Suba Róbert lett az első érmesünk

Suba Róbert ezüstérmet szerzett a parakajakosok KL1-es kategóriájának csütörtöki döntőjében Rióban és ezzel történelmet írt, a magyar parakenu szakág első paralimpiai érmét szerezte meg. A többi magyar közül pontot szerzett az ötödik helyezett Varga Katalin (KL2) és a hatodik helyen célba érő Váczi Anita (KL1) is. Rozbora András (KL2) a bombaerős mezőnyben hetedik lett.

Történelmi ezüst
Hír

A Bajai Vízisport Egyesület 36 éves versenyzője, Suba Róbert már szerdán is remek teljesítményt nyújtott, az előfutamból második helyével egyből a fináléba került, azaz a középfutamban már nem kellett vízre szállnia.

A festői Rodrigo de Freitas Lagúna az augusztusi olimpián sok sikert, aranyérmeket hozott a magyaroknak, és Suba Róbertnek is az volt a célja, hogy éremmel távozzon erről a pályáról.

A legjobb nyolc versengésében egy-egy argentin, lengyel, brazil, brit, francia, kínai és ausztrál volt a hármas pályán rajtoló magyar ellenfele. Suba nem kezdett igazán jól, de a táv felénél már az élmezőnyben lapátolt. A legjobban a lengyel Jakub Tokarz rajtolt, aki aztán végig meg is tartotta előnyét. A magyar kajakos a franciával és a brittel volt nagy versenyben, de végül sikerült őket megelőznie, s így másodikként ért célba.

“Nagyon örülök az ezüstéremnek, bár nagyon kevésen múlt az első hely, 45 ezreden” – értékelte versenyét a magyar parakajakos. “A bemelegítés után kezdett felerősödni az oldalszél, ez instabillá tette a hajót. Ráadásul az argentin versenyző kijött a rajtgépből, én pedig túl sokat voltam a rajtban, elfújt a szél, kellett korrigálnom, hogy egyenesben tartsam a hajót és ez meghosszabbította a reakcióidőt a rajtnál. Rosszul kezdtem, utána egy jó erős iramot mentem, ha 210 méter lett volna a pálya, akkor behoztam volna a lengyelt, de ez van, örülök az ezüstnek.”

Suba Róbert hozzátette: folytatja a versenyzést, szeretne ott lenni Tokióban is, és aranyérmet szerezni a japán fővárosban.

Ugyanebben a kategóriában – a legsérültebbeknél, KL1-ben – Váczi Anita hatodik lett a nők versenyében, míg KL2-ben Varga Katalin az ötödik, Rozbora András pedig a hetedik helyen ért célba.

“Titkon reménykedtünk Robi éremszerzésében, a felkészülése remekül sikerült” – mondta az MTI-nek Weisz Róbert, a paraszakág vezetője. “Az egész csapattal nagyon elégedett vagyok. Már az nagy dolog volt, hogy négy versenyzővel tudtunk itt lenni. Közülük hárman pontszerzők lettek, és Rozbora András is alig maradt le a hatodik helyről.”

Utóbbi sportolóval kapcsolatban a szakember hangsúlyozta: két éve világbajnok volt, aztán  más kategóriába került, sokkal kevésbé sérültek közé, de ő nem tört össze, kőkeményen dolgozott tovább, és kiharcolta a paralimpiai indulás jogát, ami példaértékű.

Az idei moszkvai Európa-bajnokság kétszeres aranyérmese, Suba Róbert a  magyar küldöttség 11. érmét szerezte Rióban, öt bronz mellett ez a hatodik  ezüst.

***

Suba Róbert fiatalon több sportágat is kipróbált, majd 19 évesen, többéves ejtőernyős tapasztalattal, több tucat ugrást követően egy “rendellenes nyitás” következtében 1500 méter magasról lezuhant és gerincsérülést szenvedett. Azóta kerekesszékben él, de már a baleset után,  a kórházban tovább folytatta a sportolást, a kajak-ke.nut néhány éve kezdte el, az első években inkább a kenus versenyszámokban volt eredményes és éppen a paralimpiai indulás lehetősége vette rá arra, hogy a kajakozást is megpróbálja.

fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Vasbányai Henrik: új edző, új klub, új kihívás

Vasbányai Henrik döntött, edzőt és klubot is váltott az idény végén. Világbajnok kenusunk a Merkapt Mekler SE-ben, korábbi párjával, Németh Szabolcs irányításával fogott neki az őszi munkának.

Hír

Az elmúlt időszakban az egyik legtehetségesebb magyar kenusnak lett kikiáltva Vasbányai Henrik, aki 2013-ban világbajnok lett Mike Róberttel C-2 1000 méteren, majd a moszkvai és milánói vb-ezüstérem után Rióban, az olimpián nem sikerült dobogóra állnia. A két versenyző útja szétvált, Vasbányai Henrik a 2017-es idényben egyesben szerepelt – nem sok sikerrel. A szezon végén ezért is határozott úgy, hogy edzőt vált, s korábbi párjával, a négy éve edzőként dolgozó Németh Szabolccsal kezdi meg a felkészülést.

„Megújulásra, változásra volt szükségem, s ehhez olyan embert kerestem, akiben szintén ott van a változás lehetősége, az újító szándék – mondja Vasbányai Henrik. – Szabolccsal korábban együtt versenyeztünk, barátok vagyunk, ennek ellenére bízom benne, hogy jól tudunk együtt dolgozni. Hogy mit vár el tőlem? Kemény munkát és olyan hozzáállást, amire lehet építeni.”

„Henrik edzésmunkájával eddig sem volt gond szerintem. Ellenben sokkal precízebben, profibb módon kell az edzésen kívüli életét élnie, mert valójában az is a felkészülése része. Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítania a pihenésre és arra, hogyan készül rá a munkára, az adott versenyre, az egész évre. Ezzel kapcsolatban is elvárásaim vannak vele szemben – mondta a tréner, aki nem fél attól, hogy nem lesz hatással versenyzőjére. – Négy éve kezdtem az edzői pályám, fiatal vagyok, és talán sokan ebben látják a veszélyt, de pontosan ebben rejlik a pozitívuma is a mi munkakapcsolatunknak. Frissességet, új módszereket viszek Henrik felkészülésébe, az elmúlt években rengeteg szakmai képzésen, előadáson vettem részt, s mellettem szól az is, hogy aktív sportolóként olyan sikeres edzők irányításával dolgoztam, mint Bánszki Imre, Ludasi Róbert vagy Szabó Attila.”

Németh Szabolcs új kenus csapatot hoz létre a Merkaptnál, ide tart két fiatal tehetség, Moldován Milán és Koleszár Zoltán, itt edz Simon Sebestyén és itt nevelkedik az idén ifjúsági maratoni világbajnoki címet szerző Fejes Dániel is.

„Ebben a csoportban Henrik lesz a rangidős, ami újdonság számára, mert a KSI-ben ő volt a legfiatalabb. Itt most példát kell mutatnia, ami szintén felelősséget jelent számára – folytatta az edző, aki konkrét tervekről is beszélt. – Henrik az egyesre készül, de nem zárkózunk el semmitől. Azzal az emberrel fog párost is menni, aki a legjobb számára. Ha Mike Robival megy jól, és mindkét fél ezt akarja, akkor természetesen ismét lesz Vasbányai, Mike páros.”

És hogy miként búcsúzott el egymástól Vasbányai Henrik és két edzője, Oláh Tamás, valamint Varga Zsolt?

„Megértették a döntésemet, korrektül, szépen elköszöntünk egymástól – mondta a versenyző. – Az átigazolásom még nem zárult le, de hamarosan pont kerül ennek a végére is. Másfél hete vagyok a Merkaptnál, ahol már most minden a megújulásról szól. S nagyon bízom benne, hogy 2020-ra magabiztos, kiegyensúlyozott ember leszek ebben a sportágban.”

Kammerer Zoltán hazatért

A Győr fiatal kajakosaival közösen kezdi meg a felkészülést a szezonra a háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltán. A 39 éves klasszis a téli alapozás után tavasszal álomcsapattal szállna vízre.

Hír

Újra csapatban?

Igen, hazatértem – felelte a Graboplast Győri Vízisport Egyesület 39 éves kajakosa, Kammerer Zoltán. A háromszoros olimpiai bajnok versenyző a múlt év után, amelyre egyetlen csapattárssal, új módszerek kipróbálásával készült fel, hamarosan újra nagyobb csoportban kezdi meg a munkát. – Novembertől Győrben, Tokár Krisztián irányításával, egy fiatal kajakosokból álló csapattal fogok edzeni. Persze, ahogyan mindig, a szárazföldi tréningeket egy ideje már önállóan elkezdtem.

Ingázik majd Göd és a Rába-part között?

A téli alapozás időszakára Győrbe költözöm, olyan lesz, mintha edzőtáborban lennék: a hétfői edzésre odautazom, és hétvégén visszajövök Gödre.

Az előző szezont egyfajta tesztévnek szánta, amelybe új edzésmódszerekkel és nevelőedzőjéhez visszatérve, szinte egyedül vágott bele – a végén K–4 1000 méteren világbajnoki ezüstérmet ünnepelhetett. Nem akarta ezt az utat továbbjárni?

Már korábban eldöntöttem, hogy ismét nagyobb csapattal folytatom. Érdekes, izgalmas év volt a tavalyi, de miután majd’ három évtizedet csapatban készültem, rájöttem, nekem az az optimális. Az előző szezonban új, szokatlan módszert próbáltam ki, és bár az első válogatón még nagyon izgultam, mi sül ki belőle, végül nem vallottam szégyent, és sikerült kivívnom a vébé-indulás jogát. Összességében jó évet zártam, akár elégedett is lehetnék…

Mégsem az?

Én ahhoz szoktam hozzá, hogy huzamosabb ideig képes vagyok stabil teljesítményre, januártól decemberig mindig tudok hozni mondjuk kilencven százalékot. Ez a mutató az előző szezonban úgy nézett ki, hogy egyszer száz-, másszor negyven százalékot nyújtottam. Túl nagy volt a hullámzás.

Azért be tud építeni egy-egy új elemet az idei felkészülésébe?

Amikor elkötelezem magam egy edző mellett, nem okoskodom, maximálisan rábízom magam. Megtisztelem azzal, hogy az általa előírt tervet követem, és nem kontárkodom a munkájába – ezúttal sem lesz másként.

Mi döntött a győri bázis mellett?

A döntés előtt átbeszéltem a helyzetet Kadler Gusztávval, akit arra kértem, ne klubelnökként, hanem a kajak-kenu sportág egyik jelentős szaktekintélyeként mondjon véleményt. Hamar arra jutottunk, ez a kézenfekvő, egyben ideális megoldás. Egyelőre a januárig tartó időszakot terveztük meg, de a tavaszi folytatáson is gondolkodtam már.

Megosztja lapunkkal, mire jutott?

Álmomban egy erős, kibővült csapatot látok a tavaszi vízre szállás idején, amelyben ott vannak a régi négyes tagjai, Tóth Dávid, Kulifai Tamás és Pauman Dániel. Minden adott a két csoport közös munkájához, nem mellékesen, nekem is sokat segítene, miután a győri csapat jelentős részét sprinterek alkotják. Én meg ugye ezer méterre készülök.

Az előző év tapasztalatáról szólva épp korábbi csapattársa, Kulifai Tamás mondta a minap: az olimpiai táv változásával speciális ötszázas felkészülésre van szükség. Ön marad az ezernél?

Én kicsit másképp vélekedem a kérdésről. Az egész pályafutásom és a többi sikeres ezres magyar kajakos eredménye is azt erősítette meg bennem, hogy aki az egy kilométeres távra tisztességgel felkészül, annak ötszázon is van keresnivalója. Nem áll tőlem távol a rövidebb táv, amelyen egy évtizeden át ugyancsak eredményesen versenyeztem, de én továbbra is az ezerméteres fő számaimban szeretnék elsősorban jól teljesíteni.

A távhoz hasonlóan a motivációja is a régi?

Épp a napokban volt harminc éve, hogy lementem az első kajakedzésemre. Azóta is minden reggel azzal az érzéssel ébredek, hogy én ezt akarom csinálni. Csak az változott, hogy már nem négyéves ciklusokban, hanem rövid távú célokban gondolkodom.

Mi a terve a jövő évre?

Szeretnék ott lenni a világbajnokságon.

 

TOKÁR Krisztián, a Graboplast Győr edzője: „Nagyon örülünk Zoli érkezésének, és életvitelszerű győri tartózkodásának. Hiszem, hogy jól döntött, miután a versenyzőink rendre jól szerepelnek a téli felméréseken. A sprinterek mellett több tehetséges ezres versenyző is van a csapatban, akik jelentős vetélytársai lehetnek úszásban, futásban és az erősítésben is. A közös munkából mindannyian profitálhatunk, a fiatalok már abból is tanulhatnak, ha csak beszélgetnek vele, míg a srácaim lendülete őt segítheti hozzá ahhoz, hogy jövőre, negyvenévesen is meglepetést szerezzen.”

Forrás: Nemzeti Sport/Pircs Anikó