Mégse

Sportági alternatíva Kalmopyrinre

Vasárnap, kora délelőtt. A komolyabb izgalmak még váratnak magukra, de már mindenki készülődik. A lelátó közönsége is. Előkerülnek a szalmakalapok, a látcsövek, a sípok és az első zöldpaprikás-házikolbászos szendvicsek. Akad, aki első ízben kóstol bele a kajak-kenu versenyek sajátos világába és persze itt van a kemény mag is, az „ősszurkolók”, akik már éppolyan elmaradhatatlan szereplői a sportági viadaloknak, mint az indítóbíró, vagy a szakkommentátor…

Hír

– Hát ez egy nagy szerelem – sóhajt Ladunga Károly, két futam közt persze, hiszen nincs az az interjú, ami kedvéért kihagyná a dobolást. A kötődés még versenyzőként kezdődött, a látványos, ütemdiktálós biztatás rituáléját viszont már egy meghatározó szurkolói élmény ihlette.
– Akkor kezdődött ez az egész, amikor a Kolonics Gyuriék Duisburgban öt számból ötöt megnyertek. Na, ott kaptam fejlövést. Azóta évente minimum négy versenyen jelen vagyok. Év elején, amikor megjelenik a versenyműsor, rögtön kiírom a családnak, hogy én ekkor meg ekkor nem vagyok beszámítható. De a feleségem már beletörődött.

– Ő nem csatlakozik?
– Nem, azt mondja, ő már járt eleget, amikor én versenyeztem. 1961 óta vagyok benne a kajak-kenu sportban és most a magam módján megpróbálok valamit segíteni a fiataloknak. Lehet, hogy ez csak egy álom, hogy ér valamit a dobolás, de mi ennyit tudunk hozzátenni.

Álom vagy sem, a hangulatot mindenképp felfokozza az intenzív dobpergés, sőt, egy gyors közvélemény-kutatás szerint a versenyzők kimondottan örülnek a leghangosabb szurkolók jelenlétének. Az utánpótlásról persze ebben a csapatban is gondoskodni kell, mondja Károly, már csak az átlagéletkor miatt is, meg hát nagyobb tömeg nagyobbat szól. Toborzás nincs, felvétel viszont bármikor, és még csak különösebb sportági múlt sem szükségeltetik hozzá. A kilencéves Határ Gergő például lelkes kézilabda-rajongó és most első ízben lát kajak-kenu versenyt, de máris hatékony segéderőként püföli a piros-fehér-zöld színekben pompázó dobot. „Csapatba kerülése” persze – mint meséli – egy teljesen korrekt és egyenrangú szakmai együttműködésen alapszik: “Én kölcsönadtam nekik a dudámat, ők meg ideadták a dobot.”

– Azt tudod, miért jó, ha te is dobolsz?
– Igen, ezzel tudok adni a versenyzőknek egy kis erőt.

A dobolás persze fárasztó mutatvány, de szerencsére kéznél van a hadtáp, vagyis a szintén „elsőversenyes” szegedi nagymama elemózsiás csomagja, ahonnan az ifjú szurkolópalánta két futam közt újraraktározhatja az elvesztett kalóriákat.

– A lényeg, hogy van utánpótlás – mondja Beé István, aki szintén a csapatot erősíti. – Nálam ez nagyjából onnan kezdődött, amikor annak idején éjjel két órakor közvetítették Mexikóból, hogy a kicsi fiam Szíjjártó Istvánnal minimális időkülönbséggel harmadik lett a vébén és én majdnem elsírtam magam. Azóta, ahová a munkám meg a pénztárcám engedi, oda elmegyek. Kicsit csalódás volt, hogy 2000-ben nem jutottak ki az olimpiára Fehérvári Vincével, de azt hiszem, azért az élet kárpótolta őket.

Bár sokan elvesztik a szurkolói lelkesedést, ha már szülőként közvetlenül nem érintettek, „Beé papa” szerint ez utóbbi tény még nem von le mindent egy verseny élvezeti értékéből. Sőt…
– Ha a fiam nincs is itt, nagyon sok régi versenyző igen, főleg a lányok, Szabó Szilvi, Patyi Melinda, Kovács Kati, meg a többiek. Olyan, mintha a saját gyerekeink lennének és jól esik velük beszélgetni meg puszilkodni.

