Solti: végig uraltuk a futamot

Solti László az M1 aktuális csatornán beszélt a hétvégén megnyert Európa-bajnoki címről és arról is, hogy egyesben szeretné megverni Boros Adriánt a világbajnokságot megelőző válogatóversenyen. Weisz Róbert vezetőedző pedig elmondta, hogy minden idők legeredményesebb maratoni versenyzője, a 40 éves Csay Renáta még sokáig szeretne kajakozni, mert tervezi, hogy később a lányával fog párosban indulni.

Eb-értékelés
Hír

“Kívülről szorosabbnak tűnt a verseny, mint belülről” – nyilatkozta Solti László, aki vasárnap Boros Adriánnal párosban aranyérmet tudott szerezni a portugáliai Pont de Limában rendezett maraton Európa-bajnokságon.  “Úgy teljesítettük a pályát, ahogy akartuk, minden úgy történt, ahogy elterveztük” – tette hozzá a 2015-es győri világbajnokságon is párosban aranyérmet szerző versenyző.

A dél-afrikai Pietermaritzburgban sorra kerülő vb-re már indulási jogot szerzett a duó, egyesben azonban vár még rájuk egy válogató, amelyen éppen egymás legnagyobb riválisai lehetnek.

“Nagyon készülök, nagy csata lesz, Adrián rutinos versenyző, nem lesz könnyű ellene. Azért bízom abban, hogy meg tudom szorongatni, vagy akár meg is tudom verni” – fogalmazott a Vasas kajakosa, aki a jövő heti, plovdivi gyorsasági Eb-n is ott lesz 5000 méteren.

A magyar küldöttség összesen 27 érmet gyűjtött a maratoni kontinensviadalon, a felnőtteknél 6 arany-, 6 ezüst- és 1 bronzérem volt a mérleg.

“Mindegyik szakág kiemelkedően teljesített, a legjobban talán a női kajakosok, de a férfi kajakosok is nagyszerűen szerepeltek” – értékelt Weisz Róbert maratoni szakágvezető, aki kiemelte, hogy Boros Adrián szombaton egyesben második lett, ugyancsak nagy csata végén.

A kajakos Csay Renáta egyesben és Bara Alexandrával párosban is nyerni tudott, a kétgyermekes anyuka 40 évesen is Európa legjobbja lett.

“Reni elárulta, hogy az egyes élete egyik legnehezebb futama volt, de ezzel együtt még sokáig akar kajakozni, hiszen van egy lánya, akivel majd szeretne párost evezni” – mondta Weisz Róbert, aki hangsúlyozta, hogy a szakvezetés is reméli, Csay még sokáig lesz a magyar maratoni szakág zászlóvivője.

Az Eb-n bemutatkozott egy új versenyszám, a rövid távú futam, amely a szokásos 28-30 kilométeres távval szemben mindössze 3,5 kilométer, három körből és csupán két futószakaszból áll.

“A cél ezzel az, hogy pörgősebb, látványosabb legyen a küzdelem” – mondta erről a szakágvezető.

Pulai Imre: „Olyan nincs, hogy nincs kenu”

Ötven esztendős lett olimpiai bajnok kenusunk, Pulai Imre. Sportágunk "Sumákjának" az Ahogy tőlünk telt című sportágtörténeti könyvbe készült beszélgetéssel kívánunk boldog születésnapot. Azóta párja, Novák Ferenc hazatért már külföldi "kiküldetéséből", míg Sumák az észt csapat felkészülését irányítja.

Születésnap
Hír

Mi van, Sumák, csak nem megnőttél? – szólt a „frocli” a jó két méter magas óriásnak, olimpiai bajnok kenusunknak, Pulai Imrének egy nyár esti, üde honvédos összejövetelen. Egy estén, amikor tért nyernek az emlékek, amikor egy habos sör felett jó elmerengeni a múlton, és úgy igazán jó érzés örülni az összetartozásnak. Még akkor is, ha az ember párja, az érme „másik oldala”, Novák Ferenc több ezer kilométerre van tőle.

Megtalálta az igazit?

Ó hogyne! – nevet Pulai Imre. – Egyértelműen Feri volt az. Még úgy is, hogy elsőre nem állt össze a mozgásunk. Ettől függetlenül az első közös edzésünkön jó időt mentünk, és tudtam, hogy ha sikerül megtalálnunk a ritmust, ebből valami nagyon jó is kisülhet.

Kisült, hiszen Sydneyben lett egy olimpiai bajnok párosunk, és ha úgy vesszük: összeállt, az egyik legmókásabb formáció, amelyet a magyar kajak-kenu sport magáénak tudhat.

Az kétségtelen, hogy jól elszórakoztattuk egymást Ferivel. Poénokért sosem kellett a szomszédba mennünk. Legalábbis nekem nem, mert Feri – remélem, olvassa ezt a könyvet – folyton csak másolt engem. Mindig mondtam neki, hogy ne legyen már annyira esetlen, találjon ki valami újat, valami egyedit.

Mondana néhány példát, hogy a kevésbé unalmas perceiket mivel ütötték el?

Van egy-két jó történetünk. Például Feri futócipőit télen rendszeresen feltöltöttem vízzel, ami természetesen jégtömbként fagyott bele. Aztán megesett, hogy a tavaszi, nyári edzéseken a vízre szállást követően Feri cipőit gyorsan leszögeztem a stégre, Dunavarsányban pedig rendszeresen leragasztottam az ágya elé a papucsát. Remek pillanatokat szereztem ezzel magamnak. És remélem, neki is, így lesz mit mesélnie az unokáinak. Amúgy a viccet félre téve: tényleg jó kettős volt a miénk. Ha megnézi a magyar sportot vagy szűkebben a kajak-kenut: hány olyan páros van, amelynek tagjai vérig tudják sérteni egymást, nagy összeveszéseket élnek meg. Mi találtunk egy sajátos kommunikációt, poénokkal közvetítettük egymásnak az érzéseinket, az örömünket vagy éppen a kritikáinkat a másikkal kapcsolatban. Szerintem így jobban be is tudja fogadni, jobban meg is tudja élni az ember.

Ha a vízparti pletykáknak hinni lehet, gyerekként sem tartozott a mimózák közé.

Hát nem. Már az első versenyemet meg akartam óvni. Úgy tizenkét-tizenhárom évesek lehettünk, kétezer méteren indultunk, ráadásul úgy, hogy a hét elején mentünk le először a vízitelepre, akkor kezdtünk el ismerkedni a sportággal. Annyira újoncok voltunk a srácokkal, hogy még fordulni sem tudtunk. Természetesen tök utolsók lettünk a versenyben, sőt, mire célba értünk, a versenybíróság már össze is pakolt és hazament. Na, ezen én vérig sértődtem, mondtam is a többieknek, hogy óvjuk meg a futamot. Így kezdődött minden, a BSE-ben. Emlékszik még arra a vízitelepre?  Arra a nagy sóderdombra? Nem? Pedig arra vittük fel a négyest, és a tetejéről úgy csúsztunk le a vízbe, mintha szánkóztunk volna. Volt nagy öröm, amikor az edzőink meglátták, hogy tönkrevágtuk a hajó alját. Igen, valóban elég nehezen kezelhető kölyök voltam, de éppen ezért nekem találták ki ezt a sportágat. Imádtam a vízitelepet, a jó kis társaságot, és a srácokkal alig vártuk a pénteki edzések végét, hogy másnap indulhassunk Szentendrére sátrazni. Nagyon szép időszaka volt az életemnek. De valójában minden korszaknak megvolt a maga szépsége és a maga nehézsége is.

Melyik volt a legjobb?

Ha a kenuzás élményét és az eredményességet nézem, az atlantai olimpia előtti két évem. Hihetetlen volt megélni, hogy akármennyit edzhettem, egyszerűen képtelen voltam elfáradni. Ha tíz résztávunk volt, akkor is úgy éreztem, hogy még képes lennék kettőre-háromra. Nagyon jó érzés ennyire tudatában lenni annak, hogy kirobbansz az erőtől és bármit véghez tudsz vinni.

Például egyéni aranyat tud nyerni C–1 1000 méteren?

Na, az a duisburgi világbajnokság volt életem egyik csúcspontja. Az a győzelem ugyanannyit adott érzésekben, mint a sydneyi olimpia aranya. Ráadásul annak idején jóval erősebb és nagyobb volt a hazai mezőny, sokkal nehezebb volt egy-egy világversenyre kikerülni, mint mondjuk most, amikor szinte már csak egy döntőnyi versenyzőt lehet összekaparni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy egy időben versenyezhettem Kolonics Gyuriékkal, sőt korábban Vaskuti és Sarusi Kis ellen is. És hálás vagyok azért is, hogy ilyen sokáig a pályán tudtam maradni.

Az újabb sportága, a szánkózás vagy most éppen a bob afféle pótlék? Egy versenyző mindig versenyző marad, és egész életen át nem tud kibújni a bőréből?

Nem, ez egyáltalán nem pótlék. Már korábban is sokat néztem ezeket a sportágakat a televízióban, és mindig bennem volt, hogy egyszer szeretném kipróbálni. A száguldás élménye és az, hogy minden évben előrébb lépjek, igazi kihívást jelent. Itt is meg tudom élni a magam sikereit. Például amikor egy edzésen meg tudtam verni a németek legjobbját, Felix Lochot, az fantasztikus érzéseket adott.

Össze lehet hasonlítani a téli sportokban és a kenuzásban szerzett élményeket?

Felesleges mérlegre tenni őket, mert mást és mást jelentenek az életemben. Harmincöt évig kenuztam, az egyes olimpiai győzelem kivételével mindent megkaptam ettől a sportágtól, amelyben a mai napig úgy mozgok, mint a saját otthonomban. Még most, jóval negyvenen túl is lemegyek edzeni a hajómmal, és rendszeresen indulok a mastersbajnokságokon, mert kitörölhetetlen ez az egész életemből. Olyan nincs, hogy nincs kenu. A szánkó és a bob más világ, profibb közeg, profi versenyrendszerrel, amelyhez jó tartozni, aminek szintén jó részesévé válni.

Holnap Nagy Hideg-hegy!

A hagyományok szerint a szövetség szombaton ismét megrendezi a Nagy Hideg-hegy futást, amelyre több mint 1200 nevezés érkezett.

Hír

Szombaton az MKKSZ ismét megrendezi az őszi-téli felkészülést indító közös eseményét, a Nagy Hideg-hegy futást. A meredek terepen zajló közel 7.5 kilométeres futásra 46 tagszervezet több mint 1200 versenyzője adta le nevezését. Többek között rajthoz áll az olimpiai ezüstérmes Pauman Dániel, a világbajnok Vasbányai Henrik, Devecseriné Takács Kincső, Balla Virág és több U23-as és ifjúsági világbajnoki érmes is. Az eseményen más sportágak, így az evezés, az atlétika, a triatlon képviselői is tiszteletüket teszik majd.

A szervezők a célban teával és egy szelet csokival fogadják majd a futókat. A szövetség pedig a futáson résztvevő kajak-kenu szakosztályok között egy-egy darab kajakot és kenut sorsol ki.