is jó irányba tartottak-e az edzések alatt, az szerinte csak a jövő héten derül ki. „Nagyon sok jó versenyző van, és ha a kapitány a legjobb négyest keresi, akkor szerintem legfeljebb nyolc emberben fog gondolkodni. Nagyon nehéz helyzetben van, mert nincs sok ideje és lehetősége próbálgatni a versenyzőket, szóval nem irigylem” – mondta Hűvös Viktor.

Rami Zur csoportjából négyesben olimpiai ezüstérmes, párosban világbajnok Kulifai Tamás és Tóth Dávid elindul Szegeden 400 egyesben és 500 párosban is. Edzőjük szerint a srácok jobb formában vannak most, mint tavaly ilyenkor.

A Tóth, Kulifai kettősnek a páros a fő célja:


„Szerintem gyorsabbak most, de majd a versenyen kiderül. A felkészülésünk Portugáliában nem volt zökkenőmentes a hideg idő miatt, de sikerült elvégeznünk a tervezett munkát. Sokat dolgoztunk az idén a sebességen, de nekünk még mindig az 1000 páros a fő célunk az idén. A 400 egyes főleg a 200-as sprintereknek kedvez, nekünk 500 párosban kell kivívnunk a négyes hajóba kerülést” – fogalmazott Rami Zur.

Csütörtökön a délutáni középdöntőket és a 18 órakor kezdődő döntőt a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Facebook-oldalán élő videós közvetítésben követhetik nyomon.

„Maximalisták voltunk”

Kenus nótákat nem énekelt – mivel már az általános iskolában arra kérték, hogy az ünnepélyeken inkább csak tátogjon –, de ettől függetlenül mindig lelkes tagja volt a sportbéli közösségeknek. Árva Gáborral, az MTK egykori világbajnok kenusával hetvenedik születésnapja alkalmával beszélgettünk.

Születésnap
Hír

– Mi motiválta arra, hogy kenus legyen?

– A serdülőkori hiúság. A fiúk abban a korban általában a tükör előtt nézegetik az izmaikat, szeretnének daliásak lenni, imponálni a hölgyeknek. Akkoriban nem voltak fitnesztermek, így olyan sportot kellett keresni, ahol adott volt a lehetőség a kondíció látványos javítására. De számomra a kajak-kenu azért is volt előnyös, mert kinn laktam a Váci úton és onnan körülbelül ötszáz méterre volt az MTK csónakház. Az egyik osztálytársam, akivel egy ipari iskolába jártunk együtt, már kenuzott, de nem ment jól neki az egyes és az edzője arra biztatta, vigyen magával valakit párnak…

– Kezdetnek általában elég ennyi, de aztán sokakban alábbhagyott a lelkesedés…

– Az első napokban nekem sem akart összeállni a mozgás; beszálltam a hajóba az egyik oldalon, a másikon meg már kinn is voltam. Így ment egy hétig, mire az edző megunta és azt mondta nekem: elhiszem, öcsi, hogy tudsz úszni, de ez nem úszószakosztály… most már jó lenne, ha haladni is tudnál azzal a kenuval… Eléggé makacs típus voltam már akkor is, hogy ne adjam fel. A másiknak megy, nekem meg nem? Nem akartam elfogadni ezt a helyzetet. Aztán előbb-utóbb ráéreztem, hogyan kell egyensúlyozni, kormányozni és egyre jobb lettem. Öt évvel később már a válogatottba is bekerültem.

– A párban való evezés viszont egész pályafutását végigkísérte…

– Igen, meg is határozta. Ha végigszámolnám, hogy a 12 év alatt hány partnerrel eveztem együtt, akkor eléggé szép névsor kerekedne ki. Persze, voltak meghatározó társak. Szántó Csabával ’71-72-ben versenyeztem egy hajóban, később Povázsai Péterrel pedig hat évet. Nagyon szép időszak volt.  Az országos bajnokságokon ugyan nem tudtunk együtt indulni, mert nem ugyanahhoz az egyesülethez tartoztunk, viszont az MTK-ban sporttársam volt a Benedek Iván, akivel két országos bajnoki címet is nyertünk. Szóval mindig voltak társak.

– Tény, hogy nagyon erős hazai mezőnyben kellett akkoriban helytállni…

– Péterrel a legnagyobb gondunk az volt, hogy nagyon későn találtunk egymásra és eleve későn kezdtem kenuzni is: már elmúltam 16 éves. A gyerekek nagy része ennyi idősen már rég versenyzett. Wichmann Tomi például, aki fél évvel idősebb nálam, 67-ben már ifi Eb-t nyert.  Ezzel együtt Péterrel 1974-ben Mexikóban szereztünk egy ötödik helyezést, 1975-ben pedig a világbajnokságon megnyertük az 1000 méteres számot. Másnap, 500-on pedig még összehoztunk egy bronzot, ami akár fényesebb is lehetett volna, ha az ezres döntőt követő díjátadási ceremónia alatt nem lopják el a térdeplőmet… Helyette már csak egy kölcsönzsákon tudtam versenyezni, ami közel sem adta azt a komfortérzetet, amit megszoktam.

– Az mennyire volt fontos tényező, hogy a két meghatározó kenus társsal nem csupán technikailag, hanem emberileg is nagyon összepasszoltak?

– Annyira, hogy Szántó Csabával a mai napig is aktívan tart a barátságunk. Többször is együtt ünnepelünk egy évben vagy csak úgy spontán összejövünk és nosztalgiázunk. Versenyzőként is csak azért váltak szét az útjaink, mert mindketten maximalisták voltunk. Úgy éreztük, van még bennünk több is, ami egy váltással talán még kihozható. Válogatókat, nemzetközi versenyeket is nyertük együtt, de tényleg nem volt egyszerű a helyzetünk, tekintve, hogy a Wichmann-Petrikovich páros épp abban az időben volt csúcsformájában.  Csabával egyébként állandóan versenyeztünk mindenben, de ez nem egy vérre menő küzdelem volt, hanem játékos vetélkedés. Emlékszem, akkor volt újdonság idehaza a kóla – három forint harminc fillérért – és az ebédnél mindig a vesztes fizette. Egyszer Dunavarsányban, amikor nagyon jó formában voltam, harminc kóla fórom volt, amikor véget ért az edzőtábor. Ami Povázsai Pétert illeti: ő a többiekhez képest egy nagyon szerény, visszafogott természetű versenyző volt, ugyanakkor rendkívül szorgalmas és céltudatos. Állandóan állítgatta, szerelgette, csiszolgatta a felszerelést; a térdelőket, a lapátokat. Csabával jobb erőállapotban eveztünk együtt, mégis Péterrel csúszott úgy a hajó, ahogy senki mással nem. Tökéletesen le tudta másolni az ember ritmusát és viszonylag kis energiával is könnyen, gyorsan haladtunk. Rá is írtuk a hajónk oldalára, hogy „ séta-ha jó”. Vagyis ha nincs kínlódás, ha jó a páros, akkor tényleg sétahajókázás az egész…

– Kik voltak a mesterei?

– Farkas Imre, „ Faresz” volt az első edzőm, ő adta a kezembe a lapátot. Amikor elment, majdnem abba is hagytam, mert egyszerre üres lett a csónakház, úgy éreztem, mint akinek meghalt apja-anyja. Kollégiumban laktam, a nagyszülők neveltek, vagyis az átlagnál sokkal érzékenyebb voltam az ilyesmire. Ha valaki egy jó szót szólt hozzám, azzal már elmentem a világ végére, mint a kiskutya. Aztán szerencsére túltettem magam ezen a helyzeten, amiben sokat segített, hogy az MTK-ban egy nagyon jó kis közösség tagja lehettem. Aztán jött hozzánk a Nánási András, később pedig a Péhl Jóka volt az edzőnk sokáig. Amikor hozzá kerültünk, már a válogatottat irányította és nála edzett Pfeffer Anna meg kenus létére Darvas Miki is, akivel elég jó haverságban voltunk. Látva az ő példáját, mondtam a páromnak: – nézd, igaz, hogy a Jóka nem kenus edző, de a Darvas Csucsu azért mégis világbajnok lett. Menjünk oda hozzá, hátha elvállal minket is. Így is történt és olyan edzéseket csavart ki belőlünk, amit álmomban se hittem, hogy végig tudok csinálni, de meg is lett az eredménye.Amikor pedig lecsengett a válogatottságunk, egyesületi szinten még az Ürögi Lacinál volt egy-két levezető évünk.

– Ezt követően Ön is megpróbálkozott az edzői hivatással, de már csak rövid ideig maradt a sportágban. Miért?

– Elvégeztem a szakedzőit és egy vendéglátó iskolát is; a TF-en épp a harmadik évfolyamra jártam, amikor felajánlottak számomra egy vendéglátó-ipari egységet Kiskőrösön. Anyagi szinten annyira nagy volt a különbség a két lehetőség között, hogy otthagytam az edzőséget. Azóta is ebben a szakmában vagyok, csak időközben átjöttem Káposztásmegyerre. Éppen harminc éve nyitottuk meg itt az éttermet, ahol vezetőként nagyon könnyű dolgom van, hiszen jó zenekar élén karmesternek lenni mindig hálás feladat.

– Mi az, amit a sportmúltból hozva a vendéglátásban is kamatoztatni tudott?

– A sport nem csak külsőleg, belsőleg is formálja az embert. Annak idején nagyon sokszor kellett ázva-fázva, hatalmas hullámok közt küzdeni a saját fájdalmainkkal, meg az ellenfeleinkkel és arra összpontosítani, hogy „én se vagyok rosszabb, nem hagyom magam”. Az a munkabírás, küzdeni tudás és ambíció, amit versenyzőként hosszú időn át felszedtem magamra, ebben a munkában is nagyon hasznosnak bizonyult.

– Mi az, amiért leginkább hálás?

– Hogy most születtem és hogy ide. Ha szétnézek a világban, mennyi tragédia van, hány országban ölik egymást most is, illetve ha arra gondolok, hogy én még egy petróleumlámpás kis falusi házikóban születtem és azóta micsoda fejlődés ment végbe, aminek most haszonélvezői lehetünk, akkor csakis mélységes hálát érezhetek.  Arról nem is beszélve, hogy sokan már fiatalon elmentek, én még mindig itt lehetek…

– Hobbiszinten szokott még vízre szállni?

– Ennek elsősorban fizikai okai vannak, mindenféle apróbb nyavalya, amivel azért együtt lehet élni.  Sokszor eszembe jut, hogy amikor az én nagyapám hetvenöt évesen panaszkodott az állapotától az orvosnak, az azt válaszolta neki: – tudja mit, András bácsi? Jajgasson még egy húsz évet.  Hát én is ezt kívánom most magamnak, hogy jajgathassak még egy darabig…

Kiváló körülmények között készülnek Tótkáék

Lassan túl van az első komoly héten a Hüvös Viktor vezette férfi kajakos csoport, amely Dél-Afrikában edzőtáborozik.

Hír

Hat versenyző utazott ki november 10-én, szombaton az afrikai országba, hogy december 3-ig melegvízi edzőtáborban végezze el a téli alapozás egy részét.

Napi három edzés (két vízi és egy kiegészítő edzés, általában kondi) szerepel a programban. “Tökéletes körülmények között edzhetünk – kezdte az Újpest világbajnok kajakosa, Tótka Sándor. – A szállást már ismerjük, hiszen legutóbb tavasszal is itt voltunk edzőtáborozni, a szállás mellett a kaja és a pálya is nagyon szuper. Mindig nagyon jó érzés a hidegből a melegbe elutazni,

itt most 30-35 fok van, szóval tényleg minden adott a munkához.

Ha valami negatívumot kellene mégis említeni, akkor azt mondanám, hogy hétvégén nagyon sok a motorcsónak, nehéz előlük elbújni, hogy ne zavarjanak.”

A rengeteg edzés mellett nem igazán jut idejük és erejük más programot csinálni. “Az utolsó hétvégén átmegyünk Fokvárosba, az lesz a három hét kemény munka jutalma” – zárta Tótka Sándor.