A csapattagok bólogatnak és mosolyogva hozzáteszik:
– Olyan ez nekünk, mint a Kalmopyrin…

Kiszolgálták a hokis vb-hősök a kajak-kenusokat

Ismét kiváló hangulatban zajlott a Séra Miklós Kajak-Kenus Jégkorong Bajnokság, amelyet második alkalommal rendeztek meg.

Hír

A korábbi kiváló kajak-kenus és hokiedző emlékére megrendezett tornát – akárcsak tavaly, az idén is – az Endreffy Zoltán Ügyvédi Iroda nyerte meg, ám ezúttal jóval nagyobb csatákat láthattak a nézők.

„Az idén nem volt olyan csapat, amely annyira kilógott volna felfelé a mezőnyből, sokkal szorosabb mérkőzéseket játszottak – kezdte Foltán László főszervező. – Elég csak a két elődöntőt említeni, amely egyaránt döntetlennel zárult, és büntetőkkel dőlt el, a döntőben pedig a győztes csapat 3-1-re győzött. Az látszódott, hogy a kajak-kenus társadalomban van egy réteg, amely ki van éhezve arra, hogy megmérettesse magát egy ilyen hokitornán.”

A tornagyőztes csapat a vándorserleggel

A Megyeri úti jégcsarnokban rendezett torna gálamérkőzésén a magyar jégkorong aranygenerációja, a sapporói Divízió I-es világbajnokságon aranyérmet nyert válogatott több játékosa egy-egy vegyes csapatot alkotott a kajak-kenus olimpikonokkal. Jégre lépett például – a teljesség igénye nélkül – Kangyal Balázs, Vas Márton, Tokaji Viktor, Peterdi Imre, Szélig Viktor, Hoffmann Attila, Jánosi Csaba, Gebei Péter és Svasznek Bence is, míg a kajak-kenusok közül többek között Horváth Gábor, Fidel László, Bozsik Gábor, Beé István és Boros Gergely is ott volt a csapatban. Megtisztelte továbbá jelenlétével az eseményt Pat Cortina, a sapporói vb-hősök szövetségi kapitánya, Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke és Kovács Zoltán, a Magyar Jégkorong Szövetség szakmai alelnöke is.

Pat Cortina is ellátogatott a gálára

„Egyedülálló volt a gálameccs,

a jégkorongozók nagyon szépen kiszolgálták a kajak-kenusokat,

sorra osztották nekik az asszisztokat, nagy élmény volt látni őket játszani. Gólt azonban így sem volt könnyű ütni, mert az egyik kapuban a MAC U16-os válogatott hokisa, Oláh Dávid, a másikban pedig az UTE U20-as válogatott kapusa, Márkus Levente állt. A rendes játékidőben 3-3 volt az állás, és hét másodperccel a hosszabbítás vége előtt szerzett góllal dőlt el a gálameccs. Összességében mindenki nagyon jól érezte magát, köszönjük a nézőknek is, hogy kijöttek. Jövőre folytatjuk” – mondta Foltán László.

Szlalomban is megcélozzuk az olimpiát

A szlalom szakág fejlesztése gőzerővel folyik Magyarországon, Storcz Botond szakágvezető honlapunk érdeklődésére beszámolt arról is, hogy honosított versenyzők segítségével, sok munkával és kis szerencsével akár már a tokiói olimpián is megmutathatjuk magunkat.

Hír

„A szakág kétirányú fejlesztése zajlik itthon – kezdte a korábbi olimpiai bajnok kajakos. – Egyfelől a Magyar Kajak-Kenu Szövetség a magyar kormánnyal együttműködve pályaépítési fejlesztésbe fogott, amelynek rövidesen kézzel fogható eredményei lesznek, hiszen megépül Kiskörén az első szlalompálya, valamint Budapesten, a Csepel északi területére tervezett extrém szabadidőparkban is helyet kap majd egy szlalomra alkalmas pálya. Ezzel párhuzamosan fokozatosan kezdjük megismertetni a hazai versenyzőkkel és klubokkal is a szakágat, ezért voltunk például Szegeden és Körmenden is bemutatót tartani, hogy a fiatalok már abban a tudatban nőjenek fel, hogy létezik ez a sport Magyarországon is.”

Mivel hazánkban még gyerekcipőben jár a szlalom, így külföldről honosítottunk két versenyzőt, akik révén akár a tokiói olimpián is képviseltethetjük magunkat. A pozsonyi születésű Potocny Marcel a riói játékok előtt mindössze egy hellyel, és egy tizedmásodperccel maradt le az olimpiai kvalifikációról férfi kajakban, míg az osztrák-magyar kettős állampolgár Schmid Júlia női kenuban küzdhet meg a tokiói indulásért.

„Marcel tavalyi szereplése is bizonyítja, hogy reális esélye van egy olimpiai kvótára, míg Juliának osztrák színekben nem lenne esélye, hiszen országonként csak egy versenyző juthat ki Tokióba, Ausztriában pedig nagyon erős a szlalom szakág. Ő is letette a magyar állampolgárságot, és mivel szíve vágya, hogy olimpián és világbajnokságon szerepeljen, nekünk pedig a sportágfejlesztés miatt fontos, hogy lehetőségünk legyen olimpián versenyezni, így

ez az együttműködés mindenki számára előnyös lehet.

Mondom ezt úgy, hogy reálisan nézve nem kis meglepetés lenne, ha Magyarország indíthatna versenyzőt egy olimpián, de azon vagyunk, hogy elérjük ezt a célt” – nyilatkozta Storcz Botond.

Potocny Marcel négy éve hajszállal maradt le az olimpiáról

Tokióba a világ- és Európa-bajnokságon keresztül vezet az út, 2019-ben a spanyolországi La Seu d’Urgell-ben, a barcelonai olimpiai pályán rendezik a vébét, férfi és női kajakban 18-18, férfi és női kenuban pedig 17-17 kvótát osztanak ki. Akinek nem sikerül kvalifikálnia magát a vébéről az olimpiára, az – a gyorsasági kvótarendszerhez hasonlóan – az olimpia évében rendezendő kontinentális bajnokságon még kivívhatja az indulás jogát.

A két honosított versenyzőn kívül várhatóan másik két magyar versenyző is ott lesz a világbajnokságon kajakban (országonként három versenyző indulhat az egyes szakágakban). A 26 éves Seprenyi Sára a harmadik szezonját kezdi meg a szakágban, Storcz Botond szerint folyamatosan jár edzőtáborokba, decemberben például Kínában volt, képzi magát, és bár olimpiai kvótáról az ő esetében talán erős lenne beszélni, de a jövőben komoly szerepe lehet a magyar szlalomsport felvirágoztatásában.

Storcz Botond gyakran maga is szalalomkajakba ül a bemutatókon

A mindössze 18 éves Rácz Koppány az utánpótlás világbajnokságon továbbjutott a középfutamba, az Európa-bajnokságon ezt a bravúrt nem sikerült ugyan megismételnie, de azóta kiváló körülmények között készül. „Kopi Szlovéniában él kint a szüleivel, egy ottani egyesületnél edz, amellyel a magyar szövetségnek sikerült együttműködési megállapodást kötnie, így próbáljuk az ő felkészülését is segíteni. Róla sem gondolnám, hogy most kvótaesélyes lenne, de minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy minél több versenyen rajthoz álljunk, és tapasztalatot szerezzünk” – mondta Storcz Botond.

Az Eb után beszélgettünk Rácz Koppánnyal:

A szlalom szakágban egyébként jóval több verseny van egy szezonon belül, mint a gyorsaságiaknál, a világ- és Európa-bajnokság, valamint az öt állomásból álló Világkupa-sorozat mellett ICF ranglistaversenyeket is rendeznek. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség igyekszik a kiemelt szlalomosok versenyeztetését segíteni, júniusra pedig a vébé helyszínére egy kéthetes edzőtábort kötött le a magyaroknak, hogy minél jobban fel tudjanak készülni az olimpiai kvalifikációs világbajnokságra